A most élő generációk nagy része 2020 elejéig nem igazán ismert mást, mint viszonylagos stabilitást, kiszámítható mindennapokat. Ehhez képest alig egy év alatt teljesen felfordult az életünk, a stabilitás eltűnt, mindennapos lett a halál gondolata, kiszámíthatatlanok a mindennapok, és külső erők alakítják az életünket. Mindez mikro- és makroszintű problémákat is okoz – mondta el előadásában Örkény Antal, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára a Milton Friedman Egyetem által szervezett Járvány, vakcina, társadalom című konferencián. Hiába exogén a krízis, mondja a szakember, elkerülhetetlen belső hatásokat okoz.
Felborultak a mindennapjaink, átalakultak a társadalmi kapcsolatok
Mikroszintű hatás például a személyközi kapcsolatok hiánya, a társadalmi csoportkapcsolatok átalakulása vagy a személyes változás – utóbbihoz tartozik a mentális egészség romlása, a mindennapi rutin megváltozása, beszűkülnek a fizikai tevékenységek, sőt átalakul az időpercepciónk, az időgazdálkodásunk. Mind mentálisan, mind fizikailag beszűkül az életünk, aminek mindenképpen vannak hatásai.
A személyközi és társas kapcsolataink is átalakulnak: intenzívebbé válik a részvétel a közösségimédia-felületeken, mivel a barátságok, és sokszor a családi kapcsolatok is az internetre költöznek. A családi kötelékek viszont jellemzően megerősödnek, ahogy arra krízishelyzetben számítani lehet. Ugyanakkor a diszfunkcionális családokban tovább mélyülhetnek a problémák, a családon belüli erőszak felerősödhet, megnőhet a válások száma.
A járvány mikroszintű következményeiről viszonylag sok szó esik manapság, ezért is lehet különösen érdekes, ha a makroszintű történéseket is megvizsgáljuk. Ezeket a kérdéseket öt szempontból érdemes megközelíteni:
- kockázati társadalom,
- az állam túlhatalma,
- az információhoz való hozzáférés,
- a bizalom és bizalmatlanság ellentmondásai,
- a nacionalizmus térnyerése.
A kockázati társadalom az a mód, ahogyan a modern társadalom a kockázatra reagálva szerveződik – a válságok pedig kiszolgáltatott társadalomhoz, szorongáshoz vezetnek. A koronavírus-járványhoz hasonló krízisek növelik a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket,
Új egyenlőtlenségek is megjelennek: a mostani helyzetben például ilyen a digitális szakadék felerősödése, akinek ugyanis nincs hozzáférése az internethez, esetleg online nem mozog olyan magabiztosan, egy ilyen, távoktatást kiaknázó és online információs társadalomban komolyan lemaradhat.
A krízisfaktor döntő hatalomgyakorlási eszköz
Ennél is komolyabb problémát jelenthet, amit itthon a kormány és Orbán Viktor nagyon erősen ki is használ: a krízishelyzetre való reakcióként az állam hatalma megerősödik, monopolizálja az erőforrásokat, felerősödik az állami beavatkozás, és az információhoz való hozzáférés szoros kontrollja.
A pandémia az információhoz való hozzáférésre is hat, az átlagember csak ahhoz jut hozzá, amit a kormány megoszt vele, Magyarországon pedig a sajtónak sincs egyszerű dolga: a virológus szakemberek nem nyilatkozhatnak, az állami szervek nem vagy jelentős késéssel válaszolnak, nagyon nehéz olyan közérdekű információkhoz hozzájutni, amik közvetlenül is érintik az embereket.
A vakcinaprobléma az állam monopóliuma, de csak annyi információt tudunk meg róla, amit megosztanak velünk – jó példa erre, hogy az orosz oltásról sokáig semmit nem lehetett tudni, csak azt, hogy engedélyezték, annak ellenére, hogy az OGYÉI független szakértőinek akadtak fenntartásaik. Mi is hiába kerestük az OGYÉI-t többször is, egy kérdésünkre sem kaptunk választ.
„Aztán ott van annak a problémája, hogy a magyar állam bejelentette: ingyen adja a vakcinát minden magyar állampolgárnak, akinek van tajszáma. Mi lesz akkor a Magyarországon élő 150-200 ezer emberrel, akik nem magyar állampolgárok, és nincs tajszámuk?” – tette fel a kérdést Örkény Antal.
A rendkívüli jogalkotással való visszaélést is láthatjuk a mai politikában, gyakorlatilag már 2015-től érvényben van, csak akkor a menekültválság miatt érezte szükségesnek a kormány. „A krízisfaktor a magyar kormánynál döntő hatalomgyakorlási eszköz. Először a 2008-as világválságnál lehetett ezt tetten érni, ennek hatékony megoldása bejátszott a választási győzelembe,
aztán jött a menekültválság, amikor egy egyébként valóban kritikus szituációból apokaliptikus körülményeket konstruáltak,
most pedig a koronavírus-járvány kapcsán teszi bizonytalanná a társadalmat, mert kontrollálja az információt” – mondta a szakember. „A nyilvánosság szabadnak tekinthető, de félreinformálják, és nem osztanak meg minden fontos információt.”
Érdekes, hogy a koronavírus-járvány esetében a bizalom és bizalmatlanság ellentmondásai inkább gyengítik a kormányba vetett bizalmat, mint erősítik – az információhiány, a válságkezelés azt eredményezi, hogy ugyan az átlagember függőségi állapotba kerül a kormány által nyújtott információkra vonatkozóan, az állam túlhatalmát és a krízis megoldását rombolja ez a fajta kommunikáció.
Bezárunk, erősödik a nacionalizmus, nő a xenofóbia
Itthon is és globálisan is tetten érhető ugyanakkor a nacionalizmus térnyerése: a túlhajtott nemzeti válságkezelés, a félelem az idegenektől, a bűnbakkeresés, a teljes bezárkózás. Ennek egy része indokolt, másik része viszont egy teljesen káros reakció a krízishelyzetre. Erre ráerősít a kormány kommunikációja is: a Sinopharm kínai vakcináról például az oltásra regisztráltaknak olyan levél ment ki, amiben arra hivatkozik Orbán Viktor, hogy a vakcina jó, hiszen szerbiai magyarokat is oltanak vele – ez azonban nem ok-okozati összefüggés, hiába is próbálja így beállítani a kormány.
Nő az idegengyűlölet is, azonban az inkonzisztencia jellemző: a kínaiakra haragszunk a koronavírus miatt, de a tőlük érkező vakcinát elfogadjuk. Magyarországon egyébként jellemző egy magas fokú szolidaritási deficit, ugyanakkor magas a szabálykövetés a társadalomban.
Itthon, annak ellenére, hogy magas az oltásellenesek száma, a vírustagadás viszonylag alacsony szinten folyik – az oltásellenesség csak egyötöd részben magyarázható a konteókkal, derült ki Krekó Péter, a Political Capital szakértőjének előadásából. Az viszont rossz hír, hogy a konteók nemcsak hogy nem gyengülnek az idő múlásával, úgy tűnik, egyre erősebbé is válnak Magyarországon.
Még a fideszesek egy része sem bíznak a kormányban, ha a vakcináról van szó
Érdekes azt is megvizsgálni, hogy a politika, a párthovatartozás mennyire szól bele abba, hogyan viszonyulnak az emberek a járványhoz, a kormány intézkedéseihez, illetve a vakcinákhoz. Talán nem meglepő, hogy márciusban a kormány intézkedéseiről a Fidesz-szavazók 55 százaléka mondta azt, hogy védenek a járvány ellen, míg az ellenzéki szavazók 71 százaléka gondolta úgy, hogy egyáltalán nem védenek. Érdekes azonban az, hogy párthovatartozás alapján hogyan alakul a vakcinákba vetett bizalom – Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatójának előadásából kiderült, hogy
25 százalékuk pedig semmivel nem oltatná be magát, míg az ellenzéki szavazók csak minimális arányban támogatják az orosz vakcinát, és leginkább a németben, vagyis a Pfizer és a BioNTech közös szerében bíznak (31 százalék). Közöttük 34 százalék azoknak az aránya, akik nem oltatnák be magukat semmivel. Az összes válaszadó közül szintén a német vakcina vitte a bizalmi szavazást (24 százalék), és magas az oltásellenesek aránya (35 százalék).
A legmagasabb arányban a Fidesz-szavazók oltatnák be magukat, a válaszadók 57 százaléka mondta közülük decemberben azt, hogy bízik az oltásokban. Az ellenzékiek közül a Momentum szavazói a leginkább oltáspártiak 46 százalékkal. A DK és a Jobbik szavazói utasítják el a legnagyobb arányban a vakcinákat. Az MSZP-sek és a Fideszesek szigorításpártiak, a Jobbik pedig a leginkább szabadságpárti szavazóbázissal rendelkező párt ma, az ő szavazóik már kinyitnák az országot.
Érdekes, hogy még a kormánypárti szavazók között is 12 százalék az aránya azoknak, akik azért nem oltatnák be magukat, mert nem bíznak a kormányban, de az oltáselleneseknél erős érv még a vakcinába vetett bizalom hiánya és a saját immunrendszerben való bizalom is. A legnagyobb arányban a középkorúak oltatnának (40 százalék), az idősek sincsenek túlzottan lemaradva (39 százalék), a 18-29 éveseknek viszont csak a 29 százaléka kérne oltást. Érdekes tendencia az is, hogy a tudományban leginkább a fiatalok, míg az EU-s engedélyeztetési folyamatban leginkább az idősek bíznak. A kormány felé általános bizalmatlanság figyelhető meg.
Ezekből az eredményekből is jól látszik, hogy a járványkezelés egyáltalán nem politikamentes, ahogyan az sem, ahogyan a vakcinák kérdéséhez hozzáállnak az emberek. Ez azonban nem a lakosság hibája, a kormány jócskán rájátszik a bizonytalanságra a hiányos kommunikációval, az információk monopolizálásával, a rendkívüli jogalkotás kihasználásával, és a válságkezelés hatalom megerősítésére való felhasználásával. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a lakosság jó része nem bízik a kormányban, ha a járványkezelésről és a vakcinákról van szó.
