Napjainkban az egyre gyakoribb és egyre hevesebb extrém időjárási események, így hőhullámok, viharok vagy aszályok képében szinte mindenki érezheti már a klímaváltozás következményeit. Ugyan egy-egy konkrét katasztrófát nehéz a globális felmelegedés számlájára írni, a trendek mégis teljesen egyértelműek: az éghajlati átalakulás az átlaghőmérséklet mellett a hasonló események kockázatait is növeli.
2024-ben mintha különösen sok lett volna a szélsőség: szokatlan hurrikánok, heves esőzések és áradások, elhúzódó kánikulák, elmaradó csapadék, illetve más jelenségek sanyargatták az emberiséget és a természetet. Cikkünkben az év legjelentősebb extrém időjárási jelenségeit gyűjtöttük össze.
2024-ben is perzselt a hőség
A szakértők egy ideje számítottak rá, hogy 2024 a valaha dokumentált legmelegebb esztendő lesz, az első négy hónap még egy aggasztó, 13 hónapos sorozathoz is csatlakozott. Az év végére aztán a különböző szervezetek, így az európai Copernicus adatai igazolták a várakozásokat: a globális átlaghőmérséklet a mérések kezdete óta nem volt olyan magas, mint 2024-ben, ami sok régióban hosszú, súlyos hőhullámokkal párosult.
A szélsőséges meleg nem korlátozódott a nyári hónapokra, júliusban és augusztusban, tehát a déli félteke telén az Antarktiszon mértek különösen magas hőmérsékleti értékeket. Az északi félgömbön tavasszal és nyáron Mexikótól Indiáig, Görögországtól Kaliforniáig alakult ki brutális kánikula.
A nyári hőség a világ számos régiójában – így hazánkban is – hosszú, csapadékmentes időszakkal járt együtt, az erősödő párolgásban pedig egész régiók száradtak ki. A magyarországi aszály hatásait még az űrből is megfigyelték, de a Tiszánál sétálva a laikus számára is szembetűnők lehettek a következmények.
A szárazság aztán sok helyen tűzvészeket eredményezett. A teljesség igénye nélkül 2024-ben többek között Chilében, Görögországban, Észak-Macedóniában és az Egyesült Államokban alakultak ki olyan súlyos és nagy területet érintő tüzek, amelyeket a világsajtó is részletesen követett.
Egész városokat bénítottak meg az áradások
Az év időjárási szempontból a legtöbb magyarnak valószínűleg a kánikula mellett a heves szeptemberi esőzések, a komoly természeti károkat is okozó hidegfront, illetve a dunai áradás miatt marad emlékezetes – utóbbi időzítését tekintve volt egészen meghökkentő. A szeptemberi árvízért főként a Közép-Európát is elérő, az abnormálisan meleg tengervíz táplálta Boris ciklon volt felelős, amely elsősorban Ausztriában, Csehországban és Lengyelországban idézett elő nagy bajt, hazánk még viszonylag olcsón megúszta a történteket.
