A Maros, a Tisza és a Körösök addig nem látott árvízzel fenyegették Csongrád megyét 1970 kora tavaszától július elejéig. Makó legmélyebb részén, Honvéd városrészben és a külterületi szántóföldek nagy részén egyszerre okozott gondot a talajvíz, a csapadékvíz és a hólé, a vasútvonal és az árvízvédelmi töltés között fekvő Lesi városrészből már januárban megkezdődtek a kitelepítések. idézi Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna Az 1970-es nagy tiszai–marosi árvíz és Makó kitelepítésének emlékezete című tanulmányából (Honismeret folyóirat 2021/5.) a Múlt-kor.hu.
Május 12-én a Maros vízgyűjtőjének területén 100 milliméter csapadék hullott 48 óra leforgása alatt – mindez soha nem tapasztalt árhullámot indított el a folyó felső szakaszán, és a Tisza teljes vízgyűjtő területén is hasonló veszély alakult ki. A Maros 1970. május 20-án este 22 órakor tetőzött 624 centiméteren, miközben a várostól négy kilométerre nagy mennyiségű vízzel feltörő buzgárcsoport (fakadóvíz a töltés védett oldalán) alakult ki. Teljes mozgósítást rendeltek el, a várost 56 mérnök, 92 technikus, 178 vízügyi szakdolgozó, a makói tűzoltóság, 2600 polgári személy, két-két honvédségi alakulat, szovjet katonai egység, műszaki zászlóalj, valamint egy-egy karhatalmi alakulat, 120 fős rendőri egység, polgárvédelmi egység, munkásőr- és vöröskeresztes zászlóalj védte.
Makóról 20-án éjszaka Hódmezővásárhelyre telepítették a kórházat, a szociális otthont, a gyermekotthont, a gyógypedagógiai intézetet. A munkaképes férfiakat mindenütt beállították a védelmi munkákba,
Akkor Makó lakossága 32 000 fő volt, ennek nagy részét a védekezés során kitelepíteni szenzációnak számított, az intézkedés az árvízi védekezés műszaki történetének fontos mérföldköve volt. Május végén a veszélyhelyzet a Marosról áttevődött a Tisza szegedi szakaszára, ám itt végül nem volt szükség kitelepítésre. Az árvíz 962 cm-rel tetőzött, ha kivetítenénk ezt a magasságot, a Széchenyi téren álló Vásárhelyi Pál szobornál több mint másfél méterrel volna a tér szintje felett. Az árvízvédelemre az állam jelentős humán erőforrást biztosított, rendőri-karhatalmi, katonai alakulatokon kívül szovjet katonai egységek is részt vettek a védekezésben, június 5-én volt a legmagasabb létszám: 21 678 fő. A munkásőr zászlóaljak 1300 fős állománya a veszélyeztetett településeken közrendvédelmi, rendfenntartási, közmunkaerő és forgalomirányítási feladatokat látott el.
