Az új koronavírus kialakulása újabb bizonyítékkal szolgál, hogy a klímaváltozás és az ember által egyre végletesebben átalakított környezet kifejezetten kedvez a vírusok fejlődésének és terjedésének. Esetünkben a jéghegy csúcsát most éppen az urbanizáció jelenti.
A Vuhan-koronavírus elődje egy bizonyos denevérfajban található, veszélyesnek nem igazán tekinthető kórokozó, amelynek kialakult előbb valamely másik állatfajt, majd az embert megbetegítő változata. Az olvasztótégely a zsúfolt, gyenge higiéniás körülmények közt működő vuhani állatpiac volt, emberek, vadhús és a legkülönbözőbb állatfajok kavalkádja.
Ötös a lottón
Miközben pedig a világ globális járványtól retteg, a laikus közvéleményt cseppet sem nyugtatja meg a hír, miszerint ősi vírusokat szabadítottak ki a jégből. Főleg ha belegondolunk, a globális felmelegedés hatására soha nem látott sebességgel olvad a permafroszt, zsugorodnak a jéggel borított területek, a rég letűnt kórokozóknak még csak emberi segítség sem kell, hogy sorra előbukkanjanak.
Valós veszély lehet, hogy ősi idők számunkra ismeretlen vírusai az olvadás miatt „aktiválják magukat”, és komoly fenyegetés alakuljon ki belőlük? Dr. Kemenesi Gábor virológust, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának munkatársát kérdeztük. A rövid és megnyugtató válasz így hangzik:
Ennek annyi az esélye, mint hogy ötösöm legyen a lottón, ha életemben csak egyetlen szelvényt adok fel.
Felfoghatatlan mennyiség
Kezdjük azzal, hogy mik is a vírusok? Tudományos körökben még arról sincs konszenzus, hogy élőlénynek tekinthetők-e vagy sem: obligát paraziták, amelyek a gazdaszervezet nélkül nem képesek szaporodni. Jelenleg is elképesztően sok vírus létezik, nincs ember, aki meg tudná akár csak tippelni is változatosságukat.
Minden élőlénynek, még a baktériumoknak is megvannak a maguk vírusai: a Földön található vírusok össztömege tízszeresen meghaladhatja a baktériumokét.
Bolygónk szárazföldjeinek húsz százalékát, összesen 30 millió négyzetkilométert örökké fagyott talaj, úgynevezett permafroszt borítja. Ebben az elzárt, oxigénmentes környezetben a biológiai anyagok, így a vírusok is elképesztően sokáig, évszázadokig vagy évezredekig is túlélhetnek. Vagyis ha már eleve kérdéses, hogy élőnek tekinthetjük-e őket, idézzük a szakértő szavait: „infektív állapotban maradnak, magyarán a jégből kikerülve fertőzhetnek”.
Elméletben nem zárhatjuk ki
Elméletben elképzelhető, hogy léteznek ősi, patogén vírusok jégbe fagyva bolygónkon, a klímaváltozás hatására ezek akár ki is szabadulhatnak.
Ám hogy egy emberek számára veszélyt jelentő vírus egyszer csak előbukkanjon a jég jelentette időkapszulából, annak esélye a nagy számok törvénye alapján nagyságrendekkel kisebb, mint a lottó ötösnek
– utal vissza a már említett példára Kemenesi Gábor.
És hogy a tudósok miért gyűjtik ezeket? Klasszikus alapkutatás céljából, a megismerés vágyától hajtva: a tanulmányozásukból származó tudás valahol valamikor komoly haszonnal bírhat. Ne is menjünk messzire, lehet, hogy a következő nagy járvánnyal fenyegető kórokozó ellen már épp az ősvírusok vizsgálatából származó tudás könnyíti majd a védekezést.
Kiemelt kép: légifelvétel az olvadó tundráról Alaszkában. Fotó: Mark RALSTON / AFP
