RENAULT Philippe / hemis.fr / Hemis / AFP
Tudomány bbc history

Kerítéssel állt bosszút a vasútbáró

Nicholas Yung az 1870-es évek végéig úgy érezhette, hogy az amerikai álmot éli. Német bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba 1848-ban, majd San Franciscóban telepedett le, ahol temetkezési vállalkozóként tisztes megélhetésre tett szert. Feleségével 1855-ben vásároltak egy telket a California Street Hill tetején, amelyre egy csinos kis házat építettek. A városnak ez a magasan fekvő része ekkoriban igencsak kiesőnek számított, a meredek hegyoldalon nem volt egyszerű felkaptatni, Yungékat viszont kárpótolta a kilátás: északra a Golden Gate szorost, keletre a San Francisco-öblöt, délre pedig az egyre nyüzsgőbb belvárost láthatták otthonukból.

Yungék úgy gondolhatták, itt békében fogják leélni életüket, ám nem számoltak Charles Crocker színre lépésével. Crocker egyike volt a vasútépítkezésekből meggazdagodott „vonatbáróknak”, akik olcsó kínai vendégmunkásoknak az országba szállításából és szemérmetlen kizsákmányolásából, illetve a csendes-óceáni partvidékre vezető tervezett vasútvonal nyomvonalára eső földek kétes módszerekkel történő felvásárlásából szereztek maguknak mesés vagyont.

Nem adta a házát

Amikor egy másik „báró”, Leland Stanford (a róla elnevezett egyetem alapítója) 1876-ban arra a felismerésre jutott, hogy a California Hill ideális lakóhely lenne számára, ha a dombra sikló vezetne fel, Crockernek is megtetszett az ötlet. A dúsgazdag üzletemberek természetesen megoldották, hogy 1878-ra megépüljön a sikló, Stanford és egy harmadik vasútbáró, Mark Hopkins gyorsan fel is húztak maguknak a dombtetőn egy-egy hatalmas rezidenciát. Crocker sem akart lemaradni, sőt természetesen le is akarta pipálni vetélytársait azzal, hogy még fényűzőbb otthont építtet magának.

Egy probléma akadt csupán: a háztömb sarkában, amelyet megvásárolt, már ott állt Yung háza. Nem tudjuk pontosan, hogyan mérgesedett el a két férfi viszonya, ám annyi biztos, hogy Crocker ajánlatot tett Yung házának megvásárlására. Egyesek szerint ezt Yung először elfogadta, majd felismerve helyzeti előnyét, egyre magasabbra srófolta az árat – minden alkalommal, ha Crocker beadta a derekát.

A történet másik változata szerint Crocker 6 ezer dollárt ajánlott, Yung 12 ezret kért, mire a mágnás 9 ezret ajánlott, és itt megakadtak a tárgyalások. Az mindenesetre biztos, hogy Yung egy ponton kijelentette, semmi pénzért nem hajlandó megválni a házától, Crocker pedig, aki nem szokott hozzá, hogy a világ nem idomul akaratához, sűrű szitkozódás közepette esküdött meg arra, hogy Yung ezt még megkeserüli.

Körbezárta a szomszédot

A több mint ezer négyzetméteres Crocker-palota mindenesetre megépült (sok szakértő egybehangzó véleménye szerint igazán párját ritkítóan borzalmas ízléssel), de a háztömb sarkában továbbra is ott éktelenkedett Yung háza. Crocker nem maradt adós a bosszúval, munkásaival

három oldalról egy nagyjából 12 méter magas kerítést húzatott fel Yung háza köré,

elzárva a kilátás, valamint a napfény jelentős részétől is a nyakas temetkezési vállalkozót. Yung ugyan próbált tiltakozni, pereskedni, de a fal maradt, viszont ez csak tovább növelte az elszántságát, úgyhogy a patthelyzet állandósult, Yung csak úgy tudta tiltakozását kifejezni, hogy egy a kerítésnél is magasabb póznára kalózzászlót tűzött ki.

A „bosszúkerítés”, ahogy a lapokban elnevezték, hamarosan látványossággá vált, majd politikai ügy is lett belőle. A frissen megalakult és a vadkapitalista mágnások ellenében a becsületes amerikai munkásemberek ügyét felkaroló Workingmen’s Party of California ugyanis egy tüntetést szervezett Crocker háza elé 1878-ban.

A fő követelésük az volt, hogy Crocker kínai munkásaival ne vegye el az amerikaiak munkáját, ám az egyik szónok a kerítés ellen is felszólalt, ami szerinte a szimbóluma volt annak, hogy a gazdagok azt hiszik, bármit megtehetnek a kisemberekkel. Azonban hiába fenyegetőzött a WPC azzal, hogy lerombolják a kerítést, ha Crocker nem teszi meg helyettük, az építmény végül a helyén maradt.

Templom épült a helyén

Yung és családja végül elköltözött a házból, de eladni továbbra sem voltak hajlandók, sőt amikor Yung 1880-ban meghalt, özvegye is kitartott férje döntése mellett. Crocker nyolc évvel később távozott az élők sorából, de örökösei sem tudták Rosina Yungot jobb belátásra bírni, csak az ő 1904-es halálával rendeződött végül a helyzet: Yungék négy lánya ismeretlen összegért eladta a földdarabot Crocker örököseinek.

Sokáig ők sem örülhettek győzelmüknek, ugyanis az 1906-os földrengés és tűzvész során az egész háztömb elpusztult. A Crocker-örökösök egy furcsa fordulattal az önzésről és rosszindulatról elhíresült telket jótékony célra ajánlották fel, és a két ház helyén egy episzkopális székesegyház, a Grace Cathedral (kiemelt képünkön) épült fel.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.