Az EU gazdasági veszteségei az iparban, a közlekedésben és az energiaszektorban lehetnek a legnagyobbak. Magyarországon a magasfeszültségű vezetékeket tartó oszlopok és póznák kidőlése veszélyezteti a villamosenergiaellátó-rendszert, de a növekvő hőhullámos és aszályos időszakok miatt a Paksi atomerőmű termelési hatékonysága is bizonytalanná válhat időszakosan. A klímaváltozás elleni rendszerszintű fellépésen és alkalmazkodáson kívül meg kell változtatnunk azt a rossz gyakorlatot, hogy az infrastrukturális tervezés továbbra sem igazán számol a változó éghajlat jelentette kockázatokkal – írja a Másfélfokon elemzésében Szabó Amanda Imola meteorológus, éghajlatkutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Doktori Iskolájának doktorandusza.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás várható költségeinek legnagyobb részét az elektromos hálózat; a víz tárolása, kezelése és tisztítása; a szállítás; és a távközlés viseli majd. Ezen kritikus infrastrukturális elemek védelme a globális éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra fordított összes kiadás 60-80 százalékát teszi ki, aminek a költségei 2050-ben már átlagosan évi 150-450 milliárd dollárra rúghatnak.
Az óriási költségeknek több oka van. Az egyik, hogy a városok jelentős része az éghajlatváltozásnak különösen kitett területen helyezkedik el, például a tengerpartokon, ahol egyre jelentősebbek a tengerszint-emelkedésből és fokozódó erózióból fakadó kockázatok. Emellett a kritikus infrastruktúrák tervezése és telepítése során nem számoltak a klímaváltozás hatásaival. A mai napig ezeknek a létesítményeknek a tervezése jellemzően
Az infrastrukturális befektetéseknél hosszútávú működésre terveznek. A széntüzelésű erőműveket például 40-50 évre, a vízerőműveket vagy az egyes földműveket, mint a töltések, gátak, pedig akár 100 évre tervezik. Azonban a változó éghajlat és az ebből eredő szélsőségesebb időjárási események miatt a több évtizedre szóló tervezéshez használt éghajlati becslések elévülnek, a klímaváltozás pedig az infrastrukturális elemek korábban meghatározott tűrőképességi szintjét feszegeti.
Egy Európára fókuszáló tanulmány szerint a hét legjelentősebb éghajlati szélsőségből (hőhullámok, hidegbetörések, aszályok, erdőtüzek, folyami és tengerparti árvizek, szélviharok) származó várható éves károk költsége már jelenleg is évi 3,4 milliárd eurót tesz ki. Az éghajlatváltozás hatására a század közepére ez az összeg hatszorosára, a század végére pedig tízszeresére nőhet.
Az európai ipar számára jelenleg az árvizek és a szélviharok jelentik a legfőbb veszélyt, főként a különböző szerkezeti egységek károsodása esetén. A várható éves károk költsége már napjainkban mintegy 1,5 milliárd eurót tesz ki és ez az összeg a 2080-as évekre tízszeresére emelkedhet.
A közlekedési szektorban várhatóan a hőhullámok jelentik majd a legnagyobb kockázatot Európában, főként az utakat és a vasutakat érintve (például sínek elhajlása, aszfalt olvadása). A jelenlegi 0,8 milliárd eurós várható éves károk költsége a század végére több mint tízszeresére növekedhet.
Az előrejelzések alapján az energiaszektor esetén az károk a mostani várható éves károk 0,5 milliárd euróról a század közepére nyolcszorosára, míg a század végére tizenhatszorosára emelkedhetnek. A károkat előidéző szélsőségek tekintetében az aszály okozta kockázatok kétszeresére, míg a hőhullámok okozta károk háromszorosára nőhetnek a század végére.
Magyarország: kidőlő villanyoszlopok és Paks kérdéses hűtése
A jelentős hőmérséklet-emelkedés az atomerőművek hűtőrendszerének működésére is hatással van. 2019 nyarán Franciaországban az aszályos-hőhullámos időszakok miatt egyszerre nőtt a lakossági energiaigény és alakult ki vízhiány, azonban a felmelegedett folyók vizét nem lehetett hűtési célokra használni. Ez 8%-kal kevesebb áramtermeléshez vezetett, mert két reaktor működését le kellett állítani, további hat reaktor esetén pedig korlátozásra volt szükség.
Ezek a szélsőséges helyzetek hazánk atomenergia termelését is érintik, hiszen a levegő és az erőmű hűtővíz-rendszerének részét képező Duna vízhőmérsékletének emelkedése is meghatározza a Paksi Atomerőmű blokkjainak hatékonyságát. Az elmúlt években több példa is volt, hogy a folyó alacsony vízállása és magas hőmérséklete miatt korlátozni kellett a termelést, sőt, kilátásba helyezték a hűtővízszivattyúk használatát. Az éghajlati modellek alapján mind a hőhullámok, mind az aszályos időszakok száma és intenzitása is növekedni fog Magyarországon.
A hazai villamosenergiaellátó-rendszer esetén a legtöbb kárt jelenleg a szélnyomás jelenti. A szélsőséges szeles események valószínűségének növekedésével tovább fokozódhat a rendszert érő terhelés és ez gyakran a tartóoszlopok szerkezetének károsodásához vezet. Jelentős veszélyeket hordoznak a tapadó csapadékkal (ónos eső, zúzmara, hó) és hirtelen nagy mennyiségben lezúduló esővel járó időjárási események, utóbbi esetén a kialakuló földcsuszamlás vezethet a tartóoszlopok kidőléséhez. Ezt előidézhetik aszályos és meleg időszakok is, mert a kiszáradó talaj veszíthet teherbíró képességéből.
