Nem kapott túl nagy nyilvánosságot április elején az a hír, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Emberi erőforrások Minisztériuma (Emmi) megállapodást írt alá arról, hogy együttműködik a Covid-19-járvány kapcsán keletkező adatok, tapasztalatok tudományos feldolgozásában, elemzésében, értékelésében és közreadásában. Ez örvendetes, ugyanakkor az ötödik hullám végén kicsit késői fejlemény, ennek ugyanis a járvány kezdetén neki kellett volna állni, és folyamatosan közölni az elért, létfontosságú eredményeket – ahogy tették sok más európai országban is.
Itthon gyakorlatilag semmilyen adat nem volt elérhető, a napi adatközlések a lehető legminimálisabb információt adják meg, azt is a lehető legnehezebben kezelhető formában.
Úgy tűnik azonban, hogy fű alatt mégiscsak készültek fontos kutatások is az itthoni adatok felhasználásával. Az MTA-közlemény szerint az operatív törzs életre hívott egy Epidemiológiai és Klinikai Kutatási Munkacsoportot, amelynek kifejezetten a kutatás-elemzés a célja. A transzparencia hiánya itt is felbukkan: míg nyugaton megszokott , hogy az ilyen bizottságok üléseinek napirendje, jegyzőkönyvei nyilvánosak, a munkaanyagaik bárki számára letölthetők, Magyarországon abszurd módon még azt sem lehet tudni, hogy kik a tagjai a csoportnak.
Az MTA és az Emmi közösen ki is adott egy összefoglalót azokról a magyar kutatásokról, amelyek a munkacsoport égisze alatt készültek – azért az összefoglaló a jó szó, mert a felsoroltak közül kettőt lehet megtalálni szaklapban, a Magyar Bőrgyógyászati és Venerológiai (azaz nemigyógyászati) Szemlében, illetve a Magyar Belorvosi Archívumban. Fontos lenne külföldi szaklapokban is publikálni őket, hogy bekerüljenek a nemzetközi fősodorba, össze lehessen hasonlítani más kutatásokkal. Az eredményekről viszont most csak egy-egy pár bekezdéses summázást kapunk, ami egyébként elég is lett volna ahhoz, hogy a közvéleményt megfelelő módon tájékoztassák a magyar kutatásokról – ha ez időben megtörténik.
Ha csak a vakcinák kérdését nézzük: ez tipikusan az a téma, ahol az ilyen eredmények közlése, mégpedig transzparens és időszerű közlése az oltásokba vetett bizalom megteremtésének alapja. Magyarország ráadásul a vakcinák szempontjából különleges is – az itt zajló kutatásokból külföldön is le lehetne vonni a tapasztalatokat, mert sok különböző engedélyezett vakcinánk van, köztük két keletről érkező is.
Én egy óriási kihagyott lehetőséget látok ebben az egészben
– mondta a 24.hu-nak Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa. „Egyrészt ezt a járványhullámok közepén kellett volna kommunikálni, az eredményekkel jó néhány embert meg lehetett volna győzni az oltások hatásosságáról. Másrészt annak sem látom sok értelmét, hogy ezt ilyen formában kiadják, a megfelelő kommunikáció nélkül csak néhányan találják majd meg. Ez az egész összefoglaló valahol a szakmai publikáció és a köztájékoztatás között van félúton. Ez nem jelenti, hogy nem lehetne egy jó kiindulópont, csak ehhez el kell kezdeni érthetően és célzottan kommunikálni a megfelelő helyen.”
Márpedig nemcsak a közvélemény, de a szakma sem tudott arról, hogy ilyen vizsgálatok készülnek, ez pedig finoman szólva is furcsa.
Továbbra sem értem, hogy ebből miért kell titkot csinálni, pláne, ha jó kutatásokról van szó, de amit végképp nem értek, hogy miért hónapokkal, negyedévekkel az események után jelennek meg ezek, egy olyan helyzetben, ahol hetek is számítottak volna annak idején
– mondta a 24.hu-nak Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense.
„A fejlett világon mindenhol közlik ezeket az adatokat gyakorlatilag folyamatosan. Én már tavaly novemberben szóvá tettem, hogy miért akkor jelentek meg a júniussal záruló vakcinahatásossági adatok, mindenesetre onnantól már arra sem lehetett hivatkozni, hogy bármiért nem lehet ezeket a számításokat megcsinálni. Ezek után mi történik? Megint teljes csönd fél évre, majd április 6-án megint a semmiből megjelenik egy adag eredmény.”
Pedig az összefoglalók alapján érdekes és fontos eredmények is születtek például a hazai halálozási adatokról, illetve arról, hogy mennyire csökkentették a halálozásokat az oltások. Dr. Surján György (Emmi) és Dr. Kenessey István (Országos Onkológiai Intézet) ismertetett például egy kutatást, ami nem a jelentett halálozást méri a koronavírussal kapcsolatban, hanem a többlethalálozást, a visegrádi országokra szűkítve. A többlethalálozás vizsgálata azért lehet jobb módszer, mert az, hogy ki számít Covid-halottnak, országonként változhat, ahogy vannak különbségek a jelentési rendszerben és a tesztelési intenzitásban is. A többlethalálozás számításához a szerzők a járvány előtti években mért halálozási számok átlagához viszonyították a járvány alatti halálozást, és ezzel a különbséggel mérték a járvány hatását.
Ez a kutatás jelent meg a Magyar Belorvosi Archívum nevű lapban. „Ez egy ma már jól bejáratott, megbízható módszer” – mondta Ferenci Tamás. Kérdésünkre, hogy a kutatásmódszertan mennyire állja meg a helyét a korábbi halálozási mutatókhoz képest, azt mondta: éppen, hogy ez az, amit sok esetben inkább használni kellene, mert robusztusabban összehasonlítható nemzetközileg.
„Van az a probléma, hogy a közölt halálozási számok nem biztos, hogy jól összehasonlíthatóak országok között, ezért merült föl az, hogy használjuk inkább ezt a többlethalálozási mutatót. Ennek persze ára van, azaz fontos a limitációit is megérteni, mindenesetre ez jobban összevethető a különböző országok között. Én is számolom ezt, hetente frissítve, bárki által elérhetően, a számítást teljes egészében nyilvánosságra hozva, és bár minimálisan eltérnek az eredményeim a cikkben közöltektől, de ez csak abból adódik, hogy kicsit más módszerrel számoltak, mint én, ám az eltérés nem jelentős.” A tanulmány eredményei szerint egyébként
Bizonyos szempontból valóban szerencsésebb a V4-es országokhoz hasonlítani a magyar adatokat: hasonló helyzetben van az egészségügy, a lakosságnak hasonló(an rossz) az egészségügyi állapota, nagyjából hasonló színvonalon élnek az emberek.
„Azt kell megérteni, hogy ha összehasonlítási alapot választunk, akkor egyúttal arról is döntünk, hogy mit szeretnénk kimutatni mint a halálozási különbségek oka. Ha azt mondjuk, hogy vegyük csak a visegrádi országokat, mert – példának okáért – bennük hasonló a dohányzók vagy cukorbetegek aránya, míg Dániában alacsonyabb, az egyfelől teljesen jogos, hiszen az aligha tudható be a járványkezelés hibájának, hogy itt sokan dohányoznak, tehát ha emiatt van itt több halálozás, mint Dániában, akkor indokolt, hogy azt nem szeretnénk kimutatni mint a járványkezelés jóságának mutatója. Másrészt viszont ha az érdekel minket, hogy függetlenül attól, hogy mennyiben a járványkezelés hibája, hogyan lehet, hogy nálunk 35 ezer többlethalálozás volt ott meg 2500, akkor nem kerülhető meg, hogy Dániához is mérjük magunkat. A cukorbetegek arányán múlt? Az elhízottak arányán múlt? Az ellátórendszer itthoni túlterhelődésén múlt? Az intézkedések időbeniségén múlt? A tesztelési aktivitáson múlt? A sor hosszan folytatható. Melyiken mennyire múlt? Ezek nem könnyű kérdések, de a végiggondolásukból azt hiszem nagyon sokat lehetne tanulni” – magyarázta Ferenci Tamás. Márpedig európai szinten Magyarország a lista utolsó harmadában kullog. Ez is egy kihagyott ziccer lehet: fel lehetne vele hívni a figyelmet a dohányzás károsságára, a mozgásszegény életmódra, az egészségtudatosságra, mint potenciális kockázati faktorra a koronavírus-fertőzésnél.
A vakcinahatékonyságról is sokat megtudhattunk volna egy másik, a HUN-VE 2 vizsgálat adatait elemző összefoglalóból. Ez volt az a kutatás, aminek első részét, a HUN-VE-t a Clinical Microbiology and Infection nevű rangos szaklapban publikálták tavaly novemberben, és a 2021 nyár elejéig tartó adatokat mutatta be. Ezt mások mellett Kásler Miklós és Müller Cecília is jegyzi egyébként szerzőként, ami már magában is furcsa – szerzők ugyanis rendszerint olyan kutatók szoktak lenni, akik aktívan részt is vettek a kutatásban, de nem tudni, a miniszternek milyen szerep juthatott ebben. Azóta újabb eredményt nem közöltek, és igazából most sem: a HUN-VE 2 a különböző vakcinákat nem hasonlította össze, annak ellenére sem, hogy egyértelműen rendelkezésre állnak az adatok.
A cikk szerint ezt egy „későbbi publikáció” fogja közölni, amiről megint csak nem érthető el jelenleg semmilyen információ. A HUN-VE 2 mindenesetre a delta és omikron hullám statisztikáit vizsgálta, és vakcinatípusra lebontás nélküli, összesített eredményeket közölt.
Én ezt tartom a legfontosabbnak mind közül, mert ezt fontos lett volna érthetően kommunikálni. Nagyobb esetszámnál alacsonyabb lett a halálozás, a vakcinák működnek, fontos a harmadik oltás, és így tovább. Mehetett volna plakátokra, a buszmegállókba
– mondta el Kemenesi Gábor.
A HUN-VE 2 eredményei egyébként azt mutatják, hogy két, azonos hosszúságú, 54 napos időszakot tekintve a koronavírus-fertőzés mellett fellépő halálozás kockázata a teljes, 15 évnél idősebb magyar populációban 55 százalékkal kisebb volt az omikron hullám során, mint a delta hullámban.
tehát a két vakcina önmagában is igen nagy védettséget nyújtott a koronavírus legsúlyosabb szövődményével szemben, annak ellenére, hogy a fertőzéssel szemben nyújtott hatékonysága csökkent. Ugyanakkor a harmadik oltás ezt a védettséget tovább, 96 százalékra emelte, még a legidősebb korosztályban, a 85 év felettiekben is 90 százalék felett volt a három vakcina nyújtotta védelem.
Az omikron hullám során az alapimmunizáltak (két oltás) csoportjába tartozók esetében a koronavírus halálozás esélye összességében 40 százalékkal volt kisebb, mint az oltatlanok között, a három oltás együttesen pedig 82 százalékos rizikócsökkenéshez vezetett. Első alkalommal a négy oltás előnyét is sikerült megvizsgálnia az Epidemiológiai és Klinikai Kutatási Munkacsoport tagjainak, ez esetben közel 100 százalékos védelmet találtak.
Ha ezeket az adatokat a járványhullámok közben, akár egy-egy grafikonnal vagy infografikával együtt közlik, az sokat segített volna. Már csak azért is, mert az emberek látták volna, hogy vannak magyar adatok, nem a levegőbe beszélünk. Ezekkel az adatokkal konkrétan életeket lehetett volna és lehet még megmenteni
– mondta Kemenesi Gábor.
„Jelen pillanatban nagyon fontos lenne népszerűsíteni az oltást, mert várnak még ránk kihívások. Ennek a járványnak még nincs vége. Óriási probléma például, hogy alacsony a harmadik dózist felvevők száma, sokkal több embernek kellene beadatnia, mert nem tudjuk, mi lesz ősszel. Az oltási hajlandóságot pedig ezekkel az adatokkal jól lehetne javítani” – tette hozzá.
