Eltérnek a vélemények az unión belül arról, mi a teendő, ha az októberi ír népszavazás másodjára is elutasítja a nizzai szerződést. Sokak szerint veszélybe kerülhet az Európai Unió (EU) bővítési folyamata, de az intézményi reform elodázása mindenképp komoly pofon lenne a bürokrácia hálójában vergődő uniónak.
Félmillió euró az igenreAz egyik befolyásos ír munkaadókat tömörítő szervezet, az IBEC (Irish Business and Employers Confederation olyannyira tart a tavaly nyári népszavazási eredmények megismétlődésétől, hogy a közelmúltban félmillió eurós kampányba kezdett az igen szavazatok szaporítása érdekében. A munkaadói szervezet elnöke kampányindító beszédében élesen bírálta a “nem-kampány” vezéralakjait, akik – mint mondta – még egyetlen munkahelyet sem teremtettek az országban, ugyanakkor 75 millió kelet-európai Írországba özönléséről tartanak. A nizzai szerződés elfogadásáról, illetve elutasításáról döntő népszavazással kapcsolatos szóváltás szinte folyamatos a szigetországban. Legutóbb a dublini munkáspárt első embere, Prionsias De Rossa vádolta xenofóbiával a bővítés elutasítására buzdító csoportok hangadóját, Anthony Coughlant, aki kelet-európai munkások özönével riogatja az ír polgárokat. De Rossa, aki természetesen az EU-pártiak oldalán áll, az unió összes, a csatlakozni vágyó országok népességének elvándorlásával kapcsolatos felmérését bemutatta. Ebből az derült ki, hogy a tagjelölt országok népességének mindössze 1 százaléka indulna szerencsét próbálni nyugat felé, és bizonyára még kisebb arányban választanák az Egyesült Államok kinyújtott karjának is nevezett zöld szigetet.
Népi nem
A három évvel ezelőtt életbe lépett amszterdami szerződés feltételhez köti az unió taglétszámának 20-nál nagyobbra növelését: előtte “átfogóan meg kell újítani” az unió intézményrendszerét. Erre többé-kevésbé alkalmas a 2001. februárjában aláírt nizzai szerződés, melynek ratifikációja már minden tagállamban befejeződött – kivéve Írországot. Ott ugyanis népszavazással döntenek a kérdésről, és 2001. júniusában a voksukat leadó ír állampolgárok 54 százaléka nemmel szavazott.
Az ír “nem” elsősorban nem az intézményi reform vagy a bővítés, hanem az európai hadtest létrehozása ellen szólt: a semlegességükre büszke szigetlakókat megijesztették azok az ellenkampány által sulykolt képek, melyek szerint az ír fiatalokat kötelezően bevethetik távoli országokban, ahonnan csak a holttestük érkezik majd haza – fogalmaz egy korábbi EIU tanulmány. Ráadásul a csatlakozásból eddig rengeteget profitáló Írország lakói a korábban számukra ismeretlen gazdasági nehézségek között egyre inkább vevők lettek a távoli Brüsszel helyi érdekeket figyelmen kívül hagyó döntéseiről szóló bírálatokra.
Eközben a választásokra készülő kormány sem kívánta magát túl erősen exponálni Nizza ügyében. Mindezek együtt vezettek el az alacsony részvételhez, és ezen belül a “nem” tábor nagyobb számához.
Ha nem megy egyenesen…”Véleményem szerint az írek másodjára ratifikálni fogják a nizzai szerződést, hiszen a többi tagállam a sikertelen népszavazást követően világosan megfogalmazta, hogy a gyakorlatban nem fenyegeti veszély az írek semlegességét” – foglata össze várakozásait a FigyelőNet kérdésére Kende Tamás, az ELTE Jogtudományi Intézetének tanára. Ha mégsem így történne, az elméletileg blokkolhatja az unió bővítését, ám ebben az esetben a szerződésből “kiveszik” a reformokat, jósolja Kende, a bővítéshez szükséges intézményi változtatások ratifikálásához pedig Írországban sincsen szükség a nép szavára, elég a parlamenti beleegyezés.
Struccpolitika
Az unió vezető politikusai egyre gyakrabban hangsúlyozzák az ír döntés fontosságát, ám következetesen hallgatnak azzal kapcsolatban, milyen hatással lehet a közösség működésére és bővítésére egy újabb “ír kudarc”. Az Európai Unió elnöke, Romano Prodi szóvivője, Jonathan Faull nemrég kijelentette, hogy az Európai Bizottság nem fog beleavatkozni az ír népszavazást megelőző kampányba. Emellett cáfolta, hogy az EU-nak alternatív tervei lennének arra az esetre, ha a nizzai szerződés ír jóváhagyása ismét elvérezne – írja a BruxInfo.
Günther Verheugen bővítési biztos bátrabban fogalmazott. Szerinte, ha Írország ismét nemet mond, akkor jelentősen lelassulhat az uniós csatlakozás folyamata. Az EU bővítési biztosa leszögezte: “Mindenkinek meg kell értenie: a nizzai szerződés jóváhagyása előfeltétele annak, hogy a bővítésre késlekedés nélkül sor kerülhessen.”
Derűlátóbban nyilatkozott Valéry Giscard DEstaing, az Európai Unió jövőjével foglalkozó konvent elnöke. Szerinte az EU bővítésének folytatódnia kell akkor is, ha az írországi népszavazáson elutasítják a nizzai szerződést.
Írországra nézve is katasztrofális következményekkel járna, ha a második referendum megbukna – figyelmeztetett Brian Cowen ír külügyminiszter, és hasonlóan vélekedik Bertie Ahern miniszterelnök is, aki szerint az egyetlen és leghatásosabb érv az “igen” mellett a gazdaság jövője. A népszavazás negatív eredményét ugyanis a főleg amerikai befektetők az Európától való távolodás jeleként értékelhetik és ezért csökkenthetik jelenlétüket a tőlük rendkívüli módon függő gazdaságban – munkanélküliséget és gazdasági visszaesést idézve elő.
Olvassa el……korábbi írásainkat:
• EU – két év egyensúlyi
haladék
• Nem leszünk nettó befizetők
• Uniós csatlakozás – dupla szaldó
Nyílt játszma
Az írországi közvélemény-kutatások nyílt versenyre utaló eredményeket mutatnak, bár az Economist Intelligence Unit (EIU) nagyon valószínűnek tartja az ismételt elutasítást. A gazdasági elemző-tanácsadó cég szerint, bár az elit támogatja a ratifikációt, az átlagember éppen velük szemben bizalmatlan. Veszélyt jelenthet a kormányt büntetni akarók szavazata is.
Sokat számíthat, mennyire sikerül kimozdítani az íreket apátiájukból. A ratifikációpártiaknak csak akkor van esélyük, ha a legutóbbi 34 százaléknál jóval többen mennek el szavazni.
