A 18. században a szexuális úton terjedő betegségek a mostaninál jóval súlyosabb problémát okoztak, a nagyvárosokban, így Londonban, ahol a prostitúció is gyakoribb volt, az efféle fertőzések különösen sok embert érintettek. Szakértők egy csoportja a közelmúltban átfogó elemzést folytatott a témában, a kutatók arra jutottak, hogy 1775-ben az angol főváros lakosságának legalább egyötöde harmincas éveire szifiliszes lett – írja az IFLScience.
A városban rengeteg fertőzött volt, a fiatal lakosok jelentős része élete valamely pontján elkapott valamilyen szexuális úton terjedő betegséget.
A szifiliszes betegeket, illetve a veszélyes terápiáktól szenvedő személyeket speciális kórházakban, így a St Thomas’ Hospitalban kezelték. Ezen intézményektől rengeteg feljegyzés maradt fenn, melyek segítségével a kutatók becslést tudtak adni a fertőzöttek számára.
A legtöbb nemi betegségben szenvedő személy fiatal, elszegényedett, jellemzően férjezetlen nő volt, akik vagy a prostitúcióból próbáltak megélni, vagy nagyobb eséllyel estek szexuális erőszak áldozatává. Egy másik nagyobb csoportot a szintén szegény, betelepülő, egyedülálló férfiak alkottak, egy harmadikat pedig azok a tehetősebb férfiak, akik megengedhették maguknak a magánkórházi költségeket.
Az elemzésből az is kiderült, hogy a vidéki területekhez képest Londonban jóval több volt a szifiliszes. Szreter szerint nem meglepő, hogy a város szexuális élete nagyban eltért a környező településekétől.
