„Ennél nagyobb élmény nem érheti az embert” – árulta el a magyar kapus. „A mi csapatunk jóformán egy család – rengeteg időt töltöttünk együtt, hisz majd húsz éve készülünk vállvetve, sokunknak csapattársai egyben a legjobb barátai is. Ez az együvé tartozás, kiegészülve azzal, hogy mérkőzésenként több ezer magyar szurkoló buzdított minket… csodaszámba ment.”
Emberfeletti tettek előtt
A léc magasra került, ennek megfelelően a jövőt érintő várakozások is. Ám akárcsak a szakemberek – a szövetségi kapitány Pat Cortina, és a FigyelőNet által megszólaltatott Kercsó Árpád -, a magyar válogatott kapusa is úgy véli, pokolian nehéz, gigászi feladat lesz megismételni a 2008-as távol-keleti menetelést.
Szuper: csodaszámba ment a magyar szurkolók buzdítása (MTI)
„Továbbra is azon vagyunk, hogy sikereket érjünk el. Viszont nem lesz könnyű. A mostani szereplés és a tavalyi kijutás sem garancia arra, hogy jövőre is sikerül kiharcolni az A-csoportos tagságot. Reálisan nézve egy divízió I-es középcsapat vagyunk, akik bravúrral odaérhetnek a nagyok közé, de a csoda nem törvényszerű. A válogatott tagjai pótolhatatlanok. Kérdéses, hogy a visszavonulásukat tervező idősebb játékosokat hogyan helyettesítik majd a fiatalabbak. Nehéz dolguk lesz, hisz a mai társaság két osztályt ugrott – C-csoportos vb-résztvevőből lett az elit tagja.”
egy “átlagos” “VB-nap
“Svájcban ugyanúgy készültünk a találkozókra, mint máskor. A nagy tornákon – így a korábbi világbajnokságokon is – nem szabad eltérni a bevett gyakorlattól. A megszokott szobatársak jelenléte például megnyugtató – én már húsz éve Majoross Gergővel vagyok egy szobában. A kelés után rendszerint a reggeli következik, ezután átmozgató edzésen veszünk részt, majd visszatérünk a szállodába, ahol megebédelünk. A kötelező pihenő után megbeszélés következik, még egyszer átvesszük a teendőket. Majd megpróbálunk ráhangolódni a mérkőzésre – hisz este új, kemény ellenfél vár vagy várhat ránk.”
A svájci szereplés – a hagyományos labdás sportágaktól eltérően Magyarországon jóformán rétegsportként működő, ennek ellenére sikereket elérő – jégkorongra irányította a figyelmet. A mintegy kétezer sportoló által űzött hoki bázisának növelése lehet a legfontosabb feladat, s a népszerűsítésben a példaképpé nemesülő válogatottakra is kiemelt szerep hárul.
A 199 védés egyike: Szuper a szlovák Radivojevic próbálkozását hárítja (MTI/EPA)
„Amit elértünk, remélhetően nem marad majd visszhang nélkül. Mi sportolók vagyunk, nem mi döntünk a változásokról, arról, hogy a jövőben merre mozdul el a sportágunk. Amit megtehettünk, megtettük. Szakmailag nem érhettünk el többet, hisz kihoztuk magunkból a maximumot. Természetesen, emellett igyekeznünk kell, hogy jó példát állítsunk a következő generációknak. Gyerekekhez, iskolákba látogatunk, próbáljuk népszerűsíteni a jégkorongot. Talán nem is végezzük rosszul a terjesztést, hisz Svájcban éreztük: egy ország szorított értünk.”
Zürich és Bern után a pihenés az első
Szuper Levente 2001-ben a Saint John Flames tagjaként AHL-bajnoki címet ünnepelhetett. Nagy győzelem volt, ám a magyar kapus szerint a válogatott szereplés mindent felülír.
„Egy dolog idegenben, külföldi emberek között relatíve sikeresnek lenni, és más címeres mezben, gyerekkori barátaival az oldalán harcolni. Úgy érzem, összességében kihoztuk magunkból a maximumot. Néha persze játszhattunk volna jobban is. Személyesen is sikeresnek értékelem a svájci szereplést. A 90 százalék fölötti védési hatékonyság egy ilyen tornán kifejezetten jónak mondható. Voltak olyan mérkőzések, amelyeken még ennél is jobban ment – az átlagunk még remekebb lenne, ha a más dimenziót képviselő Kanada elleni találkozót „felejtenénk”. Így mindannyian megérdemelten kezdhetjük el a pihenőnket. Én a magam részéről tenisszel, biciklizéssel és gyakori kirándulással hangolódom majd az új idényre. Egyelőre még nem tudom, hogy hol folytatom, függ ez attól is, hogy ki keres meg, és milyen feltételeket kíván. De ez most másodlagos.”
(Szombaton a legtöbb magyar pontot elérő Ladányi Balázzsal készült beszélgetésünket olvashatják.)
