Az első négy éve kritikus fontossággal bír a gyermekek nyelvi fejlődése szempontjából. A legtöbben 18 hónapos koruk körül kezdenek el szavakat mondogatni, de vannak, akik jóval később, és olyanok is, akik előbb kezdenek el beszélni. A Harvard Egyetem pszichológusa, Elika Bergelson régóta azon töprengett, milyen egyéni különbségek döntenek abban, ki mikor szólal meg.
A Live Science szerint friss kutatása, amelyben 1001, négy év alatti gyermek vett részt, kimutatta, hogy nincs összefüggés a beszéd megjelenése és aközött, hogy egy gyerek mennyit hangoskodik a nap folyamán, de még a neme, a család társadalmi-gazdasági státusza sem igazán fontos. Ehelyett az tűnik a leginkább befolyásoló tényezőnek, hogy mennyi felnőtt beszélgetést hallanak, természetesen az olyan faktorokon kívül, mint az életkor és az esetleges klinikai tényezők, például a koraszülöttség vagy a diszlexia.
Ugyan a PNAS folyóiratban közzétett tanulmány eredményei nem tárják fel egyértelműen, hogy a gyermekek és a felnőttek beszéde miért fonódik össze ennyire, van néhány lehetséges magyarázat a kutató szerint. Mint írja, azok a gyerekek, akik többet beszélnek, könnyebben válthatnak ki társalgást a felnőttekből, de az is előfordulhat, hogy épp a beszédesebb környezet sarkallja beszédre a gyermeket.
Az eredmények azt mutatják, hogy a négy éven aluli gyerekek átlagosan óránként kb. 66-tal több hangot adnak ki minden egyes fejlődési évben. A beszédesebb családokban azonban gyorsabb a növekedés: minden 100 felnőtt megszólalás után, amelyet egy gyermek hall egy órán belül, a gyerek 27-tel több hangot produkált. Ez a hatás 16 megszólalással nőtt a gyermek fejlődésének minden évével.
Hogy mennyire jelentős hatásról is van szó, jól jelzi, hogy a kutatás során a diszlexiával küzdő gyerekek óránként 20-szal kevesebb hangot produkáltak társaikhoz képest. Ez a különbség minden évben körülbelül 8 hanggal nőtt óránként.
