A legtöbben biztosan vásároltak már a szinte minden nagyobb boltban, zöldségesnél kapható Granny Smith fajtájú zöldalmát, de kevesen tudják, hogy „Smith nagyi” nem holmi fantázianév, hanem nagyon is valóságos személy volt.
Maria Ann Smith az angliai Sussex megyében született 1799-ben, Sherwood néven, majd 20 évesen ment feleségül Thomas Smith-hez, aki Maria Annhez hasonlóan földműveléssel kereste kenyerét. A következő években nyolc gyerekük született, majd 1838-ban a jobb élet az új-dél-walesi kormány által meghirdetett telepes toborzó program keretében Ausztráliába emigráltak.
Hamarosan egy kis földhöz is jutottak Eastwoodban (a település ma Sydney egyik külvárosa, de akkoriban szinte lakatlan vidéken feküdt), ahol a jó klímát kihasználva gyümölcsöket termesztettek.
Almáspitét sütött
Történt valamikor 1868 folyamán, hogy Smith nagyi egy láda Tasmaniában termesztett almát kapott ajándékba a piacon, hogy almáspitét süssön belőle. A nő az almacsutkákat a többi közé, a komposztba dobta. Néhány héttel később vette észre, hogy a komposztból egy almafa-csemete nőtt ki.
Smith nagyi meg volt elégedve az újfajta almával, és a szerencsés véletlenből született fa hajtásaiból (az almamagról növesztett fák nem megbízhatóan reprodukálják a „szülő” fa tulajdonságait, így az összes ma létező Granny Smith almafa az eredeti növény oltással létrehozott vagy hajtásról nevelt klónjának számít) többet is elültetett birtokán.
Az egész világon elterjedt
Maria Ann ugyan 1870-ben meghalt, de a környéken már híre ment az új almafajtának. Amikor aztán Smith nagyi férje is elhalálozott, gyümölcsösüket – és ezzel az almafákat – egy Edward Gallard nevű gazdálkodó vette meg. Ő nagy területen ültetett az almafából, és komoly munkát fektetett abba, hogy az új almának jó hírét keltse. Az áttörést aztán egy 1890-es mezőgazdasági vásár hozta el, ahol az ekkor már „Granny Smith palántája” néven bemutatott alma első díjat nyert a főzőalmák kategóriájában.
A Granny Smith ízét lehet szeretni vagy nem szeretni, az viszont tény, hogy nagyon jól eltartható almafajta, hűvös, száraz helyen akár egy évig is eláll különösebb minőségromlás nélkül. Az új-dél-walesi kormány felismerte az almában rejlő exportlehetőségeket, és aktívan szorgalmazta, hogy minél több termesztő ültessen belőle.
Ekkoriban már egyes kereskedők kísérleteztek az almák hosszú távú, hűtve történő szállításával, a Granny Smith pedig tökéletes volt erre a célra, és a friss gyümölcsre egész évben mutatkozó, növekvő európai igények nyomán egyre nagyobb mennyiségben exportálták is. Az igazi nagyüzem az első világháború után indult be, 1975-re pedig Ausztrália almatermésének 40 százalékát tette ki a Granny Smith. Ekkoriban már a világ számos alkalmas vidékén is termesztették, mára pedig szinte mindenhol, egész évben kapható.
