Tudomány

Halat fogott a hatalmas pók

A dél-afrikai Barbertonban Jérémy Schalkwijk túravezető éppen meg akarta mutatni a randipartnerének az aranyhalát, Cleót, aki az udvarában lakott egy kis tóban – legalább is addig, amíg egy pók szemet nem vetett rá, és ki nem vonszolta a vízből, hogy megegye. A férfi tudta, hogy ilyet nem mindennap lát az ember, ezért rögtön előkapta a telefonját, hogy lefotózza szegény Cleo utolsó perceit.

Cleo legnagyobb szerencsétlenségére mindez csak egy átlagos napnak számított az őt levadászó csodáspóknak (Pisauridae), amely nála sokkal nagyobb halakat is el tudna ejteni, méghozzá úgy, hogy képes a víz alá merülni, de a hullámtalan vízen sétálni is.

A pókoknál korántsem ritka, hogy halakat esznek: a PLOS ONE 2014-es tanulmánya szerint például 109 olyan pókfélét ismerünk, amely képes erre. A vadászati módszerük viszonylag egyszerű: hátsó lábaikkal megtámasztják magukat, míg két első lábukkal a vízszint alá nyúlnak.

Ha találnak valamit, ami finomnak tűnik, lábaikkal magukhoz húzzák, és beleharapnak.

A nyolclábúak akár a saját súlyuknál és hosszuknál több mint kétszer akkora halat is képesek cipelni és megenni, így Cleo, aza ranyhal igazán nem volt nagy kihívás a vadász számára.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik