Járai Zsigmond csütörtök délután a Menedzserek Országos Szövetségének meghívására cégvezetőkkel beszélgetett a forint jövőjéről és a sávszélesítés eredményeiről. A jegybankelnök – szöges ellentétben elődjével, Surányi Györggyel – lazább, kevésbé szakmai hangvétellel beszélt a cégek számára életbe vágó kérdésekről. Az utóbbi hetekben ugyanis sorra jelezték a különböző szakmai szervezetek, hogy a 10 százalékkal erősödő forint súlyos, milliárdokban mérhető veszteséget okozott a cégeknek.
A többi kritériumA magyar gazdaság a többi maastrichti kritérium tekintetében meglehetősen jól áll. A 60 százalékos adósság feltételt már teljesítettük, a hosszú távú kamatok is jól alakulnak, az államháztartás deficitje pedig még a 3 százalékos célérték felett van, de azt is könnyen mérsékelni lehet – mondta a jegybankelnök. Járai a tavalyi büdzsé deficitjét úgy értékelte, mint ami “csak a kreatív könyvelés miatt” lett magas. (Akkoriban ő volt a pénzügyminiszter…)
A cél szentesíti az eszközt
Miután Járai röviden definiálta, miért jelenti a magyar gazdaság számára az egyetlen lehetőséget az euróhoz való csatlakozás (tranzakciós költségek csökkenése, export növekedése), és elmondta az ehhez szükséges feltételeket (maastrichti kritériumok), nagyon hamar egyértelművé tette, hogy a legfőbb akadályt a magas infláció jelenti. Ennek letöréséhez pedig minden eszközt be fognak vetni, akár tetszik, akár nem.
“Számításaink szerint 2004 tavaszán, amikor is elkezdik majd figyelni a hazai inflációs mutatót, 2 százalék körüli árszínvonalemelkedést kell elérnie Magyarországnak” – jelezte Járai a monetáris unióhoz való csatlakozás legkeményebb feltételét.(Ez a legoptimistább előrejelzések szerint egy kétéves átmeneti periódust követően legkorábban 2006-ban történhet meg.)
Ezt elérni kétségkívül igen nehéz lesz a jelenlegi 10 százalék feletti árindexszel, ám az MNB feladata most éppen az, hogy mindent megtegyen az árak leszorítása érdekében. Az erőltetett dezinflációs program azonban komoly növekedési áldozatokkal járhat.
Erősödjék a forint!
A beragadt infláció elleni egyetlen fegyvert pedig a forint árfolyamának kiszélesítése és az ezzel járó felértékelődés jelentette. Ehhez nyújt segítséget a nem rég bevezetett inflációs célkitűzés rendszere. Ebben a szisztémában a jegybank – mivel a rövid távú folyamatokra nem tud hatni – 1-1,5 évre előre próbálja meg befolyásolni az infláció alakulását.
Járai elmondta, hogy az idén úgy lesz 7,7-7,8 az év végi áremelkedés, hogy arra a jegybanknak érdemi hatása még nincsen. Nem úgy, mint a 2002-es esztendőben, amikor is 4,5 százalék szerepel célértékként.
A megerősödött forint ebben van nagy segítségükre: Járaiék számításai szerint idén 245-250 forintos árfolyam elegendő a kitűzött cél eléréséhez. Az erősebb forint egyes ágazatoknak komoly érvágás, ezt a pofont azonban nem lehetett elkerülni – érzékeltette Járai az inflációs cél prioritását. “Olyan árfolyamot csinálunk amilyen kell – mondta a cégvezetőknek -, ha a vállalatok nem alkalmazkodnak a jegybank inflációs céljaihoz, és nagyobb béreket adnak, akkor erősebb forintárfolyamon keresztül ők maguk fogják ennek az árát megfizetni.”
Ezért hibáztatta a jegybank elnöke a vállalatokat, amelyek nem hitték el a hivatalos kormányzati prognózisokat, 16 százalékkal emelték idén dolgozóik bérét. “Az alacsonyabb infláció miatt pedig ez önöknek jelent hatalmas költségeket” – mondta, elfeledvén, hogy nem csak a magán-, hanem a költségvetési szféra bérei is 16 százalékkal emelkedtek az idén. Ez pedig egyelőre még fűti az inflációt – és nem csak a privát szektor részéről.
Hitelesség
Kijelentéseivel Járai az inflációs várakozásokat igyekszik letörni. Arra akarja rávenni a cégeket, hogy igazodva a “nemes célhoz” segítsenek leszorítani az inflációt, azaz a hivatalos prognózis alapján indexálják béreiket és áraikat.
Ebben igaza is van, hiszen az egyik legnehezebben leküzdhető faktort éppen a várakozások jelentik. Ám nem biztos, hogy a célt ilyen kijelentésekkel kell elérni. Jól mutatja ezt Járai kérése is: “Higgyenek jobban az MNB-nek, bármennyire is unszimpatikus a vezetés célkitűzése.”
