Az argentin Jorge Luis Borges szépírói életművének sokat köszönhet a posztmodern filozófiai gondolkodás. Bábeli könyvtár című novellájában a világegyetemet egy óriási könyvtárhoz hasonlította. A könyvespolcok kusza labirintusába zárt olvasó a multikulturális káoszban reménytelenül tekergő, (poszt)modern ember szimbólumává vált.
Várnai egyszerű installációjában az elsötétített terem fehér falára vetített számok láthatók. A három, kissé különböző szögben beállított vetítőgép kisebb-nagyobb számai között megjelenik a néző hármas árnyéka. A más-más szögből érkező számok miatt a látogató árnyéka a számok egy részét eltakarja, más számok pedig rávetülnek. Így az árnyak – a néző megtöbbszöröződött énjei – a számok világába kerülnek át. A könyvekbe kódolt kulturális rengetegben kóborló borgesi könyvtárlátogató átalakul a számok dzsungelében kalandozó mai emberré. A huszadik század közepén – amikor a novella keletkezett – az eszmei zűrzavart még a könyvsorok jelképezték, a mai káosz letéteményesei a komputerizált világ alapegységei, a számok.
Műcsarnok, június 2-áig
