Az első kérdés persze az, hogy mi is volt ez. Nagy-Britanniában 1936-ban kezdett televíziós adást sugározni a BBC, de a második világháború idején az adást felfüggesztették azzal az indokkal, hogy a londoni Alexander Palace-nál felállított adótorony erős jele navigációs segítséget nyújthatna az ellenséges repülőgépeknek. Az adás csak 1946 júniusában indult újra, ám este 6 és 7 óra között nem adott semmilyen műsort a BBC. Az indoklás az volt, hogy ez a tévémentes óra tökéletes alkalmat nyújt a gyermekes családoknak, hogy csemetéikkel végigcsinálják az esti rutint, a nagyobbakat leültessék házi feladatot írni, a kisebbeket akár ágyba is dugják a televízió csábítása nélkül.
Bár voltak hangok, amelyek szerint ez túlságosan atyáskodó hozzáállás állami részről, amennyire tudjuk, a nézők nagyjából közömbösen elfogadták ezt a rendszert, ami egészen az 1950-es évek közepéig fenn is maradt.
Plusz egy óra
Igen ám, de 1955-ben megkezdte működését az első brit kereskedelmi tévéadó, az ITV is. Az új, reklámbevételekből élő csatorna vezetői azonnal támadni kezdték „a totyogók tűzszünetét”, azzal érvelve, hogy az esti főműsoridő előtti sáv kihasználatlanul hagyásával komoly bevételektől esnek el. A BBC vezetősége viszont a plusz napi egyórányi adás előállításának költsége miatt a tűzszünet fenntartása mellett kardoskodott. A sajtó többi része inkább az ITV álláspontját támogatta, a Daily Mirror egy jegyzete például úgy fogalmazott: „Ha a szülők nem képesek elrángatni gyermekeiket a képernyő elől, ott a neveléssel van a gond, nem a tévéadással.”
A televízióadások felügyeletét is ellátó, az intézkedést szintén túlszabályozónak gondoló postaügyi miniszter, Charles Hill végül 1956 végén döntött a tűzszünet eltörlése mellett, és 1957. február 16-ától már nem sötétültek el a képernyők este 6-kor. Ha voltak is szülők, akiknek ez gondot okozott, talán szégyellték bevallani, hogy gyermekeik így egész este tévét néznek, mindenesetre a BBC szóvivője szerint összesen hat telefonáló panaszkodott a változás miatt.
Senki nem bánta
A közszolgálati adónál hétköznaponként egy új hírműsor, a korábbiaknál (persze csak az 1950-es évek brit viszonyaihoz képest) színesebb és lazább hangvételű Tonight foglalta el ezt a sávot, ami olyan sikeresnek bizonyult napi hétmilliós átlagnézőszámával, hogy az eredetileg tervezett néhány hónap helyett nyolc évig maradt képernyőn. Szombatonként kezdetben egy zenés-táncos rock and roll műsor futott ebben az időben, vasárnaponként viszont a BBC – figyelembe véve, hogy a templomokban ekkor tartották a vasárnap esti miséket – egy darabig továbbra sem, majd csak 15 percben sugárzott adást, végül 1961-től egy keresztény himnuszok köré szervezett, Songs of Praise című műsorral töltötte ki a lyukat.
Mivel valószínűleg sem ez, sem a híradók nem szögezték a képernyők elé a gyerekeket, a gyengébb kezű szülőknek sem volt talán olyan nehéz dolguk esténként betartani „a totyogók tűzszünetét”, annak hivatalos eltörlése után.
Eugene Byrne, író, újságíró
