A prostituáltak regisztrációs tilalmát és a jelenlegi büntetőjogi szabályozás szigorát is enyhítené, a prostituáltak helyzetét pedig egyéni vállalkozói rendszer formájában rendezné a Belügyminisztérium jogi főosztályának októberben elkészült anyaga. E szerint a prostitúció hatékony kezelésének lehetséges módozatai szétfeszítik az 1950-es New York-i egyezmény kereteit, amely áldozatnak tekinti a prostituáltat és többek között nem engedélyezi a tagállamoknak bordélyházak létesítését. Ennek ellenére a jogalkotók egyelőre ennek keretén belül keresik a megoldást.
A szervezett bűnözés elleni törvény 1999. szeptemberi életbelépését követően az önkormányzatoknak türelmi zónákat kellett volna kijelölniük, ahol megengedett az üzletkötés.
Az önkormányzatok azonban a szerintük nem megfelelő törvényi meghatározásokra és az anyagi erőforrások hiányára hivatkozva meghiúsították a törvényhozó akaratát. Ezzel mulasztásos törvénysértést követnek el.
A nemrég elkészült minisztériumi anyag gyakorlatilag elismeri, hogy a jelenleg fennálló rendszer nem alkalmas a prostitúció kezelésére. Szerzői szerint ezért pontosítani kell a védett zónák határait kijelölő területi térképek elkészítésének szabályozását, hiszen megfelelő térképek hiányában a prostituálttal szemben eljáró rendőr csak önkényesen intézkedhet. A minisztérium jogi főosztálya korábban többször megállapította, hogy a prostituált nem vonható felelősségre, ha nincsenek pontos ismeretei arról, milyen területen áll. Borai Ákos főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a türelmi zóna ugyanolyan közterületnek számít, mint az összes többi, azaz az önkormányzatnak biztosítania kell ott a legalapvetőbb kommunális szolgáltatásokat.
A főosztály szerint a kötelezettségüket önhibájukból nem teljesítő önkormányzatok helyett a közigazgatási hivatalok hatáskörébe kell utalni a zónák kijelölését, ahogy ezt Franciaországban és Olaszországban teszik. Felül kell vizsgálni az övezetek határait kijelölő távolságokat is, mert a védendő területek jelenleg gyakran az érintett településrész egészét lefedik. Az anyag szerint politikai döntés szükséges ahhoz, hogy a prostitúció vállalkozói rendszerbe terelhető legyen. Mindez azonban szétfeszítené a New York-i egyezmény kereteit, és “alig-alig áthidalható” korlátok elé állítaná a jogalkotást. A jogi főosztály három megoldási lehetőséget sorol fel: az első megszabná, mely területeken nem folytatható a prostitúció, ám mentesítené az önkormányzatokat a türelmi zóna kijelölésétől. A második változat fenntartaná a türelmi zónákat, de nem korlátozná a magánlakásokban folyó prostitúciót, szemben a jelenlegi helyzettel. A harmadik verzió megtiltaná az utcai prostitúciót, és csak a védett övezeteken kívüli, türelmi zónán belüli nyilvános helyeken vagy magánlakásokban engedélyezné azt. Az egyezmény nyilvántartásba vételt tiltó passzusát a jogi főosztály – sajátosan – úgy értelmezi, hogy az csak a prostituáltak diszkriminációjának megelőzését szolgálja, ezért a prostituáltak “javát szolgáló” hatósági regisztráció (amely lehetővé tenné például a prostituáltak vállalkozóvá válását) nem sértené az egyezményt. Regisztráció nélkül a prostitúció kezelhetetlen marad, áll az anyagban. A Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete a prostituáltak anyagi helyzetét és kiszolgáltatottságát is tekintetbe véve viszont mindezt nem tartja megvalósíthatónak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
