A római számmal jelölt, II. néven közlekedő dunai átkelőhajó 1918-ban épült, a II. világháború során pedig elsüllyedt Budapesten. Később kiemelték, és 1950-ben a Balatonon állították forgalomba. Két társával együtt a BHV siófoki műhelyében alakították át, ekkor kapta a Pajtás nevet. A tetőt hat méterrel meghosszabbították, a mentőcsónakokat a fedélzet fölött helyezték el, befogadóképességét 150-ről 200 fősre növelték – írja a Múlt-kor.hu.
Az átalakítás során viszont még a legalapvetőbb műszaki követelményeket sem vették figyelembe: a Pajtásra a Jókai csavargőzös nagyobb méretű hajócsavarját szerelték, így indulás után a hajó fara felemelkedett, orra lesüllyedt, állékonysága csökkent. A hullámállóság miatt megnövelték az oldalmagasságot, de ezáltal a súlypontmagasság is nőtt, műszaki és stabilitási próbát sem végeztek.
A látványosan billegő és dülöngélő hajó kapitánya jelentette a problémát, de ezzel az illetékesek a szabotázsvádak időszakában nem foglalkoztak.
23 ember halt meg
1954. május 30-án aztán bekövetkezett a tragédia. A Pajtás kora délelőtt, verőfényes időben futott ki a balatonfüredi állomásról, a fedélzeten hatfőnyi személyzet és mintegy 180 utas tartózkodott, közülük sokan a gyereknapot ünnepelték a hajókázással. Amikor éles jobbkanyarral Tihany felé fordult, a móló másik oldalán éppen az évadnyitó vitorlásversenyt indították. Az utasok nagy része a hajó bal oldalára tódult, mire a jármű erősen megdőlt. A rémült emberek ekkor a másik oldalra rohantak, ettől az amúgy is ingatag hajó jobbra billent.
A kapitány a dőlést a kormány elfordításával akarta kiegyensúlyozni, de nem járt sikerrel, a Pajtás ismét balra dőlt és süllyedni kezdett. A hullámsírban 22 utas és a fűtő lelte halálát, a legfiatalabb áldozat hétéves, a legidősebb 68 éves volt.
A fenéken megülő Pajtás félig kiállt a vízből, így az utasok zöme felkapaszkodhatott az oldalára vagy a tetejére. A mentést a vitorlásverseny résztvevői gyorsan megkezdték, és a parton állók közül is sokan segítettek.
Rákosi hírzárlatot rendelt el
Perceken belül a helyszínre érkeztek államvédelmisek is, de ők nem a mentéssel foglalkoztak. A mólót lezárták, még a rendőröket sem engedték oda, a közlekedési miniszter is csak nehezen jutott be. A turisták fényképezőgépeiből kihúzkodták a filmet, a szemtanúkat megfenyegették, hogy nem beszélhetnek senkinek arról, amit láttak, még a helyi telefonközpontot is ellenőrzésük alá vonták.
A politikai vezetés csak arra ügyelt, hogy a világ ne szerezzen tudomást a szerencsétlenségről. A balesetről csak egyetlen szűkszavú közlemény jelent meg a Szabad Nép című pártlapban, ez 12 halottról számolt be. Ezt követően Rákosi Mátyás teljes hírzárlatot rendelt el. A kapitány csak azért nem kapott halálbüntetést, mert a hajónapló bizonyította: a jármű nem volt túlterhelve.
A Pajtást a tragédia után kiemelték a vízből, 1957-ben kétcsavaros motorhajóvá építették át, és nevét Siófokra változtatták. 1959-ben lehajózták a Dunára, ott Dömsöd néven szolgált tovább, a forgalomból 1987-ben vonták ki.
