Ozge Elif Kizil / Anadolu Agency / Getty Images
Tudomány koronavírus

Delíriumba esnek koronavírusos betegek, és ez ijesztő jövőképet fest

Sondra Crosby kezelte a massachusettsi Boston Medical Center első koronavírusos betegeit még tavasszal, ezért amikor áprilisban rosszul kezdte érezni magát, nem lepődött meg rajta, hogy ő is megfertőzött. A tünetek elsőre egy erős megfázásra emlékeztették, de másnap már ki sem tudott kelni az ágyból. Enni is nehezére esett, ezért a férje látta el őt mindennel.

Végül teljesen elveszítette az időérzékét.

Crosby öt napig zavartan feküdt, és még a legegyszerűbb dolgokra sem emlékezett: nem tudta bekapcsolni a telefonját, de a lakcímét sem volt képes megmondani. Elkezdett hallucinálni, gyíkokat látott a falon és undorító hüllőszagot érzett folyamatosan. Az egészségügyi dolgozó csak később jött rá, hogy delíriuma volt, ez a hivatalos orvosi kifejezés a hirtelen fellépő, súlyos dezorientációra.

Csak azután kezdtem feldolgozni a történteket, hogy elkezdtem kijönni a betegségből. Nem voltam tudatomnál, csak arra emlékeztem, hogy dehidratált voltam és rosszul éreztem magam

– emlékezett vissza.

Az intenzív osztályon kezelt betegek fele delíriumba zuhan

A koronavírusos betegeket ellátó orvosok és nővérek rendkívül sokszor számolnak be arról, hogy páciensük delíriumba esik, és hogy ez az állapot az időseket érinti a leginkább. Áprilisban egy strasbourgi kutatásban kimutatták, hogy a súlyos koronavírusos betegek 65 százaléka zavart állapotú, ami a delírium egyik jele.

Novemberben az American College of Chest Physicians kutatócsoport nyilvánosságra hozta eredményeit a témában – írja a Nature című tudományos szaklap. Világszerte kétezer, intenzív osztályon kezelt koronavírus-fertőzött állapotát követték figyelemmel, és 55 százalékuk delíriumtól szenvedett. Ez a szám jóval magasabb az átlagosnál: általában a kritikus állapotban lévő betegek alig egyharmada szokott ilyen tüneteket produkálni.

Mivel a delírium nagyon jellemző a koronavírusos betegeknél, szaktekintélyek azt javasolták, hogy vegyék fel ezt a tünetet is a diagnózis felállításához. Mások pedig azonnal további kutatásokat sürgettek.

Omar Marques / SOPA Images / LightRocket / Getty Images

Sharon Inouye, a bostoni Harvard Egyetem kutatója több mint 30 éve tanulmányozza a delírium sajátosságait, és hosszú távú kutatásai egyértelműen bebizonyították, hogy évekkel később növeli a demencia kialakulásának esélyét, és felgyorsítja a kognitív képességek romlását azoknál, akiknél már elkezdődött a folyamat. Ugyanakkor igaz a fordítottja is: aki demenciában szenved, nagyobb eséllyel zuhan delíriumba.

Kapcsolódó

Kegyetlenül sújtja a járvány azokat a betegeket, akik azt se tudják, mi az a koronavírus
A demenciával élő betegek számára különlegesen megterhelő a járvány időszaka. Ha nem is kapják el a fertőzést, olyan állapotromlás állhat be náluk, ami miatt az összes hozzátartozójukat is elfelejthetik. Megoldás lenne, de ahhoz megfelelő mennyiségű képzett ápolóra volna szükség.

A demencia előszobája?

A delírium és a demencia közötti kapcsolatot meglehetősen nehéz megfejteni, ehhez a pácienseket éveken át meg kell figyelni. A járvány viszont erre most megteremti a lehetőséget, mert a koronavírusból felépülő betegek állapotát könnyen nyomon lehet követni, és később konzekvenciákat lehet majd levonni a koronavírus neurokognitív hatásairól is, mint például a demencia.

Inouye szerint ha valamit adott nekünk a járvány, az az, hogy a demencia és a delírium közötti összefüggés számos kutató érdeklődését felkeltette. Nála ez már évtizedekkel ezelőtt megtörtént.

1985-ben kezdett el dolgozni egy connecticuti kórházban. Az első hónapjában több mint negyven embert kezelt különböző betegségekkel, közülük hatnál alakult delírium, és sosem nyerték vissza korábbi mentális és fizikai állapotukat. Számára egyértelművé vált, hogy a delírium és a rosszul felállított diagnózis kéz a kézben járnak. Gyanúját megemlítette a főnökeinek, de nem törődtek vele.

Miért elfogadott az, hogy egy idős ember bekerül a kórházba és elveszíti a tudatát?

– tette fel magának a kérdést, és életre szóló küldetést nyert vele.

Arra jutott: delírium azokban az esetekben alakul ki, amikor az agy képtelen lereagálni egy stresszes szituációt. Ezt pedig az olyan neurotranszmitterek egyenlőtlen eloszlása okozza, mint a dopamin vagy az acetilkolin, melyek ingerületátvivő anyagként funkcionálnak.

Inouye tapasztalatai azt mutatják, függetlenül attól, miért áll be a delíriumos állapot egy betegnél, 70 százalék a tünetek elmúlását követően teljesen felépül. 30 százalék esetében viszont néhány hónapon belül drasztikusan állapotromlás áll be, és jelentkezhetnek a demencia tünetei is.

A témával kapcsolatban vannak hivatalosan jegyzett tudományos kutatások is, változó eredményekkel:

  • Inouye 560 olyan 70 évnél idősebb beteg állapotát követte figyelemmel, akik műtéten estek át, a kognitív hanyatlás pedig három éven belül háromszor olyan gyorsan bekövetkezett azoknál, akik delíriumba estek, mint akiknél nem lépett fel.
  • Egy idei, 23 kutatás eredményeit összevető analízis arra a megállapításra jutott, hogy azoknál, akik kórházban esnek delíriumba, közel két és félszer magasabb a demencia kialakulásának kockázata az átlagosnál.
  • Egy brazíliai kutatócsoport pedig 309 főt vizsgált, átlagéletkoruk 78 év volt. A delíriumon átesettek 32 százaléka később demens beteg lett, miközben csak 16 százaléknál alakult ki úgy demencia, hogy korábban nem volt delíriumos pillanatuk.
MTI / EPA-EFE / Brais Lorenzo

A gond az, hogy a delíriumot és a demenciát se értjük

Ahogy sok mindenben, úgy a delírium és a demencia közötti összefüggésben sem ért teljesen egyet a tudóstársadalom. Ennek oka az, hogy a delírium mechanizmusát egyáltalán nem érti senki, még csak kezelni sem lehet, ahogy a demenciát sem. Pedig ha rájönnének a titok nyitjára, elkerülhető lenne, hogy még több demens beteg éljen a bolygón.

Ugyan az ok-okozat egyelőre rejtély, Inouye kitalált egy módszert, amivel legalább csökkenthető a delíriumos esetek száma. Stratégiája arra fókuszál, hogy csökkenteni kell a nyugtatók alkalmazását még a lélegeztetés esetén is, nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő táplálék- és folyadékbevitelre, és lehetőséget kell teremteni a családtagoknak arra, hogy segítsék a betegeket.

Mindössze ennyi odafigyeléssel akár 40 százalékkal is visszaeshet a delíriumban szenvedők száma. Az Amerikai Egyesült Államokban országszerte elkezdték alkalmazni a protokollt, aztán jött a járvány, és képtelenség lett betartani azt.

Ha beigazolódik, amitől tartanak, az nagy bajt vetít előre

Tino Emanuele Poloni, a milánói Golgi Cenci Foundation tudományos központ munkatársa ott volt, amikor delíriumos betegek tömegét ápolták a járvány európai gócpontjának számító Lombardiában.

Betegei közül sokan már demenciában szenvedtek. Kollégáival folyamatosan figyelték, hogy a fertőzötteknél mikor jelennek meg a tipikus tünetek, mint a láz, a köhögés, vagy a nehézlégzés. De sokaknál soha nem léptek fel hasonlók. Egyszerűen unottá és álmossá váltak. Mások pedig nyugtalanság és izgatottság jeleit mutatták, melyek a delírium tipikus tünetei. Polonit annyira aggasztotta a helyzet, hogy kérte, vegyék fel a koronavírus tünetei közé a delíriumot. 

A statisztikákat minden témában jártas szakember aggodalommal figyeli: attól tartanak, hogy a koronavírus-járványt követő évtizedekben robbanásszerűen nőhet meg a demenciával élők száma. Pedig a demencia már idén is a világ tíz vezető halálokának egyike volt, az idősödő társadalom pedig szinte garancia arra, hogy a gyógyíthatatlan betegség nem lassít. Ma becslések szerint 50 millió diagnosztizált demens beteg él a bolygón. Ez a szám 2050-re meghaladhatja a 150 milliót.

Mivel nem alaptalan veszélyről van szó, világszerte több kutatóintézet is azonnal tanulmányokat indított a koronavírus hosszútávú kognitív hatásairól. Öröm az ürömben, hogy így végre a delírium és a demencia közti összefüggésről is több információ állhat majd a rendelkezésünkre.

A tudósok abban nem kételkednek, hogy az eredmény ijesztő lesz, de fel is világosíthat mindarról, miként hat a delírium a demencia kialakulására, és talán rájöhetnek, milyen életmódbeli és genetikai tényezők befolyásolják a két betegséget.

Kapcsolódó

Magyar kutatók jutottak közelebb a demencia megértéséhez
Kiderült, hogy a demenciában elhaló egyik sejttípus nagyon speciálisan viselkedik.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.