A Lunar Reconnaissance Orbiter nevű kutatóműholdat, valamint egy kettős szondát 2008 októberében indítják útjára egy hordozórakétával. A távlati célok szerint a holdbázis kiépítését tervező NASA a küldetéstől remél választ arra, hogy van-e jég a Föld útitársának déli pólusán lévő sötét, állandóan árnyékban lévő, alig ismert kráterében. Ha kiderülne, hogy a Shackleton-kráter mélye jelentős mennyiségű vízjeget rejt, azt a későbbiek során oxigén nyerésére, vagy rakéták hajtóanyagának előállítására használhatnák fel.
A küldetés során a kéttonnás (Lunar Crater Observation and Sensing Satellite, LCROSS) szonda leváló része becsapódik a Shackleton-kráterbe, majd a becsapódás nyomán felszántott és felvert port a megfigyelő szonda elemezné, hogy van-e benne nyoma a jégnek. Alig tizenöt perce lesz erre, mert utána maga is becsapódik, és a kráter falának ütődik. A becsapódások a számítások szerint mintegy öt méter mély és 30 méter átmérőjű gödröt ütnek a kráter fenekén.
A Lunar Reconnaissance Orbiter viszont egy éven át 50 kilométeres magasságban fog keringeni a Hold körül, hogy alkalmas leszállóhelyet keressen a Hold-expedíciók számára. Az amerikai űrkutatási hivatal 2015-2020 között ismét embert szándékozik küldeni az égitestre, az ott létesítendő bázis pedig ugródeszkaként szolgálna a Mars későbbi meghódítására. A Holdon összesen 12 asztronauta járt, az utolsó – Eugene Cernan -, 1972. december 14-én.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
