A BBC History szeptemberi száma az első kínai császár, Csin Si Huang-ti föld alá temetett, több mint kétezer éves, rejtélyes agyaghadseregével kapcsolatos kérdésekre keresi a választ.
1. Hogyan fedezték fel a hadsereget?
Kína középső részén, egynapi járásra Hsziantól keletre, Lintung falu határában 1974 márciusában egy család az aszály miatt elhatározta, hogy új kutat ásnak a földjükön. Egy méter mélyen szilárd rétegre bukkantak, amit egy régi téglakemencének gondoltak. Kicsit később meglepetésükre cserépdarabok kerültek elő, aztán hirtelen egy életnagyságú terrakotta fej, amitől megijedtek. Régészeket hívtak a területre – ezt később 1. kutatóároknak nevezték el –, és amikor újabb tárgyak kerültek elő (többek között bronzkardokat is találtak), az ásatás hosszútávú projektté alakult, amiből később egy új múzeum született. 1976 májusában két újabb ásatási helyszínt – a 2. és 3. árkot – fedezték fel az eredeti közelében nagyjából 20 ezer négyzetméteres területen.
1979-ben, miután nagyjából 2000 harcost kiástak, megnyílt a múzeum. A helyszín azóta kedvelt turisztikai célponttá vált, de az ásatás tovább folytatódik a területen.
2. Mik ezek az agyagkatonák?
Ez egy nagyjából 8000, életnagyságú agyagszoborból álló hadsereg, amely Csin Si Huang-ti, a Csin-birodalom uralkodója és az egyesített Kína első császárának sírja közelében található.
A különböző csapategységekhez tartozó és eltérő rangú harcosok a fegyvernemüknek megfelelő egyenruhában vannak – gyalogosok, lovasok, harci szekeresek, íjászok –, és mindegyiküket egyéni vonásokkal ruházták fel. A katonákat azért készítették nagyjából Kr. e. 210–209 körül, hogy védelmezzék Csin császárt a túlvilágon – a nagyjából 700 terrakotta lóval és a 130 harci szekérrel együtt.
3. Ez a hadsereg háborúra készült?
Nem. Az 1. kutatóárok katonái – a három árok közül messze ezek a legmagasabbak, nagyjából 6000 harcos – nem a keletről érkező potenciális ellenséget jelképezik, ahogy időnként gondolják. A tisztek nem viselnek fegyvert, de a gyalogosok és az íjászok jó részén sincs sem páncél, sem sisak. Elképzelhető, hogy a magyarázat a hadsereg lelőhelyéhez kapcsolódik: ezek a katonák a föld alatt vannak, bevetésre készen várnak a túlvilágon.
Az alakokat eredetileg élénk színűre festették. A színek lekoptak, mikor az ásatás során levegő érte őket, de könnyű elképzelni, milyenek lehettek a modelljeik, a testőrök vagy udvaroncok a császári rítusok és ceremóniák során.
Az egyik elmélet szerint a 3. árok magasabb rangú harcosai, csüefej (quefei) kalapot, a palotaőrök hivatalos fejfedőjét viselik, ahogyan az Han könyvében, ebben a Kr. e. 2. századból való, Kína történelmének első kézből származó forrásában olvasható. A 3. árok 68 alakja közül 30 bronz sut (shu) visel. A rövid rituális pálca, amilyet a díszőrség szokott használni, nem minősült fegyvernek. A 2. és 3. árokban a lovasság és a harci szekerek találhatók.
4. Mekkora az egész komplexum?
A harcosokat tartalmazó árkok csupán egy hatalmas nekropolisz kis részét képezik: ez Csin Si Huang-ti császár mauzóleumkomplexuma. Ez egy belső, fallal kerített terület, amelyet egy külső fal vesz körbe, közrefogva a császári palota és a birodalom mikrovilágát. A belső terület déli részén egy piramis alakú sírhalom áll, amely alatt 30 méter mélyen van a császár halotti kamrája. Az agyaghadsereg a sírtól másfél kilométerre keletre található.
A külső falakon túl a császári istállókban valódi lovak vannak eltemetve. Mellettük található a nekropoliszt építő munkások városa, és sok száz további sír, ahová a munkásokat temették. Az egész nekropolisz 50 négyzetkilométeren terül el a hegyek és a Vej-folyó között. A komplexum középpontja a még feltárásra váró sírkamra és az agyagkatonák lelőhelye.
5. Más szobrokat is találtak a helyszínen?
1999 óta más szobrokat is kiástak a királysírhoz közeli árkokból. A sírkerület délkeleti sarkában lévő K9901-es jelzésű árokból 11 figura került elő: egy a katonáknál finomabb testalkatú, rövid, tógaszerű öltözéket viselő mezítlábas alak, valamint több torzó. Egyesek úgy gondolják, hogy ezek a szobrok valószínűleg nyugati minták alapján készülhettek, akrobatákat és mutatványosokat ábrázolhatnak.
A következő évben azt a sírt – és a túlvilági hivatalt –, amiről úgy gondolják, hogy a császári igazságügyi miniszteré lehetett, a sírhalomhoz nagyon közel lévő, délnyugati sarokban ásták ki. Itt a K0006-os árokban 12 figurát, egy kocsit és négy ló csontvázát találták meg a császári udvart vezető miniszter hatalmi jelvényével, egy különleges díszes suval együtt. A feltételezést, hogy a sír a miniszteré, a lelőhely helyzete is alátámasztja. Mivel ez van legközelebb a királyi sírhoz, ő vezetheti a császárt a ceremóniákon és a birodalmat ellenőrző körutakon.
Nagyjából egy kilométerre északra a mauzóleumtól az egyik leginkább figyelemre méltó lelet egy mesterséges tó (K0007-es árok). Itt 46, életnagyságú bronzhattyút és -libát találtak – némelyik nyugalomban van, némelyik élelmet keres a vízben – és egy bronzdarut, amely valószínűleg egy pisztrángot tart a csőrében egy folyó partján. Szemben 15 terrakotta alak ül vagy térdel szőnyegeken, és mára már rég elporladt fa hangszereket tart – egy mezítlábas férfi társaságában, akiről azt feltételezik, hogy ő lehet a madarász. Valószínűleg a csoport gondoskodik a túlvilági zeneelőadásról.
6. Egyedülálló ez a helyszín Kínában?
Nem egészen. Csing király (Kr. e. 576–537), aki nagyjából 13 nemzedékkel az első császár előtt uralta a Csin-birodalmat, kezdte meg a hatalmas temetési emlékművek létrehozását az akkori fővárosban, a Hsziantól 150 kilométerre lévő Jungban. Ezek a helyszínek előre meghatározott elrendezést követtek, amely a Csou-dinasztia uralmával fejlődött ki: egy rámpa vezetett le egy mély árokba a kelet-nyugati tengely mentén, ahol a temetésre szolgáló kamra feküdt a koporsóval a központjában.
Csing sírkamrája 24 és fél méterre található a föld alatt, fogadószobája is volt a látogatók számára, egy helyiség a koporsónak, egy hálószoba vagy dolgozó és egy az uralkodó műgyűjteményét tartalmazó, különálló helyiség. A szoba körül egy kissé magasabb szinten 72 udvari hivatalnok koporsója található, akiktől elvárták, hogy öngyilkosságot kövessenek el, és így csatlakozzanak Csinghez a túlvilágon, illetve a mesteremberek és zenészek 94 kisebb koporsója. Itt kapott helyet 20 munkás koporsója is. Összesen 186 ember követett el öngyilkosságot vagy ölték meg abból a célból, hogy „kövessék” a királyt a másvilágra.
Amikor a munkát befejezték és eltemették őket, az egész területet a talajszintig feltöltötték. Ez a mauzóleum előtanulmánynak is tekinthető a híres lintungi nekropoliszhoz, de ezen kívül sok hasonló építmény található Kínában.
7. Milyen mintákat követett?
Az alapvető terv és dizájn a hagyományos kínai királysírokból származik, de Csin Si Huang-ti nyughelyének számos egyedi vonása van. Tuan Csing-po, a Hszian Múzeum korábbi igazgatója úgy hiszi, hogy a nyugati hatás megkönnyítette az új eljárások kidolgozását, amelyek lehetővé tették a mesterembereknek, hogy növeljék az általuk készített agyagfigurák méretét. A korábbi sírokban talált figurák 10–20 cm magasak, míg az 1. árokból előkerülő katonák csaknem 2 méteresek. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a kis tárgyak alacsony hőfokon való égetésének technikájáról átváltottak az életnagyságú szobrok 950–1000 Celsius-fokon való égetésére, amire Kínában addig nem volt példa.
A K0007-es kutatóárokban talált bronzmadár készítése során használt technika magában foglalta azt az új technikát is, melynek során a darabokat külön öntötték ki, és csak utána illesztették össze. A bronz újdonság volt, a rezet ónnal ötvözték, miként a Földközi-tenger keleti medencéjében, nem pedig egyéb fémmel, ami éppen kéznél volt.
2012-ben az egyik legmeglepőbb felfedezés egy hatalmas ülő alak volt (olyan nagy, hogy 54-es cipőt viselhetne), valószínűleg súlyemelő. Ereje és testtartása nagyon hasonlít Lüszipposz (Nagy Sándor szobrásza) hellenisztikus szobormásolataihoz, amiket még most is lehet látni Rómában, bár a kérdés kutatása még messze áll attól, hogy határozott válaszokat lehessen adni.
8. Mennyi ideig tartott Csin Si Huang-ti sírjának megépítése?
A hagyomány azt diktálta, hogy a császár, amikor megörökli a trónt, kezdjen el készülni a temetésére – kezdje el építeni a sírját, és készíttesse el a koporsóját, aztán évente egyszer lakkozza újra, hogy ha kell, bármikor készen álljon. Ezt alapul véve a nekropolisz munkálatai Kr. e. 246-ban kezdődtek, amikor a később császárrá lett fiú Csin királya lett, a miniszterelnöke pedig Lü Pu-vej – aki a jelek szerint ragaszkodott a hagyományokhoz – régens.
A terv akkor teljesedhetett ki, amikor 25 évvel később Csin Si Huang-ti császár lett. Ezt megerősítik az alabárdokra és tőrmarkolatokra vésett évszámok, amelyek azt jelentik, hogy legkorábban Kr. e. 244-ben készülhettek. A nekropolisz építése így nagyjából 36 évig tartott Kr. e. 246-tól a császár Kr. e. 210-ben bekövetkezett haláláig (és még akkor sem volt teljesen kész). Az ilyen projekten mesteremberek, besorozottak és elítélt bűnözők ezrei évekig dolgoztak. Nincs határozott dátum, amit az agyaghadsereghez lehetne kötni, és kortárs hivatkozás sincs rá.
9. Mit rejt Csin Si Huang-ti császár sírja?
Magát a sírt még nem ásták ki, mert félnek, hogy megsérül a tartalma, és jelenleg nem is tervezik a feltárását, bár folynak vizsgálatok szkenneléssel és ultrahang technikával. A sír legismertebb leírását a Han-kori történetíró, Sze-ma Csien (Kr. e. 145–Kr. e. 89 körül) adja, aki azt írja, hogy bronzszarkofágot helyeztek „a paloták és kormányépületek másolatai közé, valamint csodálatos eszközöket, ékszereket és ritka tárgyakat…” Ezt egy, a naprendszert és a csillagokat jelképező kupola alá helyezték a birodalom térképreliefjével együtt, amelyen a legfontosabb folyókat higannyal tették elevenné.
Az első császár örökké akart élni, és ezért a sírjában lemásolta a föld feletti élet díszeit, beleértve a birodalma mikrovilágát, és egy „magángyűjtemények elhelyezésére szolgáló szobát”, ahogyan Csing király is. Gyermekkori mentora, Lü Pu-vej éves összefoglalóiban megerősítette, hogy minél nagyobb az állam és minél gazdagabb a család, annál díszesebbnek kell lennie a temetésnek. A holttestek szájába gyöngyöket kell helyezni, a jáde öltözéknek úgy kell borítania őket, mint a halpikkelyeknek. Sok más tárgyat is az illusztris halottal együtt kell eltemetni: selyemköteleket, bambusztekercsre írt iratokat, ékszereket, csecsebecséket és minden eszközt, ami a császár szükségleteinek kielégítésére szolgál, miként az előző életében.
A legtöbb régész úgy sejti, hogy a leletek még fantasztikusabbak lehetnek, mint azok, amelyek eddig előkerültek, különösen azért, mert a sírkamra érintetlennek tűnik. Az elképzelhető legjobb minőségű műtárgyakra, és nyugatról, valamint Kínából származó műtárgyakra számítanak. Ám annak a lehetősége, hogy ilyen kincsek napvilágot lássanak, jelenleg távolinak tűnik.
Fenti cikk a Kína évezredeiről szóló összeállítás része a szeptemberi BBC History magazinban, amelyből kiderül, melyek voltak a legfontosabb korszakok, és kik voltak a legnagyobb hatású személyek a kínai történelemben, és miért épít hatalmas flottát manapság a kommunista Kína.
