Tudomány

Kitörhet egy vulkán a Kárpát-medencében?

A Szent Anna-tavat ölelő Csomád vulkán volt az utolsó, amely kitörést produkált a Kárpát-medencében 30 ezer éve, de magmakamrájában még mindig van olvadék. Jelenleg semmi nem utal arra, hogy aktivizálódna, de arra nincs biztosíték, hogy ez így is marad.
Korábban a témában:

Szörnyülködve fogadjuk itthon a világ távoli pontjáról érkező híreket vulkánkitörésekről, földrengésekről, de azzal a megnyugtató érzéssel, hogy nálunk ilyesmi soha nem fordulhat elő. Ám hazánk hiába fekszik távol a földkéreg nagy törésvonalaitól, ez önmagában nem jelenti azt, hogy e földtani veszélyforrásokat egy legyintéssel elintézhetnénk.

Érdemes tudni, hogy a földrengések nem ritkák Magyarországon. Többségüket csak műszerekkel lehet kimutatni, de évente több olyan is kipattan, amit már a környéken élők is megéreznek, és bizony nem egyszer történt már pusztító, halálos áldozatokat követelő földmozgás is – itt írtunk a legnagyobbakról.

Az utolsó tűzhányó

Hasonló a helyzet a tűzhányókkal is, noha az időlépték nagyon más. Bár többségük évmilliók óta hallgat, az erdélyi Csomád vulkán földtörténeti skálán mérve mondhatni a minap, 30 ezer éve tört ki legutóbb, méghozzá nem is akármilyen robbanásoktól kísérve. Ez volt egyébként mindeddig az utolsó vulkánkitörés a Kárpát-medencében. Maga a név nyilván nem sokaknak ismerős, de más a helyzet, ha úgy mondjuk: a Nagy-Csomád belsejében találjuk a Kárpát-medence egyetlen krátertavát, a Szent Anna-tavat.

A vulkán tehát geológiai értelemben fiatal, és közel sem tekinthető még „végleg” kialudt tűzhányónak. Jelenleg semmi nem utal arra, hogy aktivizálódna, de arra nincs biztosíték, hogy ez így is marad.

Bár látszólag inaktív, azonban több mint egy évtizede folyamatos vizsgálat alatt áll. Minél jobb megismerése több szempontból is fontos, ezen dolgozik munkatársaival Harangi Szabolcs geológus, vulkanológus az ELTE TTK Kőzettani és Geokémiai Tanszékének és az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportjának vezetője. A professzort frissen megjelent tanulmányáról, a Kárpát-medence vulkánjairól és természetesen a Csomádról kérdeztük.

Nálunk voltak a legnagyobb vulkánkitörések

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy szó sincs olcsó, bulváros riogatásról, szenzációkeltésről, az itt szereplő információk a tudomány jelen állása alapján megfogalmazott következtetések. Amikről nincs tapasztalatunk, mert nem fordult elő életünkben vagy ameddig írásos források visszatekintenek, nem biztos, hogy nem történhet meg a jövőben. A professzor „bevezető” szavait máris megdöbbenéssel fogadja a laikus:

Amilyen nyugodtnak tűnik most a föld hazánk alatt, olyan változatos volt a múltban: az elmúlt 20 millió évben a Kárpát-medence vulkánjai produkálták a legnagyobb kitöréseket Európában.

A Mátra vagy például a Börzsöny és a Tokaji-hegység vonulata közismerten vulkáni tevékenység nyomán jöttek létre egy 16 millió éve kezdődött folyamat eredményeként. Őket már tekinthetjük kialudt vulkánnak, befejezték a működésüket, bár erre nehéz egyszerű definíciót találni. Azt mondhatjuk, ha egy tűzhányó magmatározójában lévő anyag már megszilárdult, onnantól kezdve valószínűtlen a feléledése.

Bazaltvulkán bármikor okozhat meglepetést

Kissé más a helyzet az úgynevezett bazaltvulkánokkal. Ezek sokszor nem egy magasba törő tűzhányót jelentenek, hanem egy szélesen elterülő vulkáni mezőt, sok kis vulkánnal. Ilyenek többek között a Tihanyi-félsziget vagy a tanúhegyekként ismert képződmények a Ság-hegytől a Badacsonyig. A bazaltvulkánokra inkább a szelídebb lávafolyás jellemző, a kráterekben zajló lávatűzijáték és lávaszökőkút kitörései szemet gyönyörködtetők.

Ez a fajta aktivitás térségünkben nagyjából nyolcmillió éve kezdődött, ám rendkívül kiszámíthatatlanul zajlott: a kitörések között sokszor 100 ezer, de akár egymillió év nyugalmi időszak is volt. Az utolsó bazaltvulkán, a Putikov, Selmecbánya közelében, csupán 100 ezer évvel ezelőtt jött létre.

Hamis biztonságérzetbe ringat tehát az a feltételezés, hogy ha már régen nem volt kitörés, akkor nem is lesz. A bazaltos magma azonban néhány nap, néhány hét alatt képes derült égből villámcsapásként, mondhatni a „semmiből” felszínre törni és kitörést produkálni akár olyan területen is, ahol korábban több millió éven keresztül nem volt vulkáni működés.

A Kárpát-medence alatt a földköpeny állapota még alkalmas lehet arra, hogy bazaltmagma alakuljon ki benne, és ha a magma felszínre tud törni, akkor létrejöhet egy bazaltvulkán. Tudományos alapon tehát az mondható, hogy a bazaltvulkáni működés lehetősége fennáll Magyarországon, még ha ennek valószínűsége kicsi is

– foglalja össze kutatói tárgyilagossággal Harangi Szabolcs.

Megvan az esély a kitörésre

Nézzük végre a Kárpát-medencében utoljára kitörést produkáló Csomádot. A térségben 11 millió éve kezdődő vulkáni tevékenység nyomán született elsőként a Kelemen-havasok, majd délkeleti irányban sorban a Görgényi-havasok és a Hargita, a lánc legfiatalabb, utolsó eleme pedig a Csomád-hegység vonulata. Egy 11 millió éves folyamatról beszélünk, vagyis a most nyugodtnak tűnő táj nem biztos, hogy azt jelenti, már mindennek vége.

A Csomád látszólag inaktív, szunnyadó vulkánjának mintegy 15 éve tartó vizsgálata kiderítette, hogy valóban nem az. Sőt, a magyar kutatók tudományos eredményeik alapján új fogalom bevezetését javasolják a vulkanológiába: potenciálisan aktív magmakamrájú vulkán.

Bár a Csomád legutóbbi kitörése több mint 10 ezer éve történt és ezért hivatalosan nem nevezhető potenciálisan aktív vulkánnak, azonban alatta a kutatások még magmát jeleznek. Amíg pedig van magma, addig a lehetőség fennáll egy vulkánkitörésnek. Magmakamráját kristálykása tölti ki, valahogy úgy képzeljük el, mint a reggeli müzlit a tejben: esetünkben a szilárd anyag (kristályok) mellett 20-40 százaléknyi a kőzetolvadék aránya.

Ez az állapot fizikailag nem teszi lehetővé a kitörést, de amint az izzó olvadék részaránya mondjuk egy friss magmabenyomulás eredményeként meghaladja az 50 százalékot, a Csomád néhány hét vagy akár néhány nap alatt kitörhet

– fogalmaz a szakember.

Székely Vezúv

Mint a tábortűz után maradt parázs: ha feltámad a szél, könnyen felcsaphatnak a lángok, de ha nincs légmozgás, az egész elhamvad. A fellobbanó tűzhöz kell a parázs. Ha nincs parázs, akkor fújhat a szél, nem lobbannak fel a lángok. Így van ez a magmakamrával is: amíg van olvadék a magmatározóban, addig van esély, hogy kitörésre alkalmas magma álljon össze, ha viszont már nincs olvadék, a teljes magmakamra megszilárdult, akkor azt már nem lehet felolvasztani, abból nem lesz kitörésre képes magma.

Kell tehát az olvadékmennyiség, mint a parázs. De vajon mikor jön, és jön-e szél, vagy jön-e és mikor egy friss magma, ami ezt a változást előidézi, ezt nem lehet előre megmondani. Mint ahogy azt sem, hogy az esetleges kitörésnek az előjeleit mennyire lehet majd észlelni, lesznek-e a területen műszerek, amik egyáltalán mérni tudnák.

A Csomád nem egy szelíd tűzhányó, legutóbbi, 30 ezer éves kitörését heves robbanások kísérhették, legalábbis erre következtethetünk a tűzhányóból származó, hatalmas területen szétszóródott horzsakövekből. Kutató nem szívesen megy bele ilyen találgatásokba, de Harangi professzor a szigorú tudományt kissé félretéve kivételt tesz:

Olyasmi lehetett, mint a Vezúv Pompejit és Herkulaneumot elpusztító Kr.u. 79-es kitörése. A vulkántól még több tíz kilométer távolságban is sűrűn hulltak a horzsakövek. Akkor nem voltak még ott települések, bár emberek már láthatták e kitörést.

Harangi professzor hangsúlyozza, nyilvánvalóan nem kell és nem is szabad félni az elhangzottaktól, manapság emberek tízmilliói élnek aktív vulkánok közvetlen közelében. A Csomád is egy fantasztikus hely, igazi turisztikai vonzerő, a vulkáni működéséről való ismeretek pedig csak növelhetik mindezt. De fontos, hogy jobban megismerjük az ilyen hosszan szunnyadó vulkánok működésének természetét.

Ezekre ugyanis kevés a figyelem, pedig egy váratlan kitörés (ilyen volt például a chilei Chaitén vulkán 2008-as váratlan feléledése) súlyos következményekkel járhat. E kutatások eredményeit pedig világszerte bárhol fel lehet használni. A Csomád egyfajta állatorvosi ló, a hosszasan szunnyadó, de potenciálisan aktív magmakamrával rendelkező tűzhányók mintapéldánya. A róla szerzett tudás nemzetközi szinten is komoly értéket jelent a vulkanológia tudománya számára.

Fotó: Szabi237 / Wikipedia

A Csomád ujjlenyomata

Harangi Szabolcs és csapata legfrissebb tanulmányában nem konkrétan a vulkán működésével foglalkozott, hanem ujjlenyomatát, azaz a kitörések után maradt hamuréteg egyedül a Csomádra jellemző tulajdonságait határozta meg.

A nagy mennyiségű vulkáni törmeléket és vulkáni hamut a szél több száz vagy akár ezer kilométeres távolságra is elszállíthatta: az ebből származó, tefrának nevezett vékony vulkáni rétegeket, olykor csak vulkáni hamuszemcséket megtalálhatjuk fiatal üledékrétegekben. De vajon mely vulkán kitöréséből származhattak?

A kulcs az üvegszemcsék összetételében és nyomelem-tartalmában, valamint a kapcsolódó kristályokban van. Ha egy ilyen réteget a Csomádhoz vagy más, hasonló, nem túl távoli vulkánhoz és annak ismert korú kitöréséhez tudunk kapcsolni, az megkönnyíti a negyedidőszaki klímaváltozások nyomainak keresését is éppúgy, mint a régészeti leletek kormeghatározását.

A most megjelent tudományos közlemény a csomádi kitörésekből származó tefra jellegzetességeit tárja fel, hogy a tűzhányótól távol megtalált vulkáni rétegek adott esetben társíthatók legyenek e kitörésekkel.

Kiemelt kép: Csanády / Wikipedia

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.