Macskából és galambból is próbált kémet faragni a CIA

Idén szeptemberben bejárta a világsajtót Hvaldimir, az orosz kémnek bélyegzett fehér delfin halálhíre. Az állat még 2019-ben tűnt fel Norvégia partjainál, és hámot viselt, amelyen egy kamera rögzítésére alkalmas csatlakozó, valamint a „Szentpétervár felszerelése” szöveg volt olvasható.

Az emlős híre gyorsan elterjedt, sokan pedig arra kezdtek el gyanakodni, hogy Oroszország képezhette ki kémnek. Ez az elképzelés elsőre talán abszurdnak tűnhet, pedig valójában egyáltalán nem az: a szovjetek és az amerikaiak már a hidegháború ideje alatt is képeztek ki állatokat hasonló célokra.

Állatok a harcmezőn

Az állatok felhasználása a hadviselésben nem újkeletű: lovak és elefántok például már az ókorban is részt vettek a csatákban. Az idő múlásával, az új technológiák megjelenésével aztán sokuk feleslegessé vált a harcmezőn, hiszen járművekre és különféle gépekre cseréltük őket, viszont továbbra is vannak olyan feladatok, amiket az állatok tudnak a legjobban elvégezni.

Elterjedté vált például kutyák bevetése, amelyek egyebek mellett hatékonyan képesek kiszagolni a robbanószereket, ezzel akár taposóaknák jelenlétére is felhívhatják a figyelmet. Hasonló szerepet töltenek be a delfinek a tengerészetnél: akár a kutyák, ők is nagyon intelligensek, jól taníthatók, bioszonáruk segítségével pedig érzékelik a víz alatti aknákat. Ezt a képességüket jelenleg semmilyen technológia nem múlja felül.

Az amerikai haditengerészet vízi emlősöket kiképző programja 1959 óta működik, napjainkban két fajjal, palackorrú delfinekkel (Tursiops truncatus) és kaliforniai oroszlánfókákkal (Zalophus californianus) dolgoznak. A hidegháború alatt a Szovjetunió is elkezdett foglalkozni a tengeri emlősök kiképzésével, ennek egyik jelentős helyszíne a Fekete-tenger partján fekvő Szevasztopol volt, amely később Ukrajnához, majd a Krím-félsziget megszállása után orosz kézre került. Szevasztopol kikötőjét ma is katonai delfinek őrzik, amelyeket egyes pletykák szerint arra is kiképeztek, hogy megtámadják az ellenséges búvárokat.

Naomi Rose víziemlős-szakértő viszont valószínűtlennek tartja ezeket a szóbeszédeket, mivel a delfinek érzékenyek az erőszakra, a vér látványára, így nem túl hatékonyak támadó feladatok elvégzésére. Ráadásul nem is lenne értelme őket ilyesmire használni, hiszen ma már léteznek olyan víz alatti harci drónok, amelyek sokkal inkább megfelelnek ilyen műveletekre.

A kémkedéssel viszont más a helyzet, az ugyanis nem igényel harcra készséget, ráadásul egy állat a természetes környezetben kevésbé lehet feltűnő az ellenségnek, mint egy technikai eszköz.

A tökéletes kémek

Az állatok olyan helyekre is bejuthatnak, ahová az emberek nem képesek, és gyakran teljesen észrevétlenek maradnak. Ez tökéletes kémekké teszi őket

– olvasható az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) weboldalán. A titkosszolgálat azt is elárulta a nyilvánosságnak, hogy a múltban milyen állatokat próbált meg bevetni.

A hidegháború alatt például galambokat küldtek hírszerzési küldetésekre, amelyeket hámra rögzített, apró kamerákkal szereltek fel. A szárnyasokat idegen országok titkos létesítményei közelében engedték szabadon, aztán visszatértek gazdáikhoz a fotókkal teli fényképezőgépeikkel. A CIA szerint a galambok kiváló kémek voltak, hiszen világszerte nagy példányszámban előfordulnak, ezért nem gyanúsak, ráadásul sokkal közelebbről tudták megörökíteni a kívánt területeket, mint a repülőgépek vagy a műholdak.

Az ügynökség a hatvanas években egy macskát is megkísérelt szolgálatba állítani: elképzelésük az volt, hogyha mikrofont ültetnek a négylábúba, akkor könnyedén lehallgathatnak közterületeken zajló beszélgetéseket. A technológia működött is, a macska azonban nem bizonyult jó ügynöknek, ugyanis képtelenség volt a célpont felé irányítani, arra ment, amerre akart.

Bár a delfinek a macskákkal ellentétben remekül idomíthatók, a CIA nem tesz arról említést, hogy kémként alkalmazták volna őket. Erre tehát vagy nem került sor, vagy titkosították az ehhez kapcsolódó információkat. De mi a helyzet az oroszoknál?

Tényleg kém volt Hvaldimir?

A Hvaldimir hámján szereplő felirat miatt egyértelmű, hogy Oroszországnak köze van a fehér delfinhez, Moszkva hivatalosan azonban sosem kommentálta, milyen szálak fűzik hozzá. Az viszont jól látszott, hogy a beluga hozzá volt szokva az emberekhez, mivel barátságosan, közvetlenül viselkedett a helyi halászokkal, egy kajakosnak pedig még a vízbe ejtett kameráját is visszaadta.

A BBC értesülései szerint ráadásul Audun Rikardsen norvég tengerbiológus az ügy kapcsán felkereste egy orosz kollégáját, aki elárulta: nem folytatnak Oroszországban tudományos kísérleteket belugákkal, a haditengerészetnél viszont képeznek ilyen állatokat.

Ezek alapján viszont még elhamarkodott lenne egyből orosz kémnek nyilvánítani a vízi emlőst, főleg, hogy ez az elmélet több sebből is vérzik. Viktor Baranyec orosz ezredes például azt nyilatkozta, teljesen logikátlan lenne egy kémre olyan feliratot tenni, amellyel be lehet azonosítani, kihez tartozik. A tiszt azt is hozzátette, nem titok, hogy felhasználnak hadi célokra tengeri emlősöket, de ezek az állatok a Fekete-tengerben tartózkodnak, nem Norvégia környékén.

Hvaldimir körülbelül 15 éves lehetett, amikor elpusztult, ami a fehér delfineknél fiatalnak számít, hiszen általában 30–35 évig élnek. Kimúlása után az a hír kezdett el terjedni, hogy lövések végeztek vele, ezt azonban a norvég rendőrség cáfolta, egyúttal azt is közölte: az elsődleges boncolás alapján semmi nem utal arra, hogy az elhullás emberi tevékenység következménye lett volna.

Kapcsolódó

Embert is gyilkolnak a „gyilkos bálnák”?

A kardszárnyú delfineknek két arcát ismerjük: barátságos vízi állatok a Szabadítsátok ki Willyt!-ből, ugyanakkor vérengző ragadozók, akiktől még a cápák is rettegnek. De van-e okuk az embereknek is félniük tőlük?