Bár sokáig élt a köztudatban az mítosz, mely szerint Magyarország víznagyhatalom, mára világosan látszik, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. A Homokhátság lassan félsivataggá változik, a Tisza vízszintje történelmi mélypontokat ér el, a szakértők pedig hiába kongatják hosszú évek óta a vészharangot, a vízhiány enyhítését célzó érdemi intézkedések nem történnek. A megoldás persze nem egyszerű: különböző ágazatok szoros együttműködésére lenne szükség, hiszen a vízpótlás önmagában kevés a helyzet javításához. A más-más területeket képviselő Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Talajtani Társaság, a Vízválasztó Mozgalom és a WWF Magyarország ezért közös eseményt szervezett, amelyen összeszedték, milyen szemléletmóddal és gyakorlati módszerekkel lehetne mérsékelni az aszályt hazánkban.
Évtizedek munkájával szárítottuk ki Magyarországot
Dr. Váradi József vízépítő mérnök szerint a megoldások kereséséhez fontos, hogy tisztán lássuk, pontosan mi is a gond. Az egyszerű válasz természetesen a vízhiány, jobban kifejtve: nem jó helyen van a víz az országban. Hazánk vízkészletének 75 százaléka ugyanis a Duna vízrendszerében található, miközben a vízigény 75 százalékát a Tisza környéke teszi ki, ahol viszont egyre kevésbé van meg a szükséges mennyiség. Ennek egyik oka a talajvízszint drasztikus csökkenése. Ma átlagosan 1,4–1,7 méterrel van mélyebben a talajvízszint az ideálisnál, és évente 2–3 centiméterrel süllyed. A Homokhátságon és a nyírségi dombvidéken ennél is rosszabb a helyzet.
