Egyes becslések alapján a kréta-tercier kihalási esemény során a földi növény- és állatfajok mintegy háromnegyede tűnt el, a tengeri ökoszisztémák viszont csak biodiverzitásuk felét vesztették el, az édesvízi élővilágoknál pedig „csupán” 10-22 százalékos lehetett a fajszám csökkenése.
Ahhoz, hogy megértsük az eltéréseket, először érdemes bemutatni a becsapódás hatásait. Miután maga a pusztító erejű ütközés megtörtént, óriási erdőtüzek és cunamik alakultak ki, ráadásul nagy mennyiségű kén is felszabadult. Ez már önmagában percek alatt rengeteg élőlényt elpusztíthatott, a felszálló por, hamu és kis részecskék ráadásul hosszú időre blokkolni tudták a napfényt, ami lehűléshez vezetett.
A fénymennyiség csökkenése első körben a fotoszintetizáló fajokat érintette, majd felfelé haladva a táplálékláncon egyre több és több élőlény tapasztalt élelemhiányt. A vizekben az oldott oxigén aránya is zuhanni kezdett. Azonban sok olyan teremtmény akadt, ami korábbi életmódja miatt némiképp védve volt a káros folyamatoktól.
Egyes fajok, így például a mai emlősök ősei, feltételezhetően olyan üregekben és barlangokban éltek, amik bizonyos mértékig védelmet biztosítottak a tüzekkel, illetve a hosszú hónapokon át tartó extrém hideggel szemben. Hasonló módon a kutatások azt mutatják, hogy a mai madarak legtöbb felmenője a kréta kor végén nem a lombkoronában, hanem a földön élt, és ezek az állatok talán könnyebben el tudtak bújni a pusztítás elől, mint a fákon lakó rokonaik.
Bizonyos édesvízi élőlények szintén alkalmazkodóbbak lehettek. Ezek a fajok rég hozzászokhattak, hogy télen a tavak és a folyók hűvösek, akár be is fagyhatnak, oxigénszintjük pedig lecsökken. Az érintett élőlények valószínűleg nagyobb eséllyel éltek túl a nehéz időszakban, de természetesen így is jelentős egyedszám-csökkenést tapasztaltak. Ezzel szemben az egész évben stabilabb tengeri környezetben a fajok nem voltak elég rugalmasak, és sokkal nagyobb arányban pusztultak.
Az édesvízi élővilágokat az is védhette, hogy elzártabbak a többi ökoszisztémánál: vizük gyakran nem a felszínről, hanem a talaj mélyéről származik, így kevésbé voltak kiszolgáltatva a felszíni körülményeknek.
Kiemelt kép: iStock
