- Sokszor a hatósági közeg személyes érzékenységén múlik, lesz-e eljárás egy szexuális zaklatásról szóló bejelentésből.
- A gyerekekkel szembeni visszaéléseket többnyire nem pedofilok követik el, holott a rendőrség ilyen elkövetőket keres.
- Egyetlen államilag finanszírozott áldozatsegítő hely, vagy program sincs a szexuális visszaélések sértettjeinek.
- Gyakran megalázó a procedúra, ha valaki ilyen ügy miatt a hatósághoz fordul.
A 24.hu cikkei nyomán bejárta a sajtót a sztori: egy fiatal ceglédi nő augusztus közepén akart feljelentést tenni egy férfi ellen, akire már egy ideje gyűjtött terhelő bizonyítékokat. A férfi minden jel szerint kiskorúakkal szexelt, több mint egy tucat gyermeket zaklatott, fenyegetett, főleg labilis lelkiállapotú tinikre vadászott. A nőt megalázó megjegyzések kíséretében küldték el a kapitányságról, a bejelentését sem rögzítették, holott a rendőrségnek kellett volna értesítenie a gyámhivatalt. A média nyomására később megindították a nyomozást. A rendőrök eljárása ellen a nő tiltakozott a Független Rendészeti Panasztestületnél, de a panaszát elutasították.
Elvileg a férfi többrendbeli szexuális visszaélés, megrontás vádjával éveket is kaphatna, de erre az általunk megkérdezett szakértők szerint nagyon kicsi az esély. Sőt, országszerte tömegesen történnek esetek, amik a rendőrségig sem jutnak el.
– Ez olyan terület, amiről lehetetlen statisztikát látni, legfeljebb kutatási adatokból dolgozhatnánk, azok viszont nincsenek – mondja Gyurkó Szilvia gyermekjogász, a Hintalovon Alapítvány munkatársa. Úgy látja, nő az igazságszolgáltatás érzékenysége, de még mindig túl sokszor fordul elő, hogy nem veszik komolyan ezeket az eseteket. Szerinte az ilyen ügyek megítélése azért is speciális, mert eltérően értelmezik, hogy mi tekinthető szexuális visszaélésnek, zaklatásnak, ezért gyakran el sem indítják az eljárást, hiszen nem minősítik bűncselekménynek, ami történt. Az igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek képzéséből hiányzik a gyermekjogra és a gyerekek bántalmazására vonatkozó tudásanyag.
Akkor min múlik az ügyek megítélése?
Sokszor a hatósági személyek egyedi érzékenységén. Az erőszakról egyébként is mindenkinek egyéni elképzelése van, ami alapvetően a saját élményekre támaszkodik Azonkívül a szex tabu…
Tabu? Ömlik mindenhonnan, a médiából, filmekből…
Hiába van meztelen párkereső műsor a tévében, és lehet valóságshowban szexet látni, meg persze ingyenesen a neten, a valódi szexualitásról az emberek még mindig kevés releváns információval rendelkeznek.
A köztudatban például nagyon eltérő, hogyan ítélik meg azt, ha egy felnőtt pornót néz a gyerek előtt. Vagy ha az egyik szülő az intim testrészein érinti meg a gyereket.
Az sem egyértelmű sokak számára, hogy nem csak fizikai érintéssel lehet szexuálisan zaklatni valakit, főleg egy gyereket, hanem az interneten is. Az online térben egyébként is máshol húzódnak a határok, és gyakran nehezebb is nemet mondani. A gyerek úgy is válhat veszélyeztetés áldozatává, ha kéretlen ajánlatokat kap, explicit módon kifejezik felé a szexuális vágyat, különösen, ha ezt durva, felkavaró módon teszik. Például intim testrészt ábrázoló, vagy meztelen képet küld valaki a kiskorúnak.
Olyan esetekben, amikor 13-14 éves lányok a zaklatás áldozatai, pedofíliáról van szó?
A pedofília kifejezést következetesen rosszul használja a közvélemény. Valójában pedofil indíttatásúnak a gyerekekkel szembeni visszaélések 1-7 százaléka tekinthető. Ők azok az elkövetők, akik nem képesek szexuális izgalmat érezni egy pubertás korúnál fejlettebb test látványától. Az úgynevezett exkluzív pedofiloknak nincs is más kapcsolatuk, mint amit a pubertás kor alatti gyerekek jelenthetnek nekik. A nem-exkluzív pedofilnak viszont gyakran van látszatkapcsolata, akár házassága, és az érintett emellett érdeklődik a gyerekek iránt. A visszaélések meghatározó részét viszont nem pedofilok követik el, hanem olyan, a gyerek környezetéhez tartozó, vele bizalmi viszonyba kerülő felnőttek, akik „normális” szexuális érdeklődésűek. Az ő esetükben is összetett, hogy miért keletkezik a gyerek iránt szexuális érdeklődés. Ennek lehet az oka egy torz családon belüli dinamika, ahol a felnőtt nővel, partnerrel már nincs szexuális kapcsolata a férfinak, és az ő helyét „foglalja el” a gyerek. De lehet olyan a helyzet, amiben fokozatos a határátlépés, és lassan csúszik bele a felnőtt abba, hogy félreérti a gyerek által kommunikált szeretetet, érdeklődést. Aztán persze vannak
olyan elkövetők, akik a könnyű áldozatokra hajtanak, és azért választják a gyereket a hirtelen felhorgadó nemi vágyuk csillapítására, mert ő könnyen megfélemlíthető, befolyásolható, meggyőzhető.
Egy 2013-as módosítás összevonta a szexuális bűncselekményeket, többségüket magánindítványossá, illetve magánvádassá tette, valamint 30 napos bejelentési határidőhöz kötötte. Ennek milyen hatásai vannak?
A magánindítványra büntethetőség annyit jelent, hogy akkor sem lehet hivatalból eljárást indítani, ha egyébként valakinek a tudomására jut, hogy elkövették a cselekményt. Az ügy „gazdája” ezekben az esetekben a sértett, és ez szerintem rendben is van, hiszen fontos, hogy a szexuális erőszak áldozatát ne tegyük ki olyan eljárásnak, amit ő nem akar. Ez persze azt is jelenti, hogy ha él a feljelentés jogával, nagyon komolyan vegyük. Ez jelenleg nem működik Magyarországon, ezért nagyon sok nő nem él a jogával, vagyis inkább nem tesz feljelentést.
A ceglédi ügyben a bejelentőt azzal küldték el, hogy „miért nem a sértettek jöttek”.
Pedig az új Btk. szerint sem lettek magánindítványosok azok a cselekmények, amelyekben gyerek az áldozat. Ráadásul kiskorúak esetében az elévülés szabályai megváltoztak: a gyerek sérelmére elkövetett szexuális erőszak nem évül el. Ez pozitív üzenet, hiszen azt mondja: tudjuk, hogy gyerekként nehéz ezeknek az ügyeknek a megélése, sokszor éveknek kell eltelni ahhoz, hogy merjen vagy tudjon beszélni az áldozat, tehát adunk időt. A szabályozás hiánya az, hogy csak időt ad a rendszer, de semmilyen támogatást nem biztosít, hogy a sértett feldolgozhassa a történetét, és odáig jusson, hogy feljelentést tesz, felnőttként akár.
Stummer Vera és Spronz Júlia, a Patent egyesület jogászai ajánlották fel a ceglédi ügyben a sértetteknek a jogi képviseletet. Szerintük az a módosítás, mely szerint a szexuális bűncselekmények egy része nem hivatalból, csak magánindítványra büntetendő, azt üzeni a társadalomnak, hogy ezek kis súlyú bűncselekmények, nem kell őket annyira komolyan venni. Az pedig, hogy egy 30 napon belül előterjesztendő nyilatkozat is szükséges arról, hogy az áldozat kéri az elkövető felelősségre vonását, növeli a latenciát – „sötétben tartja” az ilyen ügyeket.
– Az áldozat próbálja feldolgozni a történteket és vívódik, hogy mit tegyen, de a cselekménytől számítva mindössze egy hónapja van dönteni. Ha pedig rászánja magát a feljelentésre, többnyire elutasító magatartást tapasztal. Gyakran tanácsolják, hogy „menjen haza, gondolja át még egyszer”, „próbáljon túllépni rajta”. Különösen családon belüli erőszak esetén javasolja gyakran a rendőr, hogy „béküljenek ki” – mondja Stummer Vera.
A jogász szerint az ügyek töredékében indul eljárás, és ezeket többnyire bizonyítékok hiányában megszüntetik.
Ráadásul az eljárás során, amikor részletesen és akár többször be kell számolnia a történtekről, úgynevezett másodlagos traumatizációt él át – meg kell küzdenie a félelmeivel, a természetes szégyenérzetével, ráadásul a gyakran masszívan ellenséges, áldozathibáztató környezettel, ami akár egy rendőrségen is körülveheti. Keresik, hol hibázott, milyen „ellentmondások” vannak a vallomásában, szemére vetik, hogy túlságosan kihívó volt, hogy rámosolygott az elkövetőre, esetleg meg is ölelte, vagy megivott vele egy italt. Az erőszak kultúrájában élünk, ahol az áldozat hibáztatása mélyen beivódott, a társadalom által elfogadott erőszak szintje nagyon magas.
– Pedig a szexuális visszaélés nem feltétlenül fizikai erőszak, sőt, sokkal gyakoribb a lelki-érzelmi zsarolás és kényszerítés. Például: „ha már felhúztál, be kell fejezned.” Ezzel szemben a nem az nem, és ezt bármikor, bárkinek joga van kimondani. Az együttlétből bármelyik ponton ki lehet szállni, semmi sem lehet kötelező, mindenkinek joga van meggondolni magát, és ha ezt a másik fél nem hajlandó tudomásul venni, az már a sértett akarata ellenére történik, tehát erőszak – állítja Stummer Vera.
Spronz Júlia szerint rendőrség gyakran még mindig külsérelmi nyomokat keres, miközben ilyenek az esetek 99 százalékában egyszerűen nincsenek:
– Amikor pedig van, mert például most is fut egy olyan ügy, ahol valamiféle anális behatolás történt a gyereknél, akkor az orvos rendszerint azt mondja, hogy keményebb széklet okozhatta a sérüléseket. Tehát előfordul, hogy nyomok is vannak, a bejelentés, illetve a gyerek elmondása alapján a gyanúja is fennáll a visszaélésnek, de ezeket a bűncselekményre utaló körülményeket nem kötik össze.
Gyakran hallani, hogy szokás fegyverként használni a gyermek szexuális zaklatásának koholt vádját a másik fél ellen.
– Ez egy városi legenda. A statisztikák azt mutatják, hogy az ilyen ügyekben ugyanannyi, vagyis 2-5 százalék a hamis vádak aránya, mint bármely más bűncselekmény esetében.
Az, hogy a pubertás előtti gyerekekkel szembeni, vagyis pedofil bűncselekmények és a már kifejlett kiskorúak elleni szexuális visszaélések közt a jog nem tesz különbséget, Spronz szerint baj. A büntetőügyekben a bírók és az ügyészek pedofíliát keresnek, és ha a sértett a testi megjelenésében már nem gyermek, nem tekintik súlyosnak az esetet. Ugyanakkor sok családon belüli szexuális visszaélés esetén azt vizsgálják, a szülőnek vonzódik-e szexuálisan gyerekek iránt.
– Csakhogy ez nem erről szól. Hanem a hatalomgyakorlásról. Nem mindenki pedofil, aki gyermekeket bántalmaz szexuálisan, és a gyerekek elleni szexuális visszaélés sem egyenlő a pedofíliával.
Egy ifjúságvédelmi ügyekkel foglalkozó rendőrségi forrásunk szerint akár másfél-két évig is húzódhat a ceglédi ügy. A nyomozati szakot meghosszabbíthatják ügyészi engedéllyel, újra és újra behívhatják az áldozatokat. A fiatal- illetve gyermekkorú sértettek nehezen szólalnak meg, és minden egyes alkalommal újratraumatizálódnak.
Sokat elárul a szóhasználat is, teszi hozzá a nyomozó.
– Megszégyenítették – miért, ez az áldozat szégyene? Megrontották – miért, ő most meg van rontva? Ezek megbélyegző szavak.
Amikor egy megerőszakolt áldozattal beszélsz, látod, hogy tele van gáttal, fékkel, szégyennel. Úgy érzi, nem csinált valamit jól, neki kellett volna határozottabbnak lennie. A ceglédi rendőröket az eljárásuk miatt nem fogják elmarasztalni, minden törvényes, jogszerű és szabályos lesz, ez a három szó biztosan szerepel majd a közleményben, már ha egyáltalán állásfoglalásra lehet bírni a rendőrséget.
(Lapunk megkeresésére az ORFK sajtóosztálya egyelőre annyit reagált, hogy a nyomozás lezárásáig nem kívánnak nyilatkozni. )
