Befektetők iskolája VII. – ez a minimum

Az opció olyan jog, ami egy pénzügyi- vagy reálinstrumentum (kötvény, részvény, index, lakás, gépek) magvásárlására vagy eladására vonatkozik. Két fél vesz részt az opciós ügyletben: a vásárló és az eladó. Az opció vásárlója arra szerez jogosultságot, hogy az opciós szerződésbe meghatározott terméket (az opció alapterméke) egy adott időpontban, előre rögzített áron (lehívási árfolyam) az opció eladójától megvásárolja vagy eladja neki. Az opciós idő lejártakor az opció vásárlója (jogosultja) dönt, hogy az alaptermékét valóban meg kívánja –e vásárolni, vagy el akarja adni. Az opció eladója (kiírója) az opció jogosultjának szándéka szerint köteles az alapterméket átadni vagy tulajdonába venni. A kiíró kötelezettségvállalásáért cserébe az opció jogosultja opciós díjat, opciós prémiumot fizet.

Az opció típusai

Az opcióknak két alapvető típusát különböztetjük meg: a vételi (call) és az eladási (put) opciót. Míg a vételi opció esetében a jogosult az opció

alaptermékét adott áron, egy meghatározott időpontban megvásárolhatja, addig az eladási opciónál arra kap lehetőséget, hogy az instrumentumot hasonló feltételek mellett eladhassa. A két terméktípus különbözik abból a szempontból, hogy az opciós időszak végén az alaptermék milyen árfolyama mellett érdemes lehívni. A vételi opció jogosultja akkor fog a lehívási árfolyamon alapterméket vásárolni a kiírótól, ha az alapinstrumentum azonnali piaci ára magasabb ennél. Az eladási opció jogosultja éppen ellenkezőleg, akkor fogja eladni alaptermékeit, ha az azonnali árfolyam alacsonyabb, mint az opció lehívási árfolyama.

Volatilitás

A volatilitás a részvény árfolyamának változékonyságát jelzi, a napi árfolyamváltozások szórását vetítik éves szintre. Egy részvény volatilitása nő, ha a részvény árának későbbi, adott időpontbeli várható értéke kisebb bizonyossággal jósolható meg. A nagyobb volatilitású alaptermékekre az opció kiírója nagyobb díjat kér, mert a kockázata a részvényárfolyam változékonyságával párhuzamosan növekszik. A jogosult ugyanakkor hajlandó megfizetni a magasabb díjat, mert nagyobb eséllyel fog tudni élni opciós jogával. 

Opciós sorozatok

Az opciós piacokon a termékek eltérő lehívási árfolyamokkal szerepelnek. Egy alaptermékre alapvetően három lehívási árfolyamot szoktak meghirdetni:

• ATM (at-the-money) – az opció későbbi lehívási árfolyama megegyezik az alaptermék azonnali piaci árával
• ITM (in-the-money) – az opció lehívási árfolyama call opciónál alacsonyabb, put opciónál pedig magasabb, mint a piaci ár – az opciókat a kiírás pillanatában tehát nyereséges lenne lehívni
• OTM – (out-of-the-money) az ITM kiírás ellentéte: az opció lehívási árfolyama a call opciónál magasabb, a put opciónál pedig alacsonyabb, mint az azonnali piaci árfolyam – a kiírás pillanatában az opciót nem lenne érdemes lehívni

A három alapsorozat mellett új sorozatok nyitására is van lehetőség, ha az azonnali piac elmozdulna, ezért előfordulhat, hogy az opciós piacon több mint három sorozat szerepel egyszerre. Az opciók díjai az opciós piacon, a kereskedés folyamán alakulnak ki. Az opciós prémiumot befolyásolja, hogy mekkora esély van az alaptermék árfolyamának növekedésére, illetve csökkenésére, meghatározó, hogy mekkora idő van hátra az opció lejáratáig, és mekkora az alaptermék árának volatilitása. 

 Kereskedés

Az opciók kereskedése a BÉT származékos piacán zajlik, ezért a magánbefektető csak brókercégeken keresztül juthat hozzá ehhez a pénzügyi termékhez. A származékos piacon jelenleg a BUX indexre, a MOL, a Matáv és az OTP részvényeire találunk opciókat. (A BÉT kontraktuslistáján találnak részletesebb leírást a másodlagos termékekről.)  

Spekuláció

Az opciók a határidős ügyletekhez képest újabb teret nyitottak a spekulációnak és a fedezeti ügyleteknek. A vételi opció jogosultjának elméletileg korlátlan nyeresége származhat egy ügyletből, hiszen az alaptermék azonnali árának növekedésével ő teheti zsebre az aktuális árfolyam és az alacsonyabb lehívási árfolyam különbségét. Amikor az azonnali árfolyam a lehívási árfolyam alá csökken, a vételi opció jogosultja nem köteles vásárolni, vesztesége legfeljebb az opciós díj mértékéig terjed. Az opció ezért kevésbé kockázatos spekulációt enged meg, mint a határidős ügyletek, ahol a veszteség gyakorlatilag korlátlan lehet. Az eladási opció jogosultja hasonlóképpen az opciós díjra minimalizálja lehetséges veszteségét.

Az eladási opció jogosultja számára (a vételi opció jogosultjával ellentétben) az alaptermék árfolyamának csökkenése hoz nyereséget: a lehívási árfolyam és a nála alacsonyabb alaptermék-árfolyam közötti különbség illeti meg. Az opciók kiírói az alaptermék árának kisebb volatilitására spekulálnak. Nyereségük az opciós díj mértékéig terjedhet, veszteségük a jogosultak nyereségeinek a tükörképe, mindezért korlátlan lehet. A gyakorlatban az alaptermékek árfolyama nem nő az égig, vagy 0-nál alább sem zuhanhat, így a kiíró vesztesége és a jogosult profitja sem lehet végtelen.

Hedge – fedezeti ügylet

A határidős ügyletekkel párhuzamosan az opció is használható az azonnali pozíciók árfolyamának a csökkentésére, ugyanakkor előnyösebb is, mert a lehetséges veszteségeknek korlátokat szab, de a nyereségeknek nem. A vevő összes vesztesége csak az opciós díj mértékéig terjedhet, de az eladó nagyobb kockázatot vállal, a vesztesége elméletben akár végtelen nagy lehet. Az eladónak – éppen a nagyobb kockázata miatt – fedezetképzési kötelezettséget ír elő az elszámolóház (Keler).