1956

“Láttuk hogyan haladnak a tankok Budapest felé” – falusi élet 1956-ban

Gellért Tünde
Gellért Tünde

2016. 10. 18. 09:21

Szüleim és nagyszüleim egy Debrecenhez közeli községben, Monostorpályiban éltek. Édesanyám - pályakezdő tanítónő - mindössze 18 éves volt az 1956-os forradalom idején. Két meghatározó élményét nekünk is gyakran elmesélte arról, hogy milyen hatása volt a fővárosi és a debreceni sorsfordító eseményeknek a falvak népére.

Az 1945-ös földreform megvalósítása – ami a nagybirtokrendszer megszüntetését eredményezte Monostorpályiban – a földterületek változó minősége miatt nem zajlott zökkenőmentesen. A sorozatos reklamációk miatt háromszor ismételték meg a földmérést. Azonban az emberek többsége örült, mivel sokan uradalmi cselédek és szegényparasztok lévén nem is álmodhattak azelőtt saját földről. Az 1947-48-as kommunista hatalomátvétel után három komoly változás következett be:

  •  kuláknak minősítették a lakosság egy részét
  •  beszolgáltatásra került sor
  •  megkezdődött a tsz-esítés.

A termelőszövetkezetek alakítása, a meglevők átalakítása és továbbfejlesztése nem volt könnyű feladat és nem ment könnyen. A nehézségek fő oka az volt, hogy a fokozatosság elvének betartása nélkül egyszerre a harmadik típusú szövetkezetbe akarták beléptetni a parasztságot.

A nagyapám kerékgyártó kisiparosként dolgozott, a termelőszövetkezetbe való belépése után is megtarthatta otthon a szerszámait, számára a havi fizetés jobb megélhetést jelentett. Sokan viszont, akik addig a saját állataikkal és eszközeikkel a saját földjüket művelték, úgy érezték, mindenüket elveszi az állam, hiszen be kell adni a „közösbe”. Fejenként két disznót és egy tehenet tarthattak meg, ehhez jött még a háztáji föld.

A Magyar Kommunista Párt helyi alapszervezete 1945-ben alakult meg, a kezdeti létszám 27 fő volt, ami gyorsan gyarapodott (sokan a földosztás reménye miatt léptek be).

Voltak néhányan, akik komolyan hittek abban, hogy amit tesznek, helyes. Hittek a kommunista eszmékben, célkitűzésekben, és ők maguk is igyekeztek ezeknek megfelelően élni. Nem gyűjtöttek vagyont, nem kértek a kiváltságokból, ott segítettek, ahol tudtak. A párttagok nagy része viszont az előnyök miatt lépett be a pártba, erőszakosak és hatalmaskodók voltak, a maguk gyarapodásával törődtek, mások problémái nem érdekelték őket. Voltak szép számmal olyanok is – mint a nagyapád-, akik féltek a zaklatástól, meghurcoltatástól, és passzív, csendes tagként abban reménykedtek, hogy így talán békén hagyják őket – meséli édesanyám.

Az ’56-os eseményekről, a fővárosi és a debreceni megmozdulásokról kevés hír jutott el ezekhez az emberekhez. Akkor már folytak a magyar televízió kísérleti adásai, de csak 1957. május elsejétől indult meg a műsoradás. Mindössze a rádió híradásaiból és az írott sajtóban megjelenő legtöbbször ellentmondásos cikkekből tudtak az emberek tájékozódni.

 Többségünkhöz még a debreceni tüntetés és sortűz híre sem jutott el hosszú ideig. Az iskola is bezárt, nem tanítottunk, bár minden reggel be kellett mennünk a kollégákkal eligazításra. Az igazgatónk tartotta, amit tudtunk, tőle tudtuk.  Egyik nap az elégedetlen gazdák kisebb csoportja puskákat szerzett valahonnan, és a párttagok agyonlövését követelte a faluban.

Monostorpályit a román határtól két község, Vértes és Nagyléta választotta el (azóta egyesültek Létavértes néven). A szovjet tankok itt lépték át az országhatárt, innen vonultak tovább a főváros felé, hogy leverjék a forradalmat.

Ott álltunk az országúttól nem messze, és néztük, hogyan haladnak a tankok tovább. Mivel közeli volt még a háború emléke, féltünk, mi következik ezután. Bennünket nem bántottak, hogy mi történt Budapesten, csak jóval később tudtuk meg. Azt éreztük, hogy valami befejeződött. Utána nem nagyon mertünk beszélni – egymás között sem – ’56 októberéről. Az iskolában sem taníthattunk róla mást, csak amit nekünk mondtak: hogy ellenforradalom volt.

A faluban újra megindult az élet. Megszűnt a beszolgáltatás, felváltotta az állami felvásárlás. A tsz-be való belépést sem erőltették már annyira…

Fotó: Fortepan

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Christian Lindner (L), leader of the free democratic FDP party, walks past German Chancellor Angela Merkel during a session at the Bundestag (lower house of parliament) on November 21, 2017 in Berlin. / AFP PHOTO / Odd ANDERSEN

Ezért a kudarcért megfizethet Merkel

Kommentek

Mickey Rooney as the notorious 1930s gangster, Baby Face Nelson, starring in the film of the same name, poses with Leo Gordon as villainous bank robber, John Dillinger, in front of an original newspaper headline. (Photo by George Rinhart/Corbis via Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.