Ahogy a klímaváltozás egyre intenzívebbé válik, az erdőinket egyre több veszély fenyegeti: a hosszú ideig tartó szárazságok, erőteljes esőzések, még erősebb viharok, valamint az ezek hatására változó parazitapopuláció mind azt jelentheti, hogy az erdők képtelenek lesznek mostani minőségükben fennmaradni, hacsak nem segítjük őket a túlélésben.
Két év alatt a német erdők 2,5 százaléka elveszett a szárazság következtében, ami ugyan nem tűnhet borzasztó mennyiségnek, az időintervallumot tekintve nagyon is az. Ez pedig hatással van az erdők szénegyensúlyára is: a szénelnyelő területekből szénforrásokká válnak, azaz több szén-dioxid keletkezik a kitermelésükkel és égetésükkel, mint amennyit életükben felfognak.
Északon örülnek az erdők, délen szenvednek
„Fontos megjegyezni, hogy a klímaváltozás nem egységesen hat az európai erdőkre sem” – mondta el a Falling Walls tudományos konferencián tartott kerekasztal-beszélgetésen Marcus Lindner, az Európai Erdészeti Intézet (European Forest Institute, EFI) kutatója. „Az északi erdők termelékenysége a változások hatására akár nőhet is, míg a közép- és dél-európai erdőké csökkenhet. Ez azt is jelenti, hogy nincs egységes jó stratégia az európai erdők számára.”
A szakértők szerint fontos paradigmaváltásra is szükség van az erdészetben: el kell hagyni, hogy az úgynevezett környezeti zavarokra csak reagálunk, meg kell őket előzni, mert egyre több van belőlük.
„Az elmúlt 20-30 évben a közép-európai erdészet a másodrendű monokultúrákat preferálta, most már kezdünk elmozdulni ettől, és a nagyobb biodiverzitás felé indultunk. A helyzet ugyanis az, hogy míg eddig tökéletesen ellenállók voltak az erdeink a jelenlegi biodiverzitással, a klímaváltozás miatt ez már nem elég, a jelenlegi fajok nem felelnek meg a jövő kihívásainak” – mondta a szakértő. Ez azt is jelenti, hogy mesterséges beavatkozással más növényfajokat (köztük idegen fafajokat) is telepítenek az erdőkbe, többek között olyanokat, amelyek jobban bírják a szárazságot – ez ugyanis az európai erdőket érő legnagyobb fenyegetés most.
„Jelenleg Európában és a trópusokon is a szárazság jelenti a legnagyobb problémát, csakhogy utóbbi esetében teljesen máshogy: itt heves, erős esőzésekkel és az átlagosnál hosszabb száraz periódussal kell számolni” – mondta Andreas Huth, aki a Lipcsei Egyetem Helmholtz Környezeti Kutatóközpontjában dolgozik. „Ez az oka annak, hogy
az Amazonas-medence erdői most már egyre inkább szénforrásként jelennek meg, mint szénelnyelőként.
Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy a szárazság nemcsak magában jelent gondot, hanem igazi láncreakciót indít el: több lesz miatta az erdőtűz, pusztul a biodiverzitás, megnő a hőség, erre pedig a paraziták és a fákat pusztító rovarok is jól reagálnak, több lesz belőlük, a fák pedig sérülékenyebbé válnak. A sérülékenyebb fákat a paraziták könnyebben pusztítják el. A változás azért ilyen radikális, mert a környezeti változások sem fokozatosan következnek be, hanem hirtelen, egyre intenzívebben.
Az egyre gyakoribb erdőtüzek is hasonló problémát vetnek fel. Jürgen Bauhus, a Freiburgi Egyetem professzora szerint fontos különbséget tenni aközött, hogy olyan ökoszisztémáról beszélünk-e, amely az erdő- és bozóttüzek mellett alakult ki, és aközött, hogy olyannal van-e dolgunk, ami csak az elmúlt évtizedekben tapasztal ilyen pusztítást. Az első kategória esetében ugyanis a tűz természetes szabályozóként van jelen, semmi értelme megelőzni, mert vannak olyan fajok, amelyek rá hagyatkoznak a túlélésért. Ilyenkor csak az erdőtüzek kordában tartására van szükség. Megelőzés akkor kell, ha olyan területen pusztít egyre többet erdőtűz, ahol egyébként nem lenne szabad a nagyobb szárazságok nélkül. Ilyenkor az emberi tevékenységhez közeli, száraz biomasszát kell felszámolni, leggyakrabban ugyanis a mi hatásunkra keletkezik pusztító erdőtűz. Az is fontos, hogy
„Ha továbbra is reagálunk csak az erdőtüzekre, és nem előzzük meg őket, egyre gyakoribbak lesznek a kezelhetetlen megatüzek, amelyek komoly pusztítást végeznek” – mondta Marcus Lindner.
Idegen fafajokat kell telepíteni a szárazság miatt
Az erdőgazdálkodás és az erdészet összességében korábban úgy gondolta, hogy az olyan természetes környezeti zavarokat, mint a viharok, a szárazság vagy az erdőtüzek, meg kell előzni – most azonban kezdjük megérteni, hogy ezek természetes velejárói az ökoszisztémának, és kezelnünk kell őket, nem pedig eltüntetni. „Korábban úgy hittük, hogy a minél több biomassza, vagyis a nagy, öreg fák kinevelése a cél, most azonban tudjuk, hogy ezek a legérzékenyebbek a klímaváltozásra” – mondta Jürgen Bauhus. „Most már inkább arra koncentrálunk, hogy hamarabb érjék el a megfelelő magasságot a fák, vagy pedig alacsonyabban is fel tudjuk őket használni. Az is fontos, hogy a fiatal erdőkben is legyen meg a folyamatos utánpótlás, hiszen túl késő, ha a felnőtt, megöregedett fák kivágása után kezdünk el újakat telepíteni.”
Az európai erdőgazdálkodás egyik fontos aspektusa most már az idegen fajok betelepítése is, olyanoké, amelyek sokkal jobban reagálnak a megváltozott időjárási körülményekre, mint az őshonos fajták. Ennek is megvannak persze a veszélyei. „Németországban a jelenlegi erdők jó része is újratelepített, szabályozott erdő, a második világháború után erre volt lehetőség” – mondta Marcus Lindner. Fontos tanulni a múlt hibáiból: Bauhus szerint figyelni kell arra, hogy
- ismert fajokat telepítsünk, ne olyanokat, amelyekről keveset tudunk,
- olyan fafajokat hozzunk be, amelyek nem szállják meg az egész ökoszisztémát (a kései meggy behozatala például ezt tanította nekünk),
- olyan fajokat ültessünk, amelyek közeli rokonságban állnak az őshonos fajokkal.
Persze az új fafajok behozatala még így sem teljesen veszélymentes, de mivel a szárazságtól nem óvhatjuk meg az erdőinket, az erdőgazdálkodás kénytelen ilyen mesterséges, mégis természetközeli megoldásokhoz folyamodni. Egyelőre, úgy tűnik, ez az egyetlen módja annak, hogy megóvjuk az európai erdőtakaró nagy részét.
Főkép: MIGUEL RIOPA / AFP
