1933 őszén Kosztolányi Dezső már tisztában volt rákos betegségével. Ekkor vetette papírra a magyar líra egyik legszebb művét, A hajnali részegséget, amelyben az éjszakai és hajnali égboltot szemlélve tűnődik időn, életen, elmúláson és teremtésen.
A csillagok lélegzetelállító látványa nem csak az érzékeny művészt ragadja magával, a sötétben ragyogó fények ősidők óta ejtik ámulatba az emberiséget, civilizációnkra gyakorolt hatásuk pedig nehezen leírható. A legkorábbi vallások és tudományok közül több az égitestekhez kötődött – gondoljunk csak a görög mitológia holdistennőjére, Szelénére, a betlehemi csillagra vagy az ókori Mezopotámia híres asztronómusaira. Még az egyik legősibb fennmaradt mese főszereplői is csillagok, a Plejádok, azaz a Fiastyúk tagjai, amelyekről világszerte beszélnek történeteket. Az égi objektumok emellett évezredeken át segítették a tájékozódást és az idő múlásának követését.
A modern technológia és tudomány révén a kutatók manapság példátlan részletességben tudják feltérképezni az eget. A fizikának, csillagászatnak és űrkutatásnak köszönhetően egyre közelebb kerül fajunk két régóta boncolgatott kérdés megválaszolásához: pontosan hogyan is jött létre világunk, illetve egyedül vagyunk-e az univerzumban.
Mégis, napjainkban egyre kevesebb ember élvezheti az éjszakai égbolt érintetlenségét. Fajunk ugyanis nemcsak a talajt, a vizeket és a légkört szennyezi, de mesterséges fényei révén az eget is.
Pedig az éjszakai égbolt és az űr iránti rajongásunk nem múlt el, mintha génjeinkbe lenne kódolva: az augusztusi meteorhullás megfigyelése sokak kedvelt időtöltése, a James Webb űrtávcső felvételei tömegeket ejtenek ámulatba, és rengetegen fantáziálnak arról, hogy fajunk egy nap majd valamely idegen bolygón telepedik meg. Az átlagember azonban már hiába kémleli az éjszakai eget, nem csodálhatja meg annak valódi szépségét.
A megfigyelési módszerek fejlődése mellett talán éppen ez az elemi, ám ki nem elégített rajongás a fő oka annak, hogy az elmúlt években az asztrofotográfia elképesztő népszerűségre tett szert. Az égi objektumok megörökítése nem csupán külföldön mozgat meg egyre többeket, hazánkban is sokakat foglalkoztat a képalkotás ezen ága.
Teleszkóp a hátsó kertben
„Ezzel a másodperc tört része alatt le lehet fotózni a Holdat, de az asztrofotózás kezdetén, a 19. század közepén minden sokkal bonyolultabb volt” – meséli a 24.hu-nak Majzik Lionel, miközben tápióbicskei hátsó kertjében felállított berendezéseit mutatja be nekünk. November elején az éjszakák már elég hidegek, a fotós inkább a nyári estéken szeret a szabadban lenni – már csak azért is, mert általános iskolás tanárként ilyenkor több ideje van.
Lionel öt éve vágott bele az asztrofotózásba, az éjszakai égbolt iránti érdeklődése viszont ennél sokkal korábbi. „2005-ben, hetedik-nyolcadik osztályos koromban a fizika és a földrajz eléggé érdekelt. Két, nagyon inspiráló pedagógusnak köszönhetem, hogy egyáltalán izgatni kezdett a téma, és viszonylag hamar ki is könyörögtem a szüleimtől az első távcsövet. A ballagási pénzből aztán lett egy még jobb teleszkóp, amikor azonban előálltam az asztrofotózás ötletével, kicsit alábbhagyott a lelkesedés. Elég költséges hobbiról van szó” – teszi hozzá.
Noha a gimnázium után egy időre hanyagolta a témát, 2015-ben elindította munkahelyén, a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnáziumban csillagászati szakkörét, aminek hatására ismét felfedezte magának az asztrofotózás világát. Nem volt megállás, 2017-ben be is szerezte az első felszereléseit.
Akkor stopperrel dolgoztam, és 30 másodpercenként készítettem a vezetetlen képeket. Most ahhoz képest luxushelyzetben vagyok, a mechanika pontos vezetéssel követi a Föld forgását, és okostelefonos alkalmazással előre programozható módon határozom meg a felvételek exponálási idejét, akár be is mehetnék egy teára, amíg a gép dolgozik
– mondja, és már mutatja is, miként állíthatók a különböző paraméterek.
Az ember így is rengeteg időt el tud tölteni a képkészítéssel: nyáron a rövid éjszakák miatt két és fél óra áll nagyjából rendelkezésre, télen viszont akár hét-nyolc óra is elmehet a tökéletes felvétel rögzítésével – és akkor az utómunkáról még nem is beszéltünk. „Ebből a szempontból jó, hogy Budapesten tanítok, a fizikai távolság miatt könnyebb ellenállni a kísértésnek” – teszi hozzá.
Az asztrofotósok Oscar-gálája
Lionel tehát öt éve vágott bele az asztrofotózásba, és szinte rögtön elég jelentős sikert ért el a világ legrangosabb szakversenyén, az asztrofotósok Oscar-gálájaként emlegetett, a Greenwichi Királyi Obszervatórium által szervezett Az Év Asztrofotósa (Astronomy Photographer of the Year) pályázaton. A magyar versenyző a legjobb újoncok közé került be.
Azóta rengeteg publikáción, nemzetközi megjelenésen van túl, egyik fotóját a nap képének választották a NASA-nál, a magyarországi National Geographic magazinnál és a Magyar Csillagászati Egyesületnél pedig több alkalommal is az ő felvétele lett a hónap asztrofotója. Bekerült a Nemzeti Tehetség Programba, és 2021-ben az amerikai ASTRO2021 versenyen győzött a bolygók, aszteroidák és üstökösök kategóriájában.
Egy másik, döntős felvételét korábban részletesebben is bemutattuk, a cikk itt olvasható.
„Az asztrofotózásnak három fő iránya van. Az első a mélyégobjektumok rögzítése, ide sorolhatók a csillagködökről, galaxisokról és hasonló objektumokról készült képek. Készítési metódusuk alapján akár ide is vehetnénk az üstökösfotókat is, ezek viszont ugyebár naprendszerbeliek. A rendszerünkben lévő égitestekről az üstökösöket leszámítva nem hosszú expozíciós idejű felvételeket, hanem videókat szokás rögzíteni. A harmadik az asztrotájkép, amelyhez egyszerű természetfotós felszerelés is elég. Nekem a mélyégobjektumokhoz van eszközöm, de akár egy Hold-fotót is el tudok készíteni” – magyarázza Lionel, majd egymás után sorban az Androméda-galaxisról, a Jupiterről, annak Galilei-holdjairól, valamint a Holdról is lő nekünk egy-egy felvételt.
A kertjében felállított saját felszerelései mellett egyébként robottávcsövekkel is szokott dolgozni. Ezen kifinomult teleszkópokat regisztrációt követően lehet használni, néhány ezer forintért 15–20 perces megfigyeléseket végezhet az ember a világ távoli pontjairól. Az idei greenwichi versenyen többek között egy ilyen képpel is nevezett, az üstökösfotót egy namíbiai eszközzel rögzítette.
Külföldön is tisztelik a magyarokat
Összességében elmondható, hogy a magyar asztrofotózás nagy népszerűségnek örvend külföldön. Francsics László 2019-ben eddigi egyedüli magyarként nyert a 2009 óta futó greenwichi pályázaton. „Ha egy képzeletbeli éremtáblázatot veszünk, akkor ötödik helyen állunk az idei versenyen.
Olyan nagy országok vetélytársai vagyunk, mint az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Kína, India vagy Franciaország
– mondja lapunknak Lionel.
Az asztrofotózás igazán a Canon EOS 350D piacra dobása után robbant be itthon. „A 2000-es évek közepére már jó páran foglalkoztak ezzel, a 2010-es években pedig egy még nagyobb bumm jött. Itthon ma 250–300-an lehetünk, de nem mindenki aktív” – teszi hozzá a fotós, aki a Magyar Asztrofotósok Egyesületének tagjaként, illetve a Magyar Csillagászati Egyesület Meteor című folyóirata asztrofotó rovatának vezetőjeként elég jól rálát a területre.
Véleménye szerint a hazai közösség nagyon összetartó, sokat segít a fejlődésben. Az asztrofotósokat és amatőr csillagászokat pedig a profik is elismerik, utóbbiak főként a változócsillagok tanulmányozásában jelentenek segítséget a hivatásosok számára, míg a fotósok könnyen felfedezhetnek valamit.
A hazai megközelítés lényege a természetesség és a hitelesség, ami sok országban egyre inkább kihalófélben van. „Az amerikai asztrofotósok néha egészen hajmeresztően végzik a szerkesztést. Előfordult, hogy egy fotósnak nem tetszett a megörökített galaxis melletti háttérobjektum elhelyezkedése, ezért egyszerűen átrakta a felvételen az esztétikailag legjobb helyre” – eleveníti fel.
A magyar iskolában ezzel szemben sokkal fontosabb a hitelesség és a természetesség megőrzése, még akkor is, ha a nyugati fotósokhoz képest sokkal olcsóbb eszközökkel dolgoznak. Ezt a törekvést pedig nemzetközileg is elismerik. A hagyomány Kulin Györgyhöz, a 20. század legendás magyar kutatójához, a magyar amatőrcsillagászat atyjához köthető. „Szakcsillagász volt, mégis nagyban segítette az amatőrök becsatlakozását, az ismeretterjesztést, és egy olyan mozgalmat indított el, amely mind a mai napig visszafordíthatatlan. Generációkon átívelő a hatása” – mondja a 24.hu-nak Lionel.
Kulin György munkája jórészt arról szólt, hogy távcsöveket épített, finomított, segített beszerezni. A rendszerváltás előtt nem is nagyon volt lehetőség igazán profi, nyugati eszközökhöz jutni, a legegyszerűbb az volt, ha az ember olcsón, magától oldja meg a felszereléskérdést. Ez a szemlélet később is megmaradt, a Canon EOS 350D-t pedig itthon aztán az elsők között kezdték el távcsövekkel kombinálni. „Itt Éder Ivánékat tudnám kiemelni, akik fontos szereplői voltak ennek a forradalomnak. A hazai digitális asztrofotózás feladata az lett, hogy a lehető legtermészetesebb, legesztétikusabb módon mutassuk be az eget a laikusok számára” – teszi hozzá.
Így lesz lelkes egy diák
„Mint elmondtam, két kimagasló tanárom is volt, hivatásomban példaképként tekintek rájuk, és nemcsak a csillagászat, hanem a pedagógia iránt is felkeltették az érdeklődésemet. Nagyon lelkesen meséltek, és ma már tudom, hogy ha egy gyerek előtt lelkes a tanár, azzal bármelyikük figyelmét megfoghatja. Belenéznek a távcsőbe, és elámulnak, hogy mennyi kráter van a Holdon, és hogy vajon hogyan kerültek oda” – magyarázza.
Az asztrofotós rendszeresen bemutatja képeit a diákjainak, és egy csillagászati szakkört is vezet, amely iránt évek óta komoly az érdeklődés. A kurzusnak kézzelfogható eredményei is vannak, két tanulója például a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciáján (KGYTK) is részt vett.
„Itt a legkisebb korosztály a harmadik-negyedikes, ahol néhány éve az egyik nagyon érdeklődő diákomat elindítottam. Egy változócsillagot figyelt meg, és egy fénygörbét írt le, amivel meg is nyerte a korosztályát az országos döntőben. A következő évben egy másik fiú is csatlakozott hozzá, akkor napfoltokat észleltek az iskola távcsövével, amelyre napszűrő fóliát tettünk. Abban az évben is nyertek, a fiú pedig azóta elkezdett asztrofotózni. Igaz, még nem távcsővel, de már nagyon rágja az anyukája fülét” – mondja lapunknak Lionel.
Az asztrofotós szerint az egyik kulcs tehát a lelkesedés és az élményszerű ismeretátadás, ami gyakorlatilag minden tantárgynál csodára képes. Bár a Covid-19 után nehézkes az újrakezdés, a csillagászati szakkör népszerűségét jól jelzi, hogy egy időben két csoportra kellett osztani a tanulókat a nagy létszám miatt. „Azt gondolom, jó lenne, ha a kerettanterv kicsit több mozgásteret és időt adna arra, hogy kibontakoztassuk a tehetségeket.
Igazán akkor lehet lekötni egy gyereket, ha plusz időt tudunk rászánni, ha átadjuk neki a saját gondolatainkat, ha bevonjuk az érdeklődésünkbe. Nincs diák, akit megfogna a kötelezők ledarálása.
Költséges szenvedély
Azoknak, akik belevágnának az asztrofotózásba, Lionel az javasolja, először mindenképp valamilyen egyesületnél érdeklődjenek. A közösség befogadó, és készséggel segítenek a tapasztaltabbak.
„Van, aki a fotózás, van, aki a csillagászat felől indít. Előbbiek mindenképp előnyben vannak, mert van alapfelszerelésük” – teszi hozzá. Az asztrofotós szerint nagyon apró lépésekkel érdemes elindulni az úton, de fel kell készülni rá: elkerülhetetlen, hogy anyagi áldozatokat hozzon az ember. Mint minden szenvedély, úgy ez is költséges, mégis inkább a drágább hobbik közé tartozik.
„Azt javaslom, hogy egyszerűbb, használt felszerelésekkel kezdjünk, már így is egész jó megfigyeléseket lehet végezni. Csodát viszont elsőre ne várjunk, évek kemény munkájára van szükség. Előbb-utóbb pedig elválik, hogy az ember melyik irányba akar továbbmenni az asztrofotózáson belül” – emeli ki. Egy 15 centiméteres, tükrös távcsővel az érdeklődő már kiderítheti, valóban megfogja-e a téma, vagy csak egyszeri fellángolásról van szó. A mechanika terén a belépőt az EQ-3 jelenti, de inkább az EQ-5 segítségével lehet érdemi munkát végezni. A távcsőhöz csatlakoztatott képrögzítő eszköznek egy belépőszintű DSLR tökéletes választás, de mondjuk egy Hold-fotót akár okostelefonnal is meg lehet próbálni.
Lionel szerint a robottávcsöveket is érdemes kipróbálni. Bár ezeket inkább a tapasztaltabb fotósok tudják teljesen kihasználni, sok esetben a kezdőknek is érdekes lehetnek, egyes platformokon még segítik is az olyan népszerű objektumok megörökítését, mint amilyen az Androméda-galaxis. „A robottávcsövek azért elsősorban azoknak jók, akik tudják, mit keressenek. Kicsit ráadásul a sportértékből is elvesz a technika, az asztrofotózásnak valahol a szabadban eltöltött idő, a sötétség, a szertartásosság is fontos része” – foglalja össze lapunknak.
Ugyan itthon egyelőre nem lehet megélni az asztrofozósából, külföldön akadnak már profik. „Van, akinek sikeres YouTube-csatornája, több százezer Instagram-követője van, látszik, hogy ezen a területen is van fellendülés. Nyilván ez is megköveteli a plusz energiát, egy csatorna fenntartása nem egyszerű feladat” – teszi hozzá az asztrofotós.
