A Nature című folyóirat szeptember végi egyik cikke egy mítosszal már leszámolt: a metán légköri koncentrációjának csökkenése csak átmeneti volt, az emberiség az utóbbi másfél évtizedben is igen sokat „tett” azért, hogy a szén-dioxidnál hússzor veszélyesebb gáz továbbra is nagy mennyiségben kerüljön a légkörbe. A kilencvenes években megfigyelt stagnálás csakis annak volt köszönhető, hogy a légköri metán elsőszámú természetes forrásai, a mocsaras, vizenyős területek a jelentősebb szárazságok miatt visszahúzódtak, sok helyen el is tűntek.
A kilencvenes években megfigyelt stagnáláshoz járult még hozzá minden valószínűséggel a Szovjetunió és ipari termelésének összeomlása, amely átmenetileg szintén csökkentette, de legalábbis stabilizálta a metángáz kibocsátását. A trend azonban az ázsiai országok, köztük is elsősorban Kína robbanásszerű ipari fejlődésével egyértelműen megváltozott.
Mindenben első
A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency – IEA) legfrissebb jelentése immáron a széndioxid kibocsátása terén is kiemeli Kína felelősségét: úgy vélik, könnyen elképzelhető, hogy 2010-re Kína válik a világ elsőszámú szén-dioxid-kibocsátójává, a korábbi becslésekhez képest közel egy évtizeddel korábban megelőzve ezzel az Egyesült Államokat. 2030-ra a világon összesen 40 gigatonna szén-dioxid kerül majd a levegőbe az emberi tényezőknek köszönhetően, ami közel 55 százalékkal több, mint a jelenlegi állapot.
Kína ugyan csatlakozott a kiotói egyezményhez, ám abban nem fogalmaztak meg kötelezettségeket rájuk vonatkozóan, a kínai álláspont pedig elég egyértelmű: amíg a legfejlettebb országok (USA, Ausztrália) nem vállalnak semmilyen megszorítást az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, addig ők sem hajlandók feladni saját pozíciójukat.
Két forgatókönyv
A Nemzetközi Energiaügynökség két forgatókönyvet vázolt fel a jövőre vonatkozóan – írja az Independent című brit napilap internetes kiadása. A referenciául szolgáló forgatókönyv szerint, ha minden maradna a régiben, azaz a fejlett és fejlődő országok semmit sem tennének a légköri szennyezés csökkentésére, illetve az energiaszükséglet alternatív forrásokból történő kielégítésére, a közeljövőben igen komoly energiahiány fog fellépni, ráadásul a környezetszennyezés is drasztikus mértékben megnőne. Az IEA elnöke, Claude Mandil szerint így a jövő energiaellátása teljességgel bizonytalanná, jóval drágábbá és egyben sokkal szennyezőbbé válhat.
Az elnök szerint azonban létezik egy alternatív forgatókönyv is. Komolyabb politikai döntések esetén ugyanis, akár 10 százalékkal is kisebb lehetne az energiaigény növekedése a referencia forgatókönyvhöz képest (így is több mint 40 százalékkal nőne az energiaszükséglet), a szén-dioxid-kibocsátás pedig akár 16 százalékkal is kevesebb lehetne. Ehhez persze valóban hathatós intézkedéseket kellene hozni, amelyre Faith Birol, az IEA vezető közgazdásza szerint éppen most lenne jó esély.
Elöregedett erőművek
Egyes becslések szerint az OECD államaiban az elkövetkező tíz évben az energiaforrások 60 százalékát kell „nyugdíjba küldeni”, ami akár esélyként is felfogható lenne. A széntüzelésű erőművek esetében egyértelműen azok teljes bezárása mellett érvel az ügynökség. Úgy véli, az atomenergia alternatív megoldásként mindenféleképpen szóba jöhetne a kieső erőművek pótlására.
Az IEA elnöke, Claude Mandil szerint egyébként az alternatív forgatókönyv megvalósulásához vezető lépések már önmagukban sem kívánnának hatalmas áldozatot az érintett országoktól: bár némi invesztícióra természetesen szükség lenne kezdetben, ám a befektetett pénz igen gyorsan megtérülne. 1 dollárnyi befektetés ugyanis már rövidtávon is két dollár megtakarítást jelentene, amennyiben a környezetet kevésbé károsító és egyben a réginél jóval hatékonyabb erőműveket állítanának sorba. Az alternatív megoldások (a megújuló források mellett az atomenergia is) egyben csökkentenék azt a rizikót is, amely az olaj és földgáz árának megháromszorozódásából adódhat 2030-ban.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
