Talán nem meglepő, hogy a pszichológia szerint sokkal inkább képesek vagyunk akkor szanaszét hagyni a bevásárlókocsit, ha mások is ezt teszik, de a legtöbben nem akarunk elsők lenni a felelőtlen viselkedésben – legalább is ez derül ki a Scientific American cikkéből, ami a bevásárlókocsi-problémán keresztül mutatja be, mikor vagyunk hajlamosabbak elhanyagolni a szociális normákat.
Bár maguk az okok szerteágazók lehetnek (valakinek sietnie kell, lefoglalja a gyerek, fizikai korlátai miatt sokáig tart visszavinnie), a bevásárlókocsit általában akkor hagyják a parkoló közepén az emberek, ha mások is ezt teszik. Ezt bizonyította a cikkben idézett kísérlet, amelyben azt akarták kideríteni, hogy az össze-vissza hagyott bevásárlókocsik befolyásolják-e az embereket abban, hogy ők visszavigyék-e a sajátjukat. Az eredmény az lett, hogy abban a parkolóban, ahol más is széthagyta a kocsiját, az alanyok 58 százaléka nem vitte vissza a sajátját a helyére, míg a rendezett parkolóban csak az emberek 30 százaléka volt rendetlen.
Ugyanerre a jelenségre világított rá egy 2008-as kutatás is, amelyben a szakértők megvizsgálták, mennyire viselkednek másképp egy graffitis sikátorban az emberek, mint egy rendezettben. Mindegyik helyszínen bicikliket kölcsönözhettek az alanyok, a kutatók pedig azt figyelték meg, hogy a rájuk aggatott cetlikkel, szórólapokkal mit tesznek. A rendezetlen sikátorban 69 százalék eldobta, vagy másik biciklire rakta, míg a rendezett sikátorban csak a résztvevők 33 százaléka szemetelt.
Egyértelmű tehát, hogy a szociális normákat akkor lazítjuk meg igazán, ha azt látjuk, hogy más se követi őket – sokkal inkább szabálykövetők vagyunk akkor, ha azt látjuk, hogy más is betartja az elvárásokat.
