Az emberiséget jelenleg fenyegető legnagyobb – és reálisan fennálló – veszélyeket szinte mind mi magunk idéztük elő: klímaváltozás, környezetszennyezés, összeomlással fenyegető ökoszisztéma, vízhiány, élelmezési nehézségek, de még új kórokozók kialakulását, járványok terjedését is nagyban segíti az emberi tevékenység. Ma már a világ józanabbik része eljutott a felismerésig, hogy ezek a problémák nem fognak maguktól megoldódni.
Nem jön el a kegyelmi pillanat, amikor politikai és gazdasági vezetők felismerve a tévutat, akár csak átmenetileg is elengedik a népszerűségi adatokat, befolyásuk és profitjuk egy részét, hogy új megoldásokkal visszarángassák Földünket a szakadék széléről. Az pedig nem igaz, hogy az egyén túl kevés ekkora változások elindításához, sőt: tudatos vásárlással és választással csakis az egyén képes ezeket elindítani.
Többen hallatták a hangjukat, mint bármely más ügy érdekében az addigi történelem folyamán. Ma már nehéz elképzelni, milyen fontos – és mélyről induló – szemléletváltás jele volt az 50 évvel ezelőtti esemény sikere, de hatásait jelenleg is a bőrünkön érezzük. Erről beszéltünk Dr. Erdős László ökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársával.
A fejlődés pusztítással jár?
Az 1960-as évek előtt is már közismertek voltak a környezetszennyezés természetromboló és az emberi egészségre gyakorolt negatív hatásai, de a hosszabb távú, globális következményeket még a tudomány sem igen tudta felmérni, az átlagemberhez pedig szinte csak a sci-fi szintjén jutott el. Sőt.
Az emberek elfogadták, hogy a »fejlődés« ezzel jár, még örültek is a füstöt okádó gyárnak, mert munkát, megélhetést jelentett
– mondja a 24.hu-nak Erdős László.
A ’60-as évektől azonban az emberek egyre inkább megtalálták a hangjukat az Egyesült Államokban, mozgalmak szerveződtek több társadalmi probléma köré. Először egy békeaktivista, John McConnell kezdeményezésére emlékeztek meg a környezet- és természetvédelemről az első Föld napja keretében 1970. március 21-én, a kikelet, a csillagászati tavasz első napján San Franciscóban.
Az igazi áttörést azonban egy 26 esztendős, agilis fiatalember és egy befolyásos politikus összefogása hozta el egy hónappal később.
Húszmillió ember állt ki a Földért
Denis Hayes egy papírgyár környezetében nőtt fel, gyermekkorában folyamatos torokfájás kínozta az üzemből kiszabaduló kénvegyületek miatt. Korán a természet szerelmesévé vált, az ő nemzedéke számára pedig már nem volt kérdés, hogy fel kell lépni érdekeik és értékeik védelmében. Sokat utazott a világban egy szál hátizsákkal, ismert háborúellenes aktivista volt, amikor Gaylord Nelson demokrata szenátor felkérte a Föld napja megszervezésére.
A szenátor eredetileg csak egyetemeket, főiskolákat akart megszólítani, ám Denisnek két remek ötlete is támadt. Egyrészt bevonta még az ország 10 ezer általános- és középiskoláját, illetve egyesítette az addig külön utakon járó mozgalmakat: a háborúellenes, a nukleáris leszerelésért, eltűnő természeti értékek megóvásáért, emberi jogokért stb. küzdő csoportokat.
A szenátor révén pénzre és jelentős médiafigyelemre is számíthatott a kezdeményezés, de Denis tehetsége nélkül nehezen jöhetett volna létre a meglepő végeredmény: minden addiginál nagyobb tömeg, 20 millió résztvevő 1970. április 22-én, az első „hivatalos” Föld napján. Hírességek, politikusok csatlakoztak, koncerteket, faültetéseket, szemétszedést, iskolai programokat szerveztek. A jókora médiafelhajtás, és ennyi ember közös kiállása szerencsére nem is maradt következmények nélkül.
Helyi és globális sikerek
A Föld napja 1990-ben vált „nemzetközivé” a Föld Napja Nemzetközi Hírközpont megalakulásával, ebben az évben már 141 ország 200 millió lakosa vett részt az akciókban.
Egyre környezettudatosabb gondolkodásunk és életmódunk, a ma már világszerte sorolható helyi kezdeményezések többsége valamilyen módon visszakapcsolható a Föld napja mozgalomhoz éppúgy, mint az egész bolygót érintő intézkedések.
A környezet- és természetvédelem terén eddig elért globális sikerek is annak köszönhetőek, hogy a világ vezető hatalma, az Amerikai Egyesült Államok évtizedekig beállt a kezdeményezések mögé: az ózonréteg megóvása, az Antarktisz védett természeti területté nyilvánítása vagy a bálnavadászat – nagyobb részt sikeres – betiltása.
Minden nap legyen a Földé
Erdős László azonban kiemeli, világszinten még mindig nagyon kevés, ami történt, a jelenleg legsürgetőbb kérdés, a párizsi klímaegyezmény gyakorlatba ültetése nehézkesen megy. Megvannak az alapok, méghozzá jó alapok, amire minél hamarabb kellene építkezni.
Egyéni szinten az ökológus szerint jobban állunk, egyre nagyobb meggyőződéssel védjük a környezetet, lassan mindenkinek magától értetődővé válik, hogy a jövőnkről gondoskodni nem csak a politikusok és a környezetvédők dolga.
A szemét szelektív gyűjtése, a tudatos vásárlás, átgondolt utazás apróságok, de összességében mind hozzájárulnak, hogy ne csak április 22., hanem minden nap a Földé legyen. Nelson szenátor és Denis Hayes kezdeményezése pedig mára meghódította a világot, 192 országban több mint egymilliárd ember emeli fel a szavát ezen a napon.
Kiemelt kép: Sam Panthaky /AFP