Az eddig készült legnagyobb ilyen tanulmány szerint pontosan megjósolható a politikai hovatartozás agyi képalkotó eljárás segítségével. A kutatásban résztvevőknek hétköznapi feladatokat kellett ellátniuk, de akkor is megfigyelték őket, amikor éppen nem csináltak semmit – a felvételek alapján pedig pontosan megjósolható volt, hogy politikailag konzervatívak vagy liberálisak-e.
A kutatók szerint az agyban található sajátosságok ugyanolyan pontosak voltak a politikai ideológia előrejelzésében, mint a politikatudományi kutatásokban általában használt legerősebb előrejelző modell: a szülő ideológiája – írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény. Az Ohio Állami Egyetem kutatói szerint az eredmények azt sugallják, hogy a politikai viselkedés biológiai és neurológiai gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak vissza, mint azt korábban gondoltuk.
A PNAS Nexus szakfolyóiratban publikált tanulmány az eddigi legnagyobb, amely politikai ideológiai meghatározásra használja a funkcionális mágneses rezonanciaalapú képalkotást (fMRI). Ezen kívül az egyike azoknak a kutatásoknak, amely a funkcionális konnektivitást az ideológiával kapcsolatban vizsgálja – előbbi egy, a teljes agyra kiterjedő megközelítés, amely azt vizsgálta, hogy az agy mely részei mutatnak hasonló tevékenységi mintákat egyidejűleg meghatározott feladatok elvégzése során, arra utalva, hogy kommunikálnak egymással.
A kutatók összefüggést találtak a vizsgálati eredmények és a 174 résztvevő ideológiai jelentései között. Utóbbit az alanyoknak egy hatfokú skálán kellett megadniuk a „nagyon liberálistól” a „nagyon konzervatívig”. A résztvevőknek nyolc feladatot kellett végrehajtaniuk, egyik sem kapcsolódott semmilyen szinten a politikához – mégis mindegyiknél meg tudták állapítani csak a felvételek alapján, hogy hová tartoznak a skálán.
Míg a nyolc feladat mindegyike jelezte a résztvevők ideológiáját, három feladatnak különösen erős volt a kapcsolata. Az egyik egy empátiát vizsgáló feladat volt, ahol a résztvevőknek érzelmes, semleges, boldog, szomorú és félelmetes arcú emberek fotóit mutatták be. A második az epizodikus memóriát vizsgálta, a harmadik pedig egy jutalomfeladat volt, ahol a résztvevők pénzt nyerhettek vagy veszíthettek attól függően, hogy milyen gyorsan nyomtak meg egy gombot.
Csak a jutalmazási feladat vizsgálata jelezte előre a politikai szélsőségeket – azokat, akik nagyon konzervatívnak vagy nagyon liberálisnak mondták magukat. És csak az empátiás feladat kapcsolódott jelentősen a mérsékelt ideológiához.
Noha ez a tanulmány kapcsolatot talált az agyi sajátosságok és a politikai ideológia között, nem tudja megmagyarázni, hogy melyik okozza melyiket. Lehet akár a kettő kombinációja is, vagyis befolyásolhatja egyik a másikat, és másik az egyiket – ezt újabb kutatásokkal próbálják majd kideríteni.
