Tudomány

Gyakran élve égetjük el a sünöket

A sün nem disznó, pedig röfög és horkol, nem is egy kapkodó fajta, és valami elképesztő túlélési stratégiával élte túl az elmúlt évmilliókat. Szeretjük őket, ez nem kérdés, ők is szívesen vannak az ember közelében, de sajnos sokszor ebből van a baj.
Korábban a témában:

Kevés vadon élő emlősről mondható el olyan történelmi barátság ember és állat között, mint a sün esetében. Meséink pozitív szereplője, aki megfontolt, viszi a tüskéire tűzött almát, faleveleket, gondoskodik téli vackáról és az elemózsiáról. A valóságban szelídségével, látszólagos esetlenségével, rendkívül kedves kis pofájával, gomb szemeivel hódítja a szíveket, miközben ősidők óta rendkívül hasznos társ a kertben: nagy szorgalommal irtja a kártevőket.

A sün a disznókhoz hasonlóan röfög, csámcsog, fújtat és még ébren is horkol – alvás közben aztán pláne –, de rendszertanilag olyan távolságra van a disznótól, mint a teknős a békától vagy Makó vitéz Jeruzsálemtől. Különleges képességű állat, számunkra hihetetlennek tűnő tulajdonságokkal.

A egyik legősibb emlőscsoporthoz, a rovarevőkhöz tartozik, amelyek több mint 30 millió éve szerves részei az ökoszisztémának. Látszólag kifejezetten jól érzi magát emberi környezetben is, ám ennek a kapcsolatnak számos negatív vonzata is van. Nem elég a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, közvetlenül mi magunk is nagy számban elpusztítjuk őket:

az avar, és egyéb növényi hulladék őszi és tavaszi égetésével, vagy akár a fűnyírással, rovarirtók használatával évente nagy számban küldjük a sünöket kínhalálba, és még több példány válik az autóforgalom áldozatává.

Szélsőségek és a zsírtartalék

Laikusként mindenki úgy gondolja, ismeri őket, hiszen úton-útfélen találkozik velük, ám azon túl, hogy aranyosak, esetenként kertészeti kártevők elfogyasztása miatt hasznosak, és hogy hibernációban töltik a telet, bizony kevesen tudnak róluk többet mondani. Ezért kerestük meg Dr. Ronkayné Tóth Mária biológust, az ELTE TTK Biológiai Intézet Urbanizációs Kutatócsoportjának alapító munkatársát, a Magyar Természettudományi Múzeum társult kutatóját.

Az idei forró és száraz nyár után a hirtelen hideg, esős szeptember kritikus időszak volt a sünök számára, de az októberi meleg szerencsére kedvezőbbé tette a télre való felkészülést. Szénhidrátban dús gyümölcsöket bőven találnak, de keresniük kell rovarokat és egyéb gerinctelen táplálékot, fehérjeforrást is

– mondja a 24.hu-nak a szakember.

A hirtelen hideg ősz azért kedvezőtlen mind a másodszor ellő nőstényeknek, mind a második alomból származó kölykök számára, mert éppen az „indián nyár során” kell felkészülniük a közelgő téli időszakra, a hibernációra, mégpedig zsírtartalékaik jelentős megnövelésével.

Kényszerű kannibalizmus

A jelentős számú utódpusztulás egyébként jellemző a fajra, átlagosan a szaporulat 25 százaléka már az alomban elpusztul, és esetenként az utódok 75 százaléka sem éli meg a felnőttkort, aminek több oka van. Paraziták és kórokozók mellett a bokrok alján, védettnek vélt zugokban némi mohával, levéllel bélelt apró kis sünvackokat a ragadozók is hamar felfedezik, így például a róka, a borz, vagy a városban a kutya.

Amennyiben a sün anya akár az időjárás, akár más zavaró tényező miatt nem talál megfelelő minőségű táplálékot, felfalhatja kicsinyeit, hogy legalább ő maga túléljen és később újra szaporodhasson.

A nagy számok törvénye azonban kiköszörüli a csorbát, mivel mérsékelt égövön a tavaszi és az őszi ellés során a sünmamák alkalmanként 3-8 utódot hoznak világra, felnevelésükhöz pedig öt pár csecs áll rendelkezésre, így táplálékbőség esetén a tej „elosztása” nem jelent problémát. Nem törvényszerű az évi két alom, a nőstény kondíciójától is függ, az időjárástól, táplálék mennyiségétől, a tőlünk északabbra élő populációk nőstényei pedig évben egyszer, csak tavasszal ellenek.

Hálószobatitkok süniéktől

És ha már itt tartunk, nem kerülhetjük meg a kérdést, hogyan párosodnak a sünök? Mindenki látott már legalább kutyákat szerelmi légyotton, szárazföldi emlősöknél a bevált módszer, hogy a hím teste felső részével a nőstény hátára támaszkodva kerül a két nem biológiai adottságainak megfelelő helyzetbe. De ki nyomulna rá önszántából egy tűpárnára?

Nos, a természet harmincegynéhány millió év alatt kidolgozta a megfelelő módszert

– válaszolja a kutató.

Az udvarlás hosszú órákba telhet, a pár kerülgeti, lökdösi egymást, hancúrozik, míg mindketten kifáradnak és a „hölgy” beadja a derekát. Lelapítja tüskéit, a hím ezzel nemcsak sérülés nélkül „ölelheti át”, hanem első lábaival még meg is kapaszkodhat a hátán. A nőstény ivarnyílása a teste végén helyezkedik el, a hím pénisze pedig szokatlan módon a hasa közepétől indul, így az intim, ámbár alig pár perces együttlétnek tényleg semmi akadálya.

Élve égetjük el őket

Térjünk vissza cikkünk szomorú aktualitására. Sok süni a nyáron összegyűlt fanyesedék, ősszel kupacokba húzott avarkupac alatt építi ki nappali búvóhelyét, sőt téli szállását is. Ezeket pedig az ember ugye azért gyűjti halomba, hogy egyszer csak elégesse. Jó esetben, ilyenkor ősszel az alatta rejtőző sün kisebb-nagyobb égési sérülésekkel még megúszhatja, ha időben elmenekül, aztán vagy túléli, vagy nem.

Kora tavasszal azonban, a még téli dermedtségben lévő állatot biztosan elpusztítja a komposztégetés. Évente sok-sok ezer állat veszti életét teljesen értelmetlenül, ráadásul az ember tudta nélkül, legjobb szándéka ellenére. Pedig könnyű lenne elkerülni.

A biológus azt javasolja, hogy avar-, rőzseégetés előtt óvatosan pakoljuk át a halmot kicsit odébb, így megelőzhetjük a balesetet, megtalálhatjuk a felszínhez közeli fészkében a pihenő, tüskés testet. Ha pedig a rakás oldalában a föld szintjén kis folyosót látunk, szinte biztos, hogy sün pihen odabent.

Süntermosztát a túlélés kulcsa

Téli álmuk egyébként már önmagában rendkívül érdekes. Biológia órán az emlősök téli hibernációjának, a valódi téli álomnak iskolapéldája sün: késő ősszel földbe vájt, a nyári, nappali fészküknél mélyebb, nagyobb vackukba húzódnak, szívverésük, anyagcseréjük és testhőmérsékletük is az elviselhető minimumra csökken, és ezen öntudatlan állapotból az első melegebb tavaszi napokkal ébrednek csak fel. A hibernáció időtartamára, élettani folyamataira vonatkozó adatok alapvetően a tőlünk nyugatabbra élő faj, az európai sün megfigyeléséből származnak, amelytől a klíma eltérése miatt eltérések várhatóak a hazánkban is őshonos keleti sün esetében.

Az újabb vizsgálatok alapján a keleti sün jobban bevárja az első fagyokat a téli elvackolás előtt, időjárás függvényében 2-3 fokos átlaghőmérsékleten zuhannak csak tartós álomba, míg nyugati rokonuk már 8 Celsius körül. Téli vackukat a talaj szintje alatt 5-10 centiméterrel alakítják ki, nem kevés fáradsággal: az üregnek béleltnek és elég nagynak kell lennie, de úgy, hogy szükség esetén mozogni is tudjanak benne.

Ha a külső hőmérséklet tartósan mínusz tartományban van, bekapcsol a biológusok által csak „süntermosztátként” emlegetett mechanizmus. Az állat felébred, mocorogni kezd, és az úgynevezett barna zsírszövetek égetésével biztosítja a keringés átmeneti felgyorsítását és ezáltal a megfelelő testhőmérsékletet. Időjárás és adott állat kondíciójától függően ez egy tél alatt akár többször is megtörténhet.

Testhőmérséklete a hibernáció idején 2-4 fok közé süllyed, ha felébred, 25 fokra képes visszatornázni, miközben szíve percenkénti 20-ról 300-ra ugrik. Aktív időszakában a sün szervezete egyébként 35 Celsius-fokon működik.

A bóklászó vadász

Végezetül még egy érdekesség, ami ezúttal táplálkozásukat illeti. Rendszertani besorolásuk és fogazatuk alapján a sünök rovarevők rokonsági körébe tartoznak, de valójában mindenevők: a fő fogást mindenképp ízeltlábúak, csigák, férgek, azaz a gerinctelenek jelentik, kedvencük a földigiliszta. Kisebb mennyiségben esznek magokat, gyümölcsöket, dögöt, de ha találnak, akkor a tojást, madárfiókát, sőt a rágcsálók „fiait” is elfogyasztják.

Hiperaktivitással egyetlen sün sem vádolható, egy-egy éjjeli vadászat alkalmával pár száz méteres körnél nagyobbat nem járnak be a bőség napjaiban. Ínséges időben azonban 2-3 kilométerre is tágíthatják a vadászmező átmérőjét.

A keleti sün hazánk vadvilágának egyik rendkívül különleges állata, a talajszint békés, sokoldalú, rejtőzködő kisemlőse. A faj Magyarországon védett, jelenlegi természetvédelmi eszmei értéke 25 ezer forint.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.