Az Országos Munkaügyi Felügyelőség nemrég befejeződött, két bérfizetési időszakot átfogó vizsgálatának eredménye az, hogy a minimálbérrel kapcsolatos visszaélés száz munkáltató közül csupán négyre volt jellemző. Ez a számadat egyáltalán nem rosszabb a korábbiaknál.
A vizsgálat több mint 6500 munkáltatót és 250 ezer munkavállalót érintett. Minden hatodik munkáltatónál tapasztaltak valamilyen szabálytalanságot, és több mint 4 milliárd forint összértékben szabtak ki bírságot.
A minimálbér mértéke
2001. január 1-jétől a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére:
Havibér: 40.000,-Ft
Hetibér: 9.200,- Ft
Napibér: 1.840,- Ft
Órabér: 230,- Ft
Egyetértésben?
A minimálbér csaknem 60 százalékos emelését a 197/2000. számú kormányrendelet léptette életbe, bevezetve a 40 ezer forintos havi minimálbért. A miniszterelnök által történelmi lépésnek nevezett rendelet előírásait először a 2001. január havi munkabérekre kellett alkalmazni.
Viták persze voltak: a munkavállalói oldal egyetértett az emeléssel, de 2002-re nem 50 ezer, hanem 55 ezer forintos minimálbért javasolt. A munkaadói oldal azt a feltételt szabta, hogy a kormányzat a minimálbér-emeléssel szerzett adó- és járulékbevételekből hagyjon meg valamennyit a vállalkozásoknak, amiből azok ki tudják fizetni ezt a bértételt.
Minimálbérek Európában
Nyugat-Európában nem mindenhol van egységes, minden munkavállalóra érvényes minimálbér. Ám akár központilag, akár foglalkoztatási ágazatokra lebontva határozzák meg a kötelező legkisebb munkabér mértékét, egy biztos: a minimálbér vásárlóereje lényegesen magasabb, mint Magyarországon. Amíg a magyarországi minimálbér mértéke csak 40 százaléka az átlagjövedelmeknek, az uniós országokban ez az arány 60 százalék.
Minimálbér-kompenzáció
A pénzügyminiszter már tavaly ígéretet tett arra, hogy kompenzálni fogják az érintett kis- és középvállalkozásokat. A kormány mostanában tárgyalja a minimálbér-emelés hatásának ellensúlyozására kidolgozott előterjesztést. A kompenzáció megvalósításához feltehetően törvénymódosításra is szükség lesz, a támogatásokhoz pedig valószínűleg pályázati úton lehet majd hozzájutni.
A Gazdasági Minisztérium (GM) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) dolgozza ki a támogatás részleteit. A tárgyalások még most is folynak, az azonban már biztos, hogy a vállalat egészét érintő munkaerőre rakódó költségnövekmény 25 és 75 százalék közötti részére nyújt támogatást az állam – nyilatkozta Parragh László, az MKIK elnöke. Az állami segítség vissza nem térítendő támogatás lesz, és január 1-jéig visszamenőleg kaphatják meg a vállalkozások. A forrásokat a Munkaerőpiaci Alap fedezi.
Bizonyos esetekben nem érvényesül a minimálbér-előírás, azaz a munkáltató a kötelező legkisebb munkabérnél kevesebbet is fizethet alkalmazottjának. De ne tévesszenek meg senkit ezek a lehetőségek – mint az alábbiakból kiderül, a jogi kiskapukon nem minden munkáltató csusszan át. 
Rövidebb munkaidő – kevesebb bér
A kormányrendeletben megszabott összegek csak a napi 8 órában foglalkoztatott munkavállalókra vonatkoznak. Ha a teljes munkaidő napi 8 óránál rövidebb, a munkabért a minimálbérhez képest arányosan csökkenteni kell.
Részmunkaidő esetén is megfelelően alkalmazni kell ezt a rendelkezést: a havi, heti és napi bértétel a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökken. Ha tehát 8 óra helyett napi 6 órában dolgozik a részmunkaidős alkalmazott, csupán a minimálbér háromnegyedére, havi 30 ezer forintra jogosult.
A részmunkaidő nem azonos a rövidebb munkaidővel: utóbbinál ugyanis teljes munkaidős foglalkoztatásról van szó. Közös vonásuk viszont, hogy a munkáltató mindkét esetben az előírt minimálbérnél kevesebbet is fizethet. A minimálbér-emelés bevezetését megelőzően ezért sokan tartottak attól, hogy a munkáltatók nem a munkabért fogják emelni, hanem inkább rövidebb munkaidőre vagy részmunkaidős foglalkoztatásra térnek át.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara februárban közzétett felmérése szerint a megkérdezett vállalkozások több mint egyharmada állította, hogy a minimálbér-emelés miatt elbocsátásokra kényszerül, vagy részmunkaidőre tér át. Az előrejelzések végül nem igazolódtak be, a vállalkozásoknak csupán egy százaléka állt át részmunkaidős foglalkoztatásra.
Mire vonatkozik a minimálbér?
A kötelező legkisebb munkabér mértékét a személyi alapbérnek kell elérnie. Az ezen túlmenően fizetett bérelemeket (pl. a pótlékokat) figyelmen kívül kell hagyni.
Mikor lehet rövidebb a munkaidő?
Nyolcórásnál rövidebb munkaidőt jogszabály és kollektív szerződés is előírhat. Ez általában egészségvédelmi okokból történik: egészségre ártalmas vagy fokozott veszéllyel járó munkakörökben az alkalmazottak munkaideje gyakran rövidebb a törvényesnél. Ezek a munkavállalók teljes munkaidőben alkalmazottnak minősülnek (tehát nem részmunkaidősek), de a minimálbérnek csak arányos része illeti meg őket.
Ha egyébként jogszabály vagy kollektív szerződés nem írja elő, a napi 8 órás mértéktől a felek csak közös megállapodással térhetnek el. A teljes munkaidő lerövidítéséhez vagy részmunkaidő előírásához ezért közös megegyezéssel módosítani kell a munkaszerződést. A munkáltató nem határozhat egyoldalúan arról, hogy rövidebb munkaidőt szabva a minimálbérnél kevesebbet fizet. (Korábbi írásunk: A munkaszerződés módosítása>>) 
Minimálbér csak 100 százalékra
A munkabért többféleképpen is meg lehet határozni: időbérként, teljesítménybérként, vagy a kettő összekapcsolásával is. Ha teljesítménybérezést kötnek ki a felek vagy a kollektív szerződés, akkor az alkalmazott a meghatározott teljesítménykövetelmény (norma) arányában jogosult a díjazásra.
Ez a minimálbér kapcsán azt jelenti, hogy a teljes munkaidős alkalmazottnak csak akkor jár a havi 40 ezer forint (amennyiben minimálbért kötöttek ki munkabérként), ha a normát 100 százalékosan teljesíti. Döntő kérdés lehet, hogy milyen teljesítménykövetelménynek kell az alkalmazottnak megfelelnie, képes-e arra egyáltalán.
Bár teljesítménybérezést nem lehet egyoldalúan bevezetni (ehhez a munkaszerződés módosítása szükséges, közös megegyezéssel), a konkrét normát mindig a munkáltató állapítja meg. Ez az előírás fontos eszközt ad a munkáltató kezébe: a cégek visszaélhetnének a minimálbér-előírással úgy, hogy elérhetetlen teljesítménynormát szabnak az alkalmazottaknak, így csak csökkentett bért kellene fizetniük.
További probléma, hogy a munkaügyi felügyelők sem jogosultak annak ellenőrzésére, vajon ésszerű-e, teljesíthető-e a norma. A munkavállaló ilyenkor közvetlenül csak a bírósághoz fordulhat.
Ítélt a bíróság
A munkavállaló gépi varró munkakörben dolgozott, teljesítménybéresként. Munkabére egyik hónapban sem érte el a hatályos minimálbért. Amikor a vállalat felmondott neki, követelte a részére kifizetett teljesítménybér és a minimálbér különbözetét. Az első- és másodfokon eljárt bíróságok megítélték ezt a különbözetet, de a Legfelsőbb Bíróság végül alaptalannak találta a követelést. Ítéletében kimondta, hogy mivel a munkavállaló teljesítménybére a kérdéses időszakban általa sem vitatott módon csupán 26 százalékos volt, a kötelező minimálbérre nem jogosult.
Az elhíresült bácsalmási eset
Nagy port vert fel a sajtóban a bácsalmási fonógyárban történt visszaélés. A fonógyárban az új minimálbér bevezetésével egyidejűleg órabér helyett teljesítménybérre tértek át. A munkaszerződések módosításába a munkavállalók gyanútlanul beleegyeztek, nem számítva arra, hogy a munkáltató olyan normát vezet be, amely a munkavállalók nagy része számára teljesíthetetlen. A fonoda ezért a munkások többségének nem fizette ki az emelt összegű minimálbért, hiszen a munkateljesítményük 100 százalék alatt maradt.
A munka törvénykönyve az ilyesfajta visszaéléseket úgy próbálja megakadályozni, hogy előírja: a normát bevezetése előtt az üzemi tanáccsal véleményeztetni kell. További előírás, hogy a normát alkalmazása előtt írásban az érintett munkavállalók tudomására kell hozni.
Előfordulhat, hogy a norma teljesítése jelentős részben nemcsak az alkalmazotton múlik, hanem a munkáltató működésével is összefügg. Méltánytalan lenne a beosztottra hárítani ennek következményét, ezért a törvény szerint ilyenkor garantált bér megállapítása is kötelező. 
A munkaviszonyon túl
A minimálbért előíró kormányrendelet hatálya a munkavállalókra és a munkáltatókra terjed ki. Nem vonatkozik tehát azokra, akik nem munkaviszonyban, hanem vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján fejtik ki tevékenységüket.
A bírói gyakorlat azonban következetes annak megítélésében, hogy a jogviszony minősítése nem az elnevezéstől, hanem a ténylegesen elvégzett munka jellegétől függ. (Korábbi írásunk: Munka- vagy megbízási szerződés? >>) A munkáltató ezért nem játszhatja ki oly módon a kötelező minimálbér-előírást, hogy színlelt megbízási vagy vállalkozási szerződést köt, holott valójában munkaviszonyról van szó. Ilyen visszaélés esetén tetemes összegű bírságra kell számítania egy esetleges munkaügyi ellenőrzés alkalmával.
