Számos filmben találhatunk olyan jelentet, amelyben a hősöknek ki kell szabadulniuk az őket rémisztő gyorsasággal felemésztő futóhomokból. A tudomány ugyanakkor azt állítja, ez a természeti jelenség nem jelent komoly veszélyt az emberre – írja az IFLScience.
A futóhomok egy iszapos oldat, amelyben a homok éppen megfelelő mennyiségű vízzel keveredve olyan felületet hoz létre, amely szilárdnak tűnik, ám valójában félig viszkózus folyadékként viselkedik. Ezek leggyakrabban folyópartok vagy strandok közelében találhatók meg, ahol az üledékek hajlamosak megtelni folyadékkal. A futóhomok gyakran nemnewtoni folyadékként viselkedik, ami azt jelenti, hogy bármilyen feszültség (taposás, vagy ütés) hatására csökken a viszkozitása, és gyakorlatilag szilárddá válik.
Az anyag specialitása, hogy bármilyen kísérlet arra, hogy egy testet kirángassunk a futóhomokból, szintén a futóhomok megszilárdulását eredményezheti. Innen ered az a meggyőződés, hogy minél jobban küzd valaki, annál jobban el fog süllyedni.
Egy holland kísérlet, amely 2005-ben a Nature tudományos folyóiratban is megjelent, megállapította, hogy az ember sűrűsége körülbelül fele annyi, mint a futóhomoké, ami azt jelenti, hogy papíron a testnek lebegnie kellene, feltéve, hogy nem erőlködik és nem ássa el saját magát. Éppen ezért, szimplán a futóhomok miatt szinte lehetetlen meghalni, furcsa balesetek azonban előfordulhatnak. A legtöbb haláleset annak volt a következménye, hogy kiszáradtak, megfulladtak, esetleg hogy a hipotermia végzett velük.
Az első és legfontosabb, hogy ne essen pánikba, ne kapálózzon. Gyakran azt is tanácsolják, hogy dőljön hátra és terpeszkedjen el, ilyenkor ugyanis a súlya egyenletesebben oszlik el. Ez segíthet abban, hogy a felszínen lebegjen, és ne menjen le a mélybe. A legfontosabb azonban a külső segítség kérése, minél gyorsabban, minél nyugodtabban.
