A Neptunusz 1846-os felfedezését követően több szakértő is arra jutott, hogy az égitest pályáján túl kell lennie még egy bolygónak. A keresés egyik kiemelkedő alakja Percival Lowell amerikai csillagász és matematikus volt, aki a feltételezett X bolygót (Planet X) próbálta azonosítani.
A szakértő 1894-ben hozta létre a Lowell Obszervatóriumot, az Uránusz és a Neptunusz mozgására vonatkozó számításai alapján pedig 1915-ben bejelentette, hogy a titokzatos égitest hét földtömegű, de igen alacsony sűrűségű lehet. Bár utóbb kiderült, hogy Lowell elképzelései hibás számításokon alapultak, a kutató munkája így is nagyban hozzájárult a csillagászat fejlődéséhez.
1930-ban a Lowell Obszervatóriumban dolgozó Clyde Tombaugh nem messze az X bolygó egyik feltételezett helyétől a Plutóra bukkant, az égitest tulajdonságai azonban sokban eltértek a hipotetikus X bolygóétól. (Érdekesség, hogy Lowell 1915-ös felvételein a Pluto már felfedezhető, a szakértő ugyanakkor csillagnak nézhette az objektumot.)
A Pluto azonosítása nem jelentette az X bolygó kutatásának végét, hiszen az égitest tömegében nem felelt meg az elvárásoknak. Egészen az 1990-es évekig, a Voyager űrszondák elhaladásáig kellett várni, hogy a csillagászok többsége arra jusson: a lowelli definíció szerint a feltételezett égitest egyszerűen nem létezhet.
Mégis bujkálhat valami a távolban?
A kilencedik bolygó létezésének ötlete a Neptunusz pályáján túli ismert objektumok számának gyors növekedésével, az 1990-es évektől kezdődően új erőre kapott. Az érintett égitestek jelentős része Neptunuszon túl keringő jeges objektumok csoportosulásában, az úgynevezett a Kuiper-övben található. A szakértők körében a vita sokáig elsősorban arról szólt, hogy bizonyos helyi égitesteket, így például az Eris törpebolygót, nem érdemes-e mégis bolygónak tekinteni.
A 2000-es évektől kezdődően a Kuiper-öv objektumainak mozgását vizsgálva egyre több kutató kezdett el gyanakodni arra, hogy egy nagyobb tömegű égitest befolyásolhatja a helyi objektumok pályáját.
A kutatók úgy vélik, hogy az objektum egy korábbi gázóriás magja lehet, amely a Naprendszer korai története során lökődött ki. Más, későbbi hipotézisek szerint az idegen égitestet a Naprendszer foghatta be. Batyginék ötletüket szimulációkkal és matematikai számításokkal igazolták.
Bár 2016 óta az elmélet hívei több olyan megfigyelést is végeztek, amelyek alátámasztották a nagy tömegű égitest létezését, egyelőre közvetlen bizonyíték nincs a bolygóra. Sőt alternatív magyarázatok is születtek a Kuiper-övben tapasztalt mozgásokra. Az egyik szerint a Neptunuszon túli objektumok egy része olyan nagy tömegű, egyedi pályát leíró csoportban mozoghat, hogy az hathat a Kuiper-öv érintett égitesteinek pályájára.
A feltételezett kilencedik bolygó létezéséről jelenleg is komoly vita folyik. A probléma az, hogy a szakértők egyelőre nem rendelkeznek elég kifinomult műszerekkel ahhoz, hogy átfogóan feltérképezhessék a feltételezett égitest környékét. Éppen ezért sem az elmélet híveinek, sem ellenzőinek nincsenek közvetlen, perdöntő bizonyítéka.
Kiemelt kép: Caltech/R. Hurt (IPAC)
