A trianoni békediktátum aláírása után az új határ helyszíni kijelölése még éveket vett igénybe. Miután az Egyesült Államok visszavonult a Párizs környéki békék végrehajtásától, a többi győztes nagyhatalom – Franciaország, Japán, Olaszország és Nagy-Britannia – delegáltjaiból, illetve egy magyar és az érintett szomszédos állam képviselőjéből álló, úgynevezett határmegállapító bizottságok jártak végig minden egyes métert.
A helyi viszonyokat megismerve a bizottságoknak lehetőségük volt apróbb kiigazításokat javasolni, ám ilyesmivel ritkán éltek: összesen csupán 546 négyzetkilométernyi terület maradhatott végül mégis Magyarországnál a trianoni vonalhoz képest – a sörösüvegekkel „biztosított” új határok kijelöléséről itt írtunk részletesen.
A beteg angol hálája
A határmegállapító bizottságok tevékenységének egyik leghíresebb, korunkra legendává nemesedett eredménye a ma már Salgótarján városrészét alkotó Somoskő, és a mellette fekvő Somoskőújfalu visszatérése volt.
Krepuska Géza, a Szent Rókus kórház fül-orr-gégész professzora 1905-ben vásárolta meg a Macskalyuk nevű bazaltbányát is rejtő jókora birtokot a két falu határában, Trianonban azonban a területet Csehszlovákiának ítélték, ami ellen a professzor érthető módon igyekezett minden követ megmozgatni. A történet innen vesz mesebeli fordulatot azzal, hogy a határkijelölő bizottság angol tagja súlyosan megbetegedett, ám Krepuska megműtötte, kikezelte az ismeretlen és gyógyíthatatlannak hitt kórból.
Az angol hálája jeléül a bizottság ismét kiszállt a helyszínre, és miután a környék színmagyar volta bizonyítást nyert (a lakosok egyike sem értette, amikor szlovákul szóltak hozzájuk), tárgyalások indultak a helyzet tisztázására. Végül a Nemzetek Szövetsége Tanácsa 1923. április 23-án döntött, Somoskő és Somoskőújfalu magyar maradt. Ez volt az egyetlen, hazánk javára elvégzett, egész településeket érintő korrekció a 800 km hosszú csehszlovák–magyar határon, és bár apró részleteiben eltérő változatokban, de Krepuska Géza hőstettének híre szélsebesen terjedt.
A két falu visszatérése ugyan tény, de nem biztos, hogy mindez valóban a fenti módon történt. Zeidler Miklós történész, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének oktatója 2022-ben kisebb tanulmányban járta körül a legendát, pontosabban tárta fel a két falu visszatérésének történetét.
Esély sincs a nyelvhatárra
A párizsi békekonferencia által megállapított végleges békelfeltételekhez (a majdani trianoni békeszerződés szövegéhez) csatolt, a francia kormányfő, Alexandre Millerand által aláírt, úgynevezett kísérőlevél külön is kiemelte, hogy a kiküldendő bizottságok javaslatot tehetnek majd a határok korrigálására. A nagyhatalmak és a szomszédos országok persze csak kisebb módosításokra gondoltak, a magyar kormány azonban úgy tekintett a folyamatra, mint a békekonferencia folytatására, egész vármegyék visszacsatolását szorgalmazta.
A csehszlovák-magyar határmegállapító bizottságban egy tapasztalt katonai diplomata, Tánczos Gábor altábornagy képviselte hazánkat, 1921. augusztus 2-án benyújtott javaslatával pedig bizonyította, Magyarország nem fogja olcsón adni a területeit.
A dokumentumban mintegy 26 ezer km2-es terület és 1,8 millió, 53 százalékban magyarajkú lakos visszacsatolásával számolt, ami teljességgel elfogadhatatlan volt a nagyhatalmak és Csehszlovákia számára
– mondja a 24.hu-nak Zeidler Miklós.
A második magyar javaslat sem volt lényegesen megengedőbb, a tárgyalások során pedig az is kiderült: a bizottság a trianoni békeszerződésben megszabott vonal érvényesítését tekinti céljának, nagyobb területi engedményekre, pláne a magyar–szlovák nyelvhatár elérésére esély sincs. Innentől kezdve a magyar diplomaták számára Teleki Pál szavai váltak irányadóvá: „a részletkérdésekre kell különösen nagy súlyt helyeznünk”.
Már csak két falu maradt
A minket most érdeklő középső határszakaszt Tánczos brit és japán kollégájával járta be. Jelentésében leírta, hogy Wilfrid Leathes de Mussenden Carey alezredesre és Andó Rikicsi őrnagyra mély hatást gyakorolt, amikor útjuk minden állomásán „csak színmagyarokra akadtak, akik lelkesen tüntettek a magyar hazához való visszacsatolás mellett” – a japán diplomaták hozzáállásáról, benne Andó Rikicsi véleményével hazánk megcsonkításáról itt írtunk részletesen.
A trianoni dokumentum szövege szerint Somoskőújfalu északi része (itt feküdt a vasútállomás) vagy teljes területe Csehszlovákiáé, míg Somoskő sorsáról a határmegállapító bizottságnak kell döntenie. A terület jelentőségét a salgótarjáni acélművet ellátó bányák és katonai szempontból fontos magaslati pontok adták, 1922 elejére pedig a Salgótarján környéki határkiigazítás kérdése már csak e két falura korlátozódott.
Patthelyzet alakult ki
A döntést 1922. március 29-én, a bizottság plenáris ülésén kellett volna meghozni, csakhogy ott patthelyzet alakult ki. A brit–japán javaslat mindkét falut teljes egészében visszaadta volna Magyarországnak, az olasz–francia álláspont viszont Somoskőújfalu északi részét Csehszlovákiának kívánta juttatni – a falu déli része és Somoskőújfalu egésze maradt volna nálunk. Tánczos természetesen előbbi, míg a csehszlovák tag, Václav Roubík utóbbi pártján állt, így 3-3-as szavazategyenlőség alakult ki a testületben.
Hónapokig nem sikerült dűlőre jutni. A francia–olasz páros az inkább Csehszlovákia felé hajló Nagykövetek Tanácsa elé kívánta terjeszteni a kérdést, míg a brit és a japán határbiztos közvetlenül a pártatlanabb Nemzetek Szövetsége bevonását javasolta. Szeptember 26-án ebben a kérdésben is eldöntetlenül alakult a bizottsági szavazás. Carey ezután engedélyt kapott rá, hogy „elnöki plusz szavazatával” eldöntse a vitát, és október 28-án a Magyarország számára kedvezőbb javaslatot terjesztette a genfi szervezet elé.
Ott pedig 1923. április 23-án megszületett a döntés: Somoskő és Somoskőújfalu lakott részei visszakerültek Magyarországhoz, míg az északi településrészek – a hegycsúcsokkal, valamint Krepuska Géza földjeinek nagy részével és a Macskalyuk-bányával együtt – Csehszlovákiánál maradtak.
Néhány további kérdés tisztázása után hazánk 1924. február 15-én vehette hivatalosan is birtokba a két falut, de mivel a csehszlovák hatóságok megtiltották az ünnepi előkészületeket, a visszacsatolási ünnepélyt csak február 24-én tartották meg.
Ebben a formában nem igaz a legenda
Az objektív történeti kutatás alapján tehát Somoskő és Somoskőújfalu azon magyar diplomaták, politikusok, tudósok és szakemberek sokaságának az érdeme, akiknek egyébiránt a területek „megtartása” volt a feladatuk, az ő érveik győzték meg a brit és a japán határbiztost, akik a két település visszacsatolását javasolták.
Carey alezredes – mivel közvetlen brit érdekek nem forogtak kockán – szabad kezet kapott feletteseitől a döntésben, Andó őrnagy azonban választás elé került, mert az eldöntetlen szavazás utáni huzavonában azt az utasítást kapta, hogy akadályozza meg a határvita felterjesztését a Nemzetek Szövetségéhez. Andó azonban közölte Carey-vel, hogy lelkiismereti okokból nem vonja vissza korábbi véleményét, kitart amellett, hogy két település hovatartozásáról a világszervezet hozzon méltányos döntést.
És mi igaz az angol betegről, az életmentő műtétről és a hálából visszajuttatott területekről szóló történetből? Alig valami.
A kutatás nem igazolta a legendát, sőt 2019-ben az utolsó, a családhoz tartozó közvetlen szemtanú nem sokkal a halála előtt tiszta vizet öntve a pohárba el is mondta: a megható történet ebben a formában nem igaz
– erősíti meg Zeidler Miklós.
Tény, hogy Krepuska Géza, mint a környék nagybirtokosa, bányatulajdonos, a legnagyobb adófizető, részt vett a közösség vezetésében, szava volt a helyi politikában. Ezért és nyilván személyes vagyona védelmében levelekkel bombázta a határmegállapítás magyar illetékeseit a terület megtartása érdekében, ennél többet azonban a dokumentumok nem fednek fel.
Volt egy holland diplomata…
Ugyanakkor mint minden legendának, ennek a mélyén is rejtőzhet az igazság egy-egy morzsája, az idézett rokon ugyanis – a családi szájhagyományra hivatkozva – említést tett egy holland diplomatáról, akit ebben az időben tényleg Krepuska Géza kezelt Budapesten. A professzor beszámolt neki a falvak elcsatolásáról, a diplomata pedig megígérte, hogy utánajár a kérdésnek. Bár a háborúban semleges Hollandia nem képviseltette magát a határmegállapító bizottságban, a Nemzetek Szövetsége Tanácsának ekkor volt holland tagja. Ám azt, hogy a professzor panaszai eljutottak-e hozzá, nem tudni.
Érdekes egyébként, ahogy Krepuska Gézát tudományos munkája elismerése mellett a két falu megtartása miatt is komoly tisztelet övezte a két háború között, ám 1945-től mindenét elvesztette, és a hatalom – mint egykori fölbirtokost és bányatulajdonost – kizsákmányolóként bélyegezte meg. Tipikus magyar történet. A rendszerváltás után nimbusza ismét emelkedőben van, Somoskő és Somoskőújfalu pedig az Országgyűlés döntése értelmében 2017-től a Pagi ad patriam reversi, azaz a Visszatért falvak nevet viselheti.
