Egy friss tanulmányban a szerzők egy egészen furcsa égitestet mutatnak be – írja az IFLScience. Az ASKAP J1935+2148 jelű objektum feltételezhetően egy neutroncsillag, viselkedése azonban nincs teljesen összhangban azzal, ami az ilyen égitestektől elvárható.
A neutroncsillagok bizonyos szupernóvákból jönnek létre: a hatalmas csillaguk életük végén összeomlanak, majd felrobbannak, sűrű objektumot hagyva maguk után, amely sok esetben gyorsan forog, és rádióimpulzusokat bocsát ki. Néhány ilyen objektum másodpercenként több százszor fordul meg.
Az objektum periódusa 53,8 perc, és három különböző emissziós állapottal rendelkezik: egy 10 és 50 másodperc közötti fényes rádióhullám-impulzussal, egy 26-szor halványabb, 370 milliszekundumig tartó gyenge impulzussal, valamint egy nyugalmi időszakkal. „Az a tény, hogy a jel ilyen nyugodt ütemben ismétlődik, rendkívüli” – mondta Dr. Manisha Caleb, a Sydney-i Egyetem munkatársa és a csapat tagja.
A két impulzustípus egy nyolc hónapos periódus alatt bontakozott ki, a csendes időszak két aktív közé ágyazódott be. A kutatók szerint az adatok arra utalnak, hogy bármi is okozza a rádiójeleket, változik.
Az objektumot a nyugat-ausztráliai ASKAP teleszkóppal fedezték fel, és egy másik rádióobszervatórium, a MeerKAT segítette a megfigyelést. „Ami érdekes, hogy ez az objektum három különböző emissziós állapotot mutat, amelyek mindegyike a többitől teljesen eltérő tulajdonságokkal bír. A dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkóp döntő szerepet játszott ezen állapotok megkülönböztetésében. Ha a jelek nem az égbolt ugyanazon pontjáról származnának, nem hittük volna, hogy ugyanaz az objektum produkálja ezeket a különböző jeleket” – nyilatkozta Caleb.
A szakértők egyelőre nem tudják pontosan, hogy a neutroncsillagok miként bocsátanak ki rádiójeleket. Egyes elméletek bizonyos esetekben megmagyarázzák a viselkedés egyes részeit, de az ASKAP J1935+2148-nál ez nincs így.
Lehetséges, hogy valójában nem is neutroncsillagról van szó: elképzelhető, hogy a háttérben egy kivételes mágneses mezővel bíró fehér törpe áll. A fehér törpék szintén a csillagfejlődés végső stádiumát jelentik, azon csillagok alakulnak ilyen objektummá, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy vörös törpévé váljanak, de nem elég nagyon a szupernóva állapothoz.
Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy még nem láttak olyan fehér törpét, amelynek ennyire erős lenne a mágneses tere. Nem kizárható, hogy valójában nem is egy objektumról, hanem egy neutroncsillag és egy fehér törpe kettőséről van szó. A helyzet alaposabb megértése érdekében további megfigyelésekre lesz szükség.
