Egy új tanulmányban a gyors evolúció egy igen szemléletes példáját mutatják be – írja az IFLScience. A szakértők csigák egy populációját vizsgálva néhány év alatt lezajló fejlődést figyeltek meg, a csapat ráadásul a 30 éves kísérlet kezdetén meg tudta jósolni, hogy milyen változások következnek majd be. Ez arra utal, hogy az evolúciós átalakulás nem mindig kiszámíthatatlan.
A történet 1988-ban kezdődött, amikor a mérgező algák virágzása kiirtotta a vaskos particsigákat a svédországi Kosteröarna szigetcsoportról. Néhány nagy szigeten a populációk pár éven belül visszatértek, de a kisebb, sziklás szigeteken, az úgynevezett skerryken továbbra sem tűntek fel. Az elveszett állományok helyreállítása érdekében a Göteborgi Egyetem egyik tengerökológusa 1992-ben elkezdte lassan visszatelepíteni az állatokat a skerrykre, az elkövetkező 30 évben pedig szorosan monitorozták a populációkat.
A vaskos particsigák gyakori fajnak számítanak, az Atlanti-óceán északi partjainál pedig jelentős változatosságban fordulnak elő. Tulajdonságaik, például méretük és héjalakjuk, nagyban függenek a környezettől. A Kosteröarna régiójában két fő ökotípus fordul elő:
- egyes csigák vastag, mintázat nélküli héjjal bírnak, ami a rákok elleni védelmet segíti,
- míg más példányok kisebb, a sziklákon való megtapadást támogató mintákkal díszített héjat viselnek.
A visszatelepített csigák előbbi típusba tartoztak, új élőhelyeiken viszont kevés volt a rák, ám annál több a hullámzás. A kutatók várakozásainak megfelelően a csigapopulációk héja néhány generáció alatt úgy változott, hogy inkább a második ökotípuséra kezdett el emlékeztetni.
„Az általunk vizsgált vaskos particsigák képesek voltak gyorsan megváltoztatni fizikai tulajdonságaikat, például a héj méretét és alakját” – mondta Dr. Sean Stankowski, a Sussexi Egyetem munkatársa és a csapat tagja. Mint hozzátette, genetikai elemzést is végeztek, az állatok DNS-e pedig tartalmazta az alkalmazkodáshoz szükséges utasításokat.
„Képesek voltunk más populációkból származó információkat felhasználni ahhoz, hogy meglehetősen pontosan megjósoljuk, hogyan fognak fejlődni a DNS-szekvenciák.
A vizsgálatot 30 éven keresztül végeztük, de az általunk megfigyelt változások nagy része az első három évben valósult meg
– nyilatkozta.
A csigák nem a semmiből fejlesztették ki új vonásaikat, a DNS nagy része már jelen volt a populáció hatalmas génállományában. Ennek ellenére a jelenség az evolúció érdekes példája, a fejlődés ugyanis nem feltétlenül jár új tulajdonságok vagy új fajok kialakulásával.
Biológiai értelemben az evolúció kifejezés egyszerűen azt magyarázza, hogy az olyan erők, mint a természetes szelekció és a genetikai sodródás miként eredményezhetik egy populáción belül azt, hogy bizonyos tulajdonságok az egymást követő generációk során egyre gyakoribbá vagy ritkábbá váljanak. Ezek az átalakulások néha évszázadokig is eltartanak, a most leírt folyamat meglehetősen gyorsnak számít.
