Lakatos Mónika, éghajlati szakértő, a földtudományok doktora és az Országos Meteorológiai Szolgálat tanácsadója, illetve Szabó Péter, éghajlatkutató, az Országos Meteorológiai Szolgálat korábbi munkatársa, a Nemzeti Alkalmazkodási Központ megbízott éghajlati szakértője a Másfélfokon mutatják be, hogy milyen extrém forróságot okozhat a klímaváltozás. Mint írják, 2021 júniusa a legszárazabb és a harmadik legmelegebb június volt 1901 óta, Budapesten már június 18-án, országos átlagban pedig június 21-én átlépte a napi középhőmérséklet a 25 Celsius-fokot. A hőhullám rövid, átmenti felfrissüléstől eltekintve azóta is kitart. Ismét ízelítőt kapunk abból, ami a klímaváltozás miatt valószínűleg mindennapos lesz a jövőben.
Budapest a leginkább veszélyeztetett, a városi hősziget jelenség ugyanis fokozza a felmelegedés hatásait. A fővárosban az 1901–1930 közötti időszakban átlagosan 11 hőhullámos nap fordult elő évente, ezeken a napokon a napi középhőmérséklet legalább 25 Celsius-fok volt (hőségriadó első fokozat). 1991–2020 között ugyanakkor már 26 ilyen nap volt Budapesten.
A másodfok kritériumának megfelelő, legalább 3 napig 25 Celsius-fokot elérő középhőmérsékletű napokból is több lett, évi számuk 1961–1990-re megduplázódott, 1991–2020-ra pedig megháromszorozódott a múlt század első három évtizedéhez képest.
Míg a múlt század elején nem érte el a 2 napot sem évente az ilyen napok száma, és még az 1961–1990-es normált is csak 2 ilyen nap jellemezte, addig a jelen klímában már 7 nap felel meg átlagosan a harmadfok feltételének Budapesten.
Emelkedett a trópusi éjszakák száma, ilyenkor éjszaka sem csökken 20 Celsius-fok alá a hőmérséklet. 1991–2020 között már 18 ilyen éjszakát kellett elszenvednünk átlagosan, a legtöbbet 2019-ben, amikor 41 trópusi éjszakát dokumentáltak Budapesten.
Egy hőhullám hatása nemcsak a hosszától, hanem az intenzitásától és a hőhullám során tapasztalt legmagasabb hőmérséklettől is függ. A leghosszabb, 30 napig tartó kánikula 2018 nyarán alakult ki Budapesten, míg a legmagasabb csúcshőmérsékletet elérő (33,4 Celsius-fok napi középhőmérséklet), 15 napig tartó hőségperiódus 2007-ben lépett fel. A legintenzívebb (25 Celsius-fok feletti hőmérséklet összeg) hőhullám 2013-ban jelentkezett, és 25 napig tartott.
A melegedés országos szinten is problémát okoz. 1981 után több területen, főként a Kisalföldön és a Dél-Alföldön a két hetet is meghaladta a hőhullámos napok számának növekedése.
Ízelítő a jövőből
Az előrejelzések alapján a helyzet csak rosszabb lesz. Az optimista forgatókönyv szerint 10–24-gyel, a pesszimista szcenárió alapján 26–54-gyel több hőhullámos nap várható a fővárosban évente.
Az adatok alapján 2000 előtt országos átlagban alig fordult elő harmadfokú hőségriadós év, 2000 után viszont már évi átlagban 2 ilyen nap volt. A 2021–2050-ös periódusban már az elmúlt évekhez képest akár háromszorosára is nőhet az érték. 2051–2080-ban ennél is nagyobb mértékben fog növekedni a harmadfokú hőségriadós napok országos száma: ami extrém volt a közeli múltban, az teljesen átlagossá válhat.
A gyakoribb, hosszabb és intenzívebb hőhullámok nagyobb kockázatot jelentenek az idősek és a betegek számára, de az egészséges szervezet koncentráló képességét is visszavetik. Növekedni fog az UV-sugárzás okozta egészségügyi stressz is. A hőhullámok általában aszállyal párosulnak, ez a mezőgazdasági tevékenységre lesz negatív hatással. Számos sekély tó és vízfolyás esetében a hőhullámok gyakoribbá válása elősegítheti az eutrofizáció felgyorsulását, ami súlyosan hathat vízi ökoszisztémákra. A melegedés hatására az energiaigények is módosulnak majd: télen az energiaszükséglet csökkenni fog, míg nyáron a hűtési villamosenergia-igény jelentősen növekedhet.
Ha nem mérsékeljük az üvegházgázok kibocsátását, és ugyanezen a pályán haladva változtatjuk meg bolygónk éghajlatát, akkor a helyzet csak rosszabbodni fog. A hatások már most is érezhetők, az alkalmazkodással pedig nem késlekedhetünk.
