Hunyadi Mátyást a bárói ligák szegedi egyezménye értelmében már 1458 januárjában királlyá választották, viszont a Szent Korona nélkül hatalma vitatható volt. Legfőbb koronázási ékszerünk még 1440-ben került el Visegrádról, amikor Habsburg Albert halála után Jagelló Ulászló és a csecsemő V. László nevében az özvegy Luxemburgi Erzsébet küzdött a főhatalomért.
A királyné udvarhölgye, Kottanner Jánosné Wolfram Ilona egy vánkosba rejtve lopta el a Szent Koronát, amely így Habsburg III. Frigyes császárhoz került – írja a Rubicon.hu. Ott is maradt a Habsburgok trónigényének biztosítására, még akkor is, amikor Mátyás seregei 1458-ban kétszer is megverték a Németújváron megkoronázott III. Frigyes támogatóit.
A császár 1461-ben tett újabb kísérletet a magyar trón megszerzésére, ám Podjebrád György, Mátyás apósa, a cseh rendek által kiállított sereggel Bécsig vonult, Frigyes tárgyalásra kényszerült. Erre 1463-ban Bécsújhelyen került sor, ahol Mátyás kedvező pozíciója ellenére nagy árat fizetett a koronáért:
Mivel a király az egyezmény idején legfeljebb 23 esztendős volt (születési dátumát eddig nem sikerült egyértelműen megállapítani), erre kevés esély mutatkozott, ráadásul felesége, Podjebrád Katalin várandós volt. „Cserébe” pedig az esztergomi érsek 1464. március 29-én már a Szent Koronával, Székesfehérvárott koronázta magyar királlyá Hunyadi Mátyást, akinek uralma így a szokásjog szerint is legitimmé vált.
