Budapest, 2017. január 4. 
A Budapest 2024 által 2017. január 4-én közölt legfrissebb aktuális látványterv a Hősök teréről, az esetleges 2024-es budapesti olimpia országúti kerékpárversenyeinek, a gyaloglásnak és a maratonfutásnak a rajt-cél helyszínéről. A látványtervet a Brick Visual, az építési terveket a BORD Építész Stúdió készítette. A 2024-es olimpia rendezési jogáért a magyar főváros Los Angelesszel és Párizzsal verseng, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szeptember 13-án, Limában dönt a helyszínről.
MTI Fotó
Belföld

Jó lesz a veszteséges, szétlopott olimpia, összekovácsolja a nemzetet

Molnár Zoltán
Molnár Zoltán

bértollnok. 2017. 02. 02. 06:59

Sportközgazdász és fiatal politikus ült le arról vitázni, kell-e olimpia Budapestnek. Abban egyetértettek, hogy pénzügyileg ebből nem lehet jól kijönni, de az kérdés maradt, lélektanilag vajon igen-e.
Korábban a témában:

Annál súlyosabb párhuzamot nehéz elképzelni, mint amikor 1956-hoz hasonlít valaki egy olimpiát, de szerda este ezt is átélhette cirka száz érdeklődő, amikor elment a konzervatív Eötvös József Csoport vitaestjére, aminek azt a frappáns címet adták:

Fotó: Berecz Valter

Rendezzünk-e olimpiát?

Kik Eötvösék?

Az Eötvös József Csoportot 2015 márciusában Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csaba László, Jakab András, Jóri András, Kádár Béla, Mellár Tamás, Sólyom László, Tölgyessy Péter és Urbán László alapították. Céljuk, hogy rendszeres összejövetelekkel olyan intellektuális és értékelvű közösséget teremtsenek, amelyben közéleti kérdések színvonalas és őszinte megvitatására kerülhet sor.

Már az is kicsit furcsa volt, hogy a jezsuiták által fenntartott Párbeszéd Házában, egy méretes feszület alatt ült a két moderátor és a két meghívott vendég: Dénes Ferenc sportközgazdász és Hajnal Miklós, a Momentum Mozgalom elnökségi tagja (ők gyűjtik a Nolimpia projekt keretében az aláírásokat egy olimpiai népszavazáshoz). A két férfi hamar felosztotta egymás közt a szerepeket, Dénes lett a jó zsaru, Hajnal a rossz zsaru, miközben a közönség soraiban Sólyom László volt és Majtényi László civilek által jelölt államfő árgus szemekkel leste őket.

Sólyom László
Fotó: Berecz Valter

Veszteséges lesz, de gyógyítja a társadalmat

Dénes alapvető kiindulópontja a PriceWaterhouseCoopers (PWC) olimpiai tanulmánya volt. Ő feltételezte mint jó zsaru, hogy az abban foglalt számok jók, teljesülnek, nem lenne hiba a rendszerben, minden jól alakulna 2024-ig. Ezután jöttek a képletek arról, milyen szervezési és beruházási költségek állnának szemben milyen sokféle közvetlen, közvetett és nagyon közvetett bevételekkel. Ami fura volt, hogy a beruházási költségeket nullának vette a PWC kalkulációja, mondván, azok úgyis benne vannak a fejlesztési tervekben, megvalósulnának. Ha ezek a tervek meg nem jók, nos akkor:

Tetszettek volna a fejlesztési terveknél forradalmat csinálni.

A rendszerváltáskori humor mellett Dénes felhozott pozitív példákat, Los Angelesét és Atlantáét, amik rendeztek már pénzügyileg sikeres olimpiákat. Itt a kiadás és bevétel közötti különbségeket maximalizálták, a beruházási költségek lenullázása volt a cél. A budapesti olimpia a mostani modell szerint 169 milliárd forintos mínusszal zárna, amit az állam finanszírozna. De itt jönnek be a közvetett bevételek, amik miatt Barcelona és a téli olimpiai helyszínek zöme is sikeres: hogy megmarad a város turisztikai hírneve hosszabb távon is, kiegészülve a több látogatóra szabott olimpiai infrastruktúrával (bár később elhangzott, Athén is Barcelonához hasonlóan nagyméretű város, mégsem lett pozitív példa).

Dénes Ferenc
Fotó: Berecz Valter

Dénes fontos megállapítása volt az általa x-faktornak nevezett valami: hogy társadalmi kohéziót, összetartozást teremtenének a játékok, és szerinte ezt szükséges lenne beemelni a vitába, még ha nehezen is számszerűsíthető. Ő mindenesetre támogatná az olimpiát, még ha nem is hisz a nyereséges rendezésben. A népszavazást is jó ötletnek tartja, de a rendezéshez más keretfeltételek is szükségesek, amik nem épp a Nemzeti Együttműködés Rendszerének sajátjai:

  • világos társadalmi célok,
  • bizalom,
  • közösségi ügyek nyílt megbeszélése,
  • népszavazás,
  • átláthatóság,
  • folyamatos ellenőrzés.

Marx innen!

Hajnal Miklós reflektált az elhangzottakra: szerinte a PWC tanulmánya nem megalapozott, a szponzorok az olimpián kívül hasznos dolgokra is költhetnék a pénzüket (pl. bérfejlesztés), drágák lennének a belépők a magyaroknak és kiszorítaná az olimpia a turizmus egyes fajtáit. Dénesnek arra a felvetésére, hogy szerinte sok embernek hasznos munkatapasztalat, referencia lehetne az olimpia, odaszúrt egyet az úszószövetség bukott vezetőjének:

Gyárfás Tamás arra, hogy beírhatja az önéletrajzába az úszó-vb-t, nem lehet feltétlenül büszke, főleg a kabalafigurára.

Szerinte Los Angeles 1984-es példája rossz, mert egyetlen pályázó volt, és az olimpiai pályázat eleve csak licit. Az a társadalom meg – úgy véli – nem egészséges, aminek egy olimpiára van szüksége az összerázódáshoz. A NOB-ot támadva még a “sportburzsoázia” szót is kimondta Hajnal, csoda, hogy nem jelent meg a kommunizmus Európát bejáró kísértete, és verte le a feszületet a falról.

Hajnal Miklós
Fotó: Berecz Valter

A Nolimpia mellett kampányolva Hajnal elmondta, a költségtúllépés és veszteségesség kardinális gond lehetne. Ez minden olimpia rákfenéje. Ezt az állami garancia ellensúlyozhatná, de az meg egy, az adófizetőkre háruló “biankó csekk”. Aztán jönnek az alulbecslések: ott a vizes vb úszócsarnoka, ami már ötször drágább, mint a kezdeti tervekben volt, vagy épp a PWC becslése, ami szerint 45 ezer önkéntessel megoldható az olimpia, pedig sokkal többre lenne szükség. A korrupciós kockázat is magasabb sokkal, mint a másik két pályázónál, Párizsnál és Los Angelesnél (bár ez a NOB-nál sose volt gond, lásd Szocsi vagy Rio de Janeiro). Ráadásul az említett burzsoá szponzorok nem kicsi és szerény olimpiát akarnak, hanem grandiózusat, látványosat.

A népszavazás mondandója az lenne Hajnal szerint, hogy másra is el lehet a pénzt költeni. Pláne, hogy a költések 63 százalékát Budapest kapná és nem a vidék. Ráadásul aránytalanul nagy szeletet hasítana ki az olimpia a költségvetésből, ami egy nagyobb országnak nagyobb büdzsével kevésbé gond.

Fotó: Berecz Valter

Az oroszok mint nemzetegyesítők

Ezután jöttek a szürreális és átgondolt kérdések a közönség soraiból. Hajnal az egyikre válaszul azt mondta, az Országos Választási Bizottság és a Kúria sorozatos elutasításai miatt nem próbálkoznak országos népszavazással, csak helyivel.

Dénes a kockázatok között említette, hogy lesz-e elég szálláskapacitás, és az olimpia után mihez kezd velük a város. A sportközgazdász bizonyította azt is, hogy nem kell Orbán emberének tekinteni, felrótta ugyanis, hogy számolatlanul és ellenőrizetlenül ömlik a pénz a sportba, mivel a NER szívügye a testkultúra és a sport. Dénes szerint amúgy nem a kormányzat akarja az olimpiát, nem azért kezdtek el stadionokat építeni, hanem a NOB kereste meg őket. Az olimpiáról még annyit mondott, a hasznai egyenlőtlenül oszolhatnak el, ez is kockázat, ahogy az is, lesz-e pl. elég angolul beszélő rendőr vagy épp orvos és mennyibe kerül a kiképzésük, tanításuk.

Fotó: Berecz Valter

A cikk elején említett ’56-os kérdéssel nehéz is volt mit kezdeni, Hajnal annyit felelt rá, hogy nem rövid és intenzív élményre van szüksége Magyarországnak. Dénes is azt mondta cinikusan, az olimpia pozitív, mert “nem verik le az oroszok”.

Egy másik kérdező nem is foglalkozott már olyan apróságokkal, hogy százmilliárdok és korrupció. Szerinte a kérdés egyszerű: az egyik tábor a félelmét, a másik a vágyát vetíti ki az olimpiára. Pedig kellenek egy fejlődő nemzetnek megaprojektek, erre fura módon Széchenyi (amúgy baromi hasznos, és nem a szórakoztatásra építő) projektjeit hozta fel példának. Az olimpia rendezésekor “lesz plusz, lesz mínusz”, de összekovácsolja a nemzetet. Hajnal válasza szerint az is lehet vágy, hogy számoljuk fel a mélyszegénységet, ha pedig hiány van nemzeti kollektív sikerélményben, arról legyen párbeszéd, ne megaprojekt.

Fotó: Berecz Valter

Dénes szerint nem egy szűk politikai csoportnak kéne ráadásul dönteni az olimpiáról. Neki volt még egy érdekes ötlete a finanszírozásról: legyen olimpiai adó, bár a részleteket nem fejtette ki.

Végszóként azt mondta, ha már senki sem ért egyet semmiben ebben az országban, a sport lehet még az, ami összekovácsolja a nemzetet. Ha normálisan csinálnánk, az olimpia lehetne az a vezérelv, ami összerázhatna minket. Hajnal azonban hozta a rossz zsarut: sok embernek vonzóbbak lehetnek az olimpia csilivili épületei, mert kézzelfoghatóak, nem úgy, mint egy lélegeztetőgép. De ha hazajönnének a kivándoroltak, pl. az elmaradt olimpia miatt megfizetett ápolók, azt már mindenki érezné a saját bőrén.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.