A múlt század második felében a több mint ötezer négyzetkilométeres vízgyűjtőről jelentős mennyiségű szervetlen tápanyag (elsősorban foszfor és nitrogén) került a Balatonba, ami nyaranta komoly algaburjánzásokat generált, elsősorban a tó nyugati felében. Ezekben az időszakokban a víz küllemre sem nyújtott kellemes látványt, az ember nem szívesen mártózott meg benne.
Az illetékesek szerencsére megtették a szükséges lépéseket: újraélesztették a Kis-Balatont, hatékonyabbá tették a szennyvíztisztítást, így az elmúlt két évtizedben már kiváló vízminőségű közegben fürödhettünk. Az utolsó algaburjánzást 1994-ben regisztrálták, felnőtt egy generáció úgy, hogy a magyar tenger rosszabbik arcát csak hírből ismeri.
Egyre változatosabb közösség
Sikertörténet volt, mindenki megnyugodott, ám 2019 és 2020 augusztusában is aggasztó adatok érkeztek az algák mennyiségének növekedéséről. Vörös Lajos professzor, a hazai algakutatás egyik legnagyobb szaktekintélye 2020-ban így fogalmazott a 24.hu-nak: „Tavaly augusztusban aztán jött az iszonyat, 30 évet zuhantunk vissza az időben. Az újabb algavirágzást látva álltunk csak, mint Bálám szamara, és kétségbeesetten kerestük az okokat”.
A kutatások több irányban is folynak, terepi adatokból és kísérletes úton többek között arra is rámutattak, hogy a napjainkban tapasztalható globális felmelegedéssel párhuzamosan a Balatonban megnőtt a planktonikus algák variabilitása, vagyis évről évre egyre változatosabb módon alakulhat az algaközösségek összetétele. Ez egyrészt egy rendszer – esetünkben a Balaton – növekvő instabilitására utalhat, ami az algákon keresztül a táplálékhálózatra és a vízminőség nyári alakulására is kihat. Másrészt pedig a jövőben várható hatások becslését, előrejelezhetőségét is megnehezíti.
Hogy pontosan miről is van szó, arról Dr. Pálffy Károlyt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát, a témában született tudományos cikkek szerzőjét kérdeztük.
Hogyan viselkedik egy alga?
A planktonikus algák szabad szemmel nem látható, mikroszkopikus, fotoszintetizáló élőlények (szervetlen anyagokból a fényenergia segítségével állítanak elő szervesanyagot), csak a Balatonban is rengeteg különféle fajuk ismert, ők alkotják az úgynevezett fitoplanktont. Ezek a szervezetek egész életüket a vízben lebegve töltik, míg más fajaik az aljzaton, köveken, egyéb tárgyakon tapadnak meg. Úgynevezett elsődleges termelők, vagyis a tavi táplálékhálózat legalapvetőbb elemei.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a felmelegedés milyen hatással van a fitoplankton összetételére. Az algaközösségek összetétele szezonálisan változik, más fajok számára kedvezők a körülmények tavasszal, nyáron, vagy a nyár végi algabiomassza-csúcsok idején. Hogy a fitoplankton összetétele mi módon hat a környezetére, a tóban zajló folyamatokra, az az összmennyiségén túl a közösséget alkotó fajok jellegzetes tulajdonságaitól is függ.
Jó példa erre a nyár végén gyakran domináns, nitrogénkötő fajok jelenléte, melyek tevékenységük révén befolyásolják a tó nitrogénháztartását. De megemlíthetők azok az ostoros fajok is, amelyek képesek egyszerre növényként és állatként is viselkedni,
azaz a fotoszintézis mellett egyéb mikroszkopikus szervezetek (például baktériumok, más algafajok) elfogyasztásával fedezik tápanyagszükségletüket
– mondja a 24.hu-nak Pálffy Károly.
És itt jön a képbe a globális felmelegedés.
Instabil állapot
A Balaton egy sok szempontból különleges, nagy kiterjedésű, sekély vizű tó, a klímaváltozás ezernyi módon hat rá. A meteorológiai adatok alapján az elmúlt 30 évben egy fokot nőtt a víz éves átlaghőmérséklete, továbbá a korán beköszöntő tavaszok és enyhe őszök kinyújtották a vegetációs időszakot.
A Balaton hosszútávú alga-adatsorából ugyanakkor az is kiderült, hogy ezen változásokkal párhuzamosan a planktonikus algák összetételének szezonális mintázata is növekvő variabilitást mutat. Az algaközösségek növekvő változékonysága pedig egyben a vízi ökoszisztéma stabilitásának csökkenésére is utal, ami tovább nehezíti a felmelegedés hosszútávon várható hatásainak feltérképezését.
A Balatont természeti és turisztikai értékeiért látogató „kívülállóként” egyelőre talán ez a legrosszabb hír: nehéz megmondani, hogy a klímaváltozással járó felmelegedés mi módon fogja befolyásolni a tó jövőbeli állapotát és vízminőségét.
Kiszabadul a foszfor
Pálffy Károly és kollégái folytatják a vizsgálódást, amelynek fókuszát egyelőre a hőmérsékleti változások következményei adják. De az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársától csak nem búcsúzhatunk el anélkül, hogy nem kérdeznénk az elmúlt két szezon aggodalomra okot adó algásodásáról. Nehéz egyértelmű magyarázatot adni a közelmúltban történt eseményekre, mivel a Balaton egy térben és időben is heterogén víztest, és kevés az adat.
A témában érintett szakemberek szerint a probléma nagy valószínűséggel onnan ered, hogy a Balaton nyugati felének üledéke még rengeteg biológiailag hozzáférhető, de az „iszapban” csapdázódott foszfort tartalmaz. Erre jön a klímaváltozás hatására fokozódó nyári időjárás, a hetekig tartó, szélcsendes kánikula.
Ilyenkor a tó vizében hőmérsékleti rétegződés alakulhat ki, ami a meder közvetlen közelében oxigénhiányos állapotot eredményezve megváltoztatja az üledék feletti vízréteg kémiai állapotát, és az algák felszaporodása számára nélkülözhetetlen foszfor kioldódásához, felszabadulásához vezet. A vízminőséget befolyásoló egyéb tényezők a közelmúltból a Balaton vízszintjének megemelése vagy a Kis-Balatonban elvégzett vízügyi beavatkozások is lehetnek, azonban ezek hatásait ma még nem ismerjük részleteiben.
