A természetben minden sokkal több, mint aminek elsőre látszik. Erdőben sétálva, megpihenve, elcsendesedve az ember hamar észreveszi, hogy a hely nem pusztán fák csoportja, hanem több ezernyi fajnak otthont adó, élő közösség. Vagy kezdjünk el ásni a kertben: odébb görgetjük a csigát, küzdünk egy kicsit a füvek gyökereivel, giliszta tekereg a járatából kifordítva, és csak reméljük, hogy nem vágtuk ketté. Nem lesz belőle két féreg, de a fejrész túléli, képes regenerálódni. Furcsábbnál furcsább lények szaladnak szerteszét, kövér lárvák kerülnek felszínre, és a tapasztalatlan kertész bizony hátrahőköl, amikor az óriási, robusztus lótücsök előszalad a föld alatti birodalmából.
Amit ilyenkor látunk, az a jéghegy csúcsának a tetejénél is kevesebb, az egészséges és hazánk környezetei viszonyai mellett a „leggazdagabb” talaj élőlények elképesztő változatosságát és mennyiségét rejti. A legnagyobb tömegben gombák, baktériumok, ízeltlábúak, fonálférgek élnek odalent, ám e közösségről alig tudunk valamit, még a trópusi esőerdők lakóit is jobban feltérképeztük. Gondoljunk bele, egészen apró lényekről van szó a mikroszkopikus mérettől a néhány centiméterig, és mégis, talajtípustól függően
A talajban található biológiai sokszínűség, mondhatjuk úgy is, hogy a talaj egészsége nemcsak alapvetően határozza meg a „felső világ” boldogulását, összetételét – és fordítva, számos talajlakó lény fajspecifikus vagy fajcsoportokhoz kötődik, azaz nem minden növény gyökerénél képes megélni –, hanem még élelmiszereink minőségére, tápértékére is komoly hatást gyakorol. Az emberi tevékenység, kiváltképp a nagyüzemi mezőgazdaság óriási rombolást végez ebben a közösségben, csak Magyarországon jelentősen nagyobb tömegű biomasszát pusztítottunk már el, mint, amit a Föld összes emlősállata képvisel. Hatásait az egészségünkön és a pénztárcánkon is megérezzük.
A WWF Magyarország és a Felelős Gasztrohős közös kampányban igyekszik felhívni a figyelmet a fenntartható élelmiszer-termelésre és -fogyasztásra, ezen belül pedig a talaj egészségére, mi pedig Dedák Dalmát, a WWF környezetpolitikai szakértőjét kérdeztük. Mi veszélyezteti a talajok egészségét, és ennek milyen következményei vannak, lehetnek? Mit tehetünk az egyensúly visszaállítása érdekében, és egyáltalán: mit jelent a talaj?
Nincs jó vagy rossz, csak beteg és egészséges
Talajok az anyakőzet málladékán alakulnak ki azáltal, hogy a különböző, kisebb-nagyobb szervezetek táplálkozásuk során lebontják, átalakítják az elhalt növényi és állati anyagot. Az így kialakult élővilágot, azaz a talajban élő lények összességét edafonnak nevezzük, természetes sokféleségüket pedig felszíni növények és az alapkőzet mellett az éghajlati viszonyok befolyásolják alapvetően.
Csak a példa kedvéért: a trópusi burjánzó növényvilág pezsgő talajéletet feltételez, csakhogy a meleg, nedves környezetben a bontás is rendkívül gyors, így a szerves anyagot és élő szervezeteket tartalmazó felső talajréteg, az úgynevezett „A” szint viszonylag vékony. Vízjárta, lápos területeken is óriási a növényi biomassza, ám itt a talajlakók számára kedvezőtlenek a körülmények.
A legvastagabb „A” szintet, a talán közismert fekete talajokat ott találjuk, ahol sok a növényi anyag, de az alacsonyabb éves átlaghőmérséklet miatt (jellemzően a hazánkat is magában foglaló mérsékelt övi területeken) lassabbak a lebontó folyamatok. Ilyenkor minden adott ahhoz, hogy a holt anyagból a talajlakók munkálkodásának köszönhetően tartós, nagy molekulájú szervesanyag-formációk keletkezzenek, amelyek képesek a víz és a tápanyagok megkötésére. Ezt nevezzük humusznak, és emberi szempontból nézve ez a talaj a legkedvezőbb növénytermesztésre.
A jó vagy rossz talaj mindig valamilyen célhoz kötött kategória, objektíven inkább a talaj egészségéről, illetve jó vagy rossz állapotáról lehet beszélni, amit az adott környezeti feltételek melletti optimumhoz viszonyítunk
– mondja a 24.hu-nak Dedák Dalma.
Léteznek objektív mérőszámok is, a szakember a gombák és baktériumok arányát említi kiragadott példaként: ez egy intenzív mezőgazdasági művelésnél hazánkban nagyjából egy a kettőhöz, azonban, ahogy haladunk a talajkímélő módszerek felé, a gombák aránya is nő, és egy jó természetességű mérsékelt övi erdőben eléri az 5:1-hez arányt. A háttérben természetesen az emberi tevékenység húzódik, ez esetben jórészt a talajmunkák, illetve a kijuttatott gombaölő és talajfertőtlenítő szerek hatása áll.
Mintha kiirtottuk volna a szárazföldi emlősöket
A mezőgazdaság a kártevők elleni vegyszerekkel, az egyetlen növényfaj alkotta kultúrákkal, az intenzív gépi műveléssel és még vagy tucatnyi behatással, illetve ezek szerteágazó következményeivel súlyosan rombolja a talaj élővilágát. Anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, álljon itt a szántás. Laikusként talán ez a legmeghökkentőbb talajkárosító tevékenység, hiszen, „amióta világ a világ”, így műveli az ember a földet – igen ám, de nem faltól falig mélyen felszántott megyényi, országrésznyi területeken.
