Nagy képzelőerejű embert választottak miniszterelnöküknek a svédek. Göran Persson kifejtette Orbán Viktornak: nem tartja kizártnak, hogy a júniusi göteborgi EU-csúcson az unió már megnevezi az első körben csatlakozó országok körét, illetve a belépés várható dátumát. De korai még erről beszélni – tette azért hozzá. Így van ez a Gellért-heggyel is. Elképzelhető, hogy mostanában belecsúszik a Dunába, de korai még erről beszélni, előbb mozduljon meg. Ez persze túlzó párhuzam, a Deutsche Bank felmérése szerint Magyarország a második – Szlovéniát követve – az EU-felzárkózás ütemét tekintve, tehát van mozdulás. Ezért aztán jó szívvel mond nekünk biztató szavakat minden politikai tényező, akivel találkozunk, ha egy kicsit unszoljuk. De ezt a biztatást a tárgyalások jelen szakaszában aligha kell többre értékelni, mint amikor valaki be akar házasodni egy jobb családba: megállapítható, hogy köszönünk, amikor bemegyünk valahova, nem piszkos a körmünk, és lehúzzuk magunk után a vécét, tehát kizáró ok nem mutatkozik. Az viszont tényleg jó nekünk, hogy Svédország az Unió soros elnöke, sok a közös vonásunk. Két kis egzotikus nép, nekik is volt ABBA együttesük, nekünk is Illésmetróomegánk, és a mi miniszterelnökünk is bátran álmodik. Reális a lehetőség – jelentette ki cserébe -, hogy a 2004-es európai parlamenti választások idején Magyarország már teljes jogú EU-tag lesz.
Addig azért néhány apróságot még el kell intéznünk. A magyar parasztnak például azt kell kigondolnia, hogy mit kezdjen a rengeteg pénzzel, ami szinte már dől is hozzá. Az, hogy villával felhányja a padlásra, nem látszik EU-konform megoldásnak. Nagyobb baj, legalábbis az Agrárkamara és a Kupa-Raskó-Nagy féle Zöld Szalag mozgalom szerint, hogy az agrártámogatás rendszerén legegyszerűbben úgy lehetne javítani, ha az erről szóló miniszteri rendelet jelenlegi tervezetét azonnali hatállyal elfelejtenék, és másikat csinálnának helyette. Azt kifogásolják többek között, hogy túl sok a támogatási jogcím, emiatt a tervezet elaprózza a pénzeket, továbbá hogy lehetőséget nyújt a közpénzek átjátszására, s hogy egyáltalán nem illeszkedik az EU piacszabályozási és intervenciós rendszeréhez. Arra a rendszerre pedig jó lenne felkészülni. Az unió évi nyolcvanmilliárd eurós költségvetésének a felét most agrártámogatásra költik. Igaz, az EU Bizottság mezőgazdasági főbiztosa éppen a napokban jelezte, hogy a mostani földalapú és terméktámogatások helyett előtérbe kerül a komplex vidékfejlesztés segítése. Erre a SAPARD program szolgál , amelyből idén 27 milliárdos jackpot vár arra, hogy erősíthesse a magyar falu népességmegtartó és mezőngazdálkodó képességét.
Az európai jövőre függesztik tekintetüket a telefontársaságok is, ahogy alakítgatják tarifapolitikájukat, mielőtt rájuk szakadna a szabad piaci verseny. Példamutató módon egyetértenek abban, hogy nagyot engedni majd csak jó magasról lehet. Az engedélyezett hat százalékos emelést a statisztika tudományának nagyobb dicsőségére úgy érik el, hogy az alapdíj, amit tutira fizetek, az egyiknél húsz, a másiknál ötven százalékkal lesz magasabb, mint eddig, cserébe viszont sokkal olcsóbban hívhatom a New York-i pontos időt, ahányszor csak szükségem van rá. Igaz, ha megígérem, hogy nem használom a telefonomat, akkor az alapdíjam is csak egy kicsit nő meg. Viszont az internethasználatban jelentős változás, hogy eddig is a legdrágább volt Európában, most viszont még drágább lesz.
