82 éve, 1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta az első bécsi döntés után hazánkhoz visszakerült Kassát. A máig tisztázatlan hátterű incidens szolgált ürügyként Magyarország belépéséhez a második világháborúba – írja a Múlt-kor.
Nyomás a magyar kormányon
A német hadsereg 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, ám a várakozásokkal szemben nem sikerült gyors diadalt aratniuk. Éppen ezért a német vezérkar egyre nagyobb nyomást gyakorolt a magyar kormányra a hadba lépés érdekében.
A németek hivatalosan nem kérték a magyar katonai közreműködést (nem is zárkóztak el tőle), ennek híján pedig sem Horthy Miklós kormányzó, sem Bárdossy László kormányfő nem hajlott az önkéntes belépésre. A magyar vezetőket ugyanakkor aggasztotta Románia és Szlovákia azonnali belépése, mert attól tartottak, hogy a két szomszédos állam a végső osztozkodásnál kedvezőbb helyzetbe kerülhet.
Rejtélyes bombázás
A „casus belli” végül 1941. június 26-án, 13 óra 7 perckor következett be, amikor délkeleti irányból három felségjel nélküli repülőgép közelítette meg Kassát, és 29 közepes bombával szórta meg a várost, de kimondottan hadi célpontokat nem támadott, majd távozott.
A hadsereg hivatalosan azt közölte, hogy az akciót szovjet gépek hajtották végre, a fel nem robbant bombákat – egy hónappal később – ugyancsak szovjet gyártmányúként azonosították. A politika is ezt a verziót fogadta el, azért is, mert Bárdossy a kormányzó és a parlament előtt is eltitkolta a kassai repülőtér-parancsnok jelentését, aki német típusú gépeket vélt felismerni a támadókban.
Magyarország belép a háborúba
A kormány még június 26-án megtorló támadásról döntött, és elfogadta Bárdossy javaslatát, hogy a „provokálatlan támadás következtében hadiállapotban levőnek tekintsük magunkat Szovjetoroszországgal”. A döntést a kormányfő másnap jelentette be a képviselőházban, aznap már magyar gépek támadtak szovjet városokat, majd egy 40 ezres magyar seregtest lépte át a szovjet határt.
A kassai bombázás elkövetői máig ismeretlenek. A provokáció érdekében állhatott a katonai felső vezetésnek, a németeknek, akik hivatalos felkéréssel nem akarták magukat Budapestnek lekötelezni, továbbá Antonescu Romániájának is: a román diktátort aggaszthatta, hogy a területi igényeket tápláló Magyarország megkímélheti haderejét.
A kevésbé valószínű verziók között szerepel, hogy eltévedt szovjet gépek akciójáról volt szó, amelyeknek a bombázásra nem volt parancsuk, mert a szovjeteknek semmi okuk nem volt arra, hogy kiprovokálják a magyar hadba lépést. Elképzelhető, de szintén nem valószínű, hogy az iglói repülőtérről a Szovjetunióba dezertált szlovák pilóták bombázták volna német gépekkel a felvidéki várost.
