Szeptember 23-án rendezték az ENSZ rendkívüli klímacsúcsának tanácskozását, amelyen minden ország felvázolta, éppen mit tesz, és mit tervez tenni a közeljövőben a 2015-ös párizsi klímaegyezményben vállalt feladatainak betartásáért. Bár a klímacsúcs rendkívüli esemény, amit azért tartanak meg, mert a jelenlegi klímavédelmi tevékenységek szegényesek és közel sem elégségesek, továbbá az IPCC nagy port kavart jelentése szerint meg sem közelítik a kitűzött hőmérséklet-mérséklési célok teljesítését. Most sem született érdembeli döntés, csupán néhány államnak sikerült komolyabb terveket felmutatnia.
Az EU sem lépett érdemlegeset
„Azt gondolom, egyáltalán nem volt sikeres ez a klímacsúcs, hiszen egy ország sem lépett elő igazán konkrét vállalással arról, hogy miképp fogja a párizsi megállapodásban vállalt ambícióit megnövelni” – mondta Ürge-Vorsatz Diána, hozzátéve, hogy pont azok a szénnagyhatalmak, amelyeket az ENSZ főtitkára, António Guterres külön felkért komolyabb változtatásokra, nem nyilatkoztak semmi érdemit.
Kína, az egyik legnagyobb szénnagyhatalom (a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékáért felel) korábban Indiával karöltve arra hívta fel a figyelmet, hogy a fejlett országok felelőssége a klímavédelem irányítása és a fejlődő országok segítése. „Ez a mi térfelünkre passzolja a labdát” – mondta Ürge-Vorsatz Diána, megjegyezve, hogy ezúttal az EU sem tudott használhatót felmutatni. Erről Magyarország is tehet, hiszen ha nem vétózzuk meg az unió klímavédelmi célkitűzését, akkor a bejelentés után talán születhetett volna több ambiciózus bejelentés mások részéről is.
Nagy sajtóvisszhangja volt annak is, hogy az Egyesült Államok sem képviseltette magát az New Yorkban megrendezett csúcson: Donald Trump mindössze negyed órára jelent meg, akkor sem szólalt fel, csak meghallgatott néhány beszédet. Ennek azonban korántsem akkora a jelentősége, mint gondolnánk: az USA-ban ugyanis a politikai berendezkedésnek köszönhetően nem csak az elnök határozza meg, milyen mederben folyjon a klíma- és energiapolitika, és hiába tesz sokat Trump az az olaj- és szénipar támogatásáért, a gazdaság mégsem a szénipar erősödése felé halad – nagyságrendekkel több a megújulókba áramló befektetés, mint a szénbe. Az amerikai elnök tehát hiába hagyja figyelmen kívül a klímacsúcs tárgyalásait, országában nincs akkora hatása a távollétének, mint gondolnánk.
Jókat mondtunk, de még mindig keveset
Magyarországot a köztársasági elnök, Áder János képviselte a klímacsúcson, és elmondta, hogy az ország 2030-ra tízszeresére kívánja növelni a napelem-kapacitását, fokozatosan kivezeti a szénhasználatot, és a 25 ezer fősnél nagyobb városokban 2030-ra már csak elektromos buszok járhatnak majd. Ezen felül folytatódik az újraerdősítés – 2050-ig 30 százalékkal növelik az erdőtakaró méretét, illetve 2019-2021 között Magyarország 6 millió amerikai dollárral támogatja majd az éghajlati finanszírozást, aminek egy része a Zöld Klímaalapba kerül.
„Nagyon jó dolog, hogy többet adunk az alapba, és a napelem-kapacitás növekedése is abszolút reális. Ez a folyamat magától is zajlik, hiszen már annyira olcsó és vonzó a napenergia, hogy nagyon sokan maguktól is ezt a megoldást választják. Ennek a vállalásnak egy jelentős része a lakossági napelemekből jön majd össze” – mondta Ürge-Vorsatz Diána. A szénenergia kivezetésére is vannak tervek, ami szintén nagy előrelépés. Ezen kívül itthon nagyon fontos az épületek fűtésének megreformálása, hiszen
„Ezt a helyzetet nagyon jól lehetne orvosolni az épületek mélyfelújításával, és azzal, ha az új épületek már nullenergiások lennének. Ennek megvalósulása technológiailag és gazdaságilag teljesen reális, hiszen ott, ahol van erre szakosodott cég, az ilyen épületeket úgy veszik, mint a cukrot. Ráadásul itt nem is a leggazdagabb városrészekre kell gondolni, hanem például a miskolci munkásnegyedre, ahol különösen fontos az embereknek, hogy ne legyen rezsi” – mondta Ürge-Vorsatz Diána.
A szakpolitika viszont egyelőre még kevéssé veszi számításba az ilyen megoldásokat, valószínűleg azért, mert nincsenek eléggé szem előtt – pedig a kutató szerint összeköthetnénk akár a már létező koncepciókkal, például a CSOK-kal is. Meg kell teremteni hozzá az iparágat, hogy itthon is jobban elterjedhessenek a passzívházak – Kínában, Kanadában vagy Belgiumban ezek már robbanásszerűen épülnek, és a helyi szakpolitika is meglátta bennük az előnyöket.
Nőtt a támogatás, beszállt az ipar is
Azért nem volt teljes kudarc a klímacsúcs, attól függetlenül, hogy a hozzá fűzött reményeket nem érte el. Nagy előrelépés és pozitívum például, hogy a korábban is említett Zöld Klímaalapba lényegesen több felajánlás érkezett, mint korábban, volt olyan ország, amely megduplázta a rá eső részt.
További előrelépés, hogy az ipar is beszállt a vállalásokba: a hajózási vállalatok, a cementipar és az acélipar is ismertette a környezettudatos céljait, befektetők arról nyilatkoztak, hogy több mint 2 billió dollárral támogatják a környezettudatos portfóliókat 2050-ig, 130 bank pedig (amely a teljes globális bankszektor egyharmadát lefedi) a párizsi klímaegyezmény céljaihoz alakítja a befektetéseit. 87 vállalat 2,3 milliárd dolláros piaci részesedéssel az 1,5 Celsius-fokot elérni kívánó üzleti tervekkel fog előállni, 12 óriásvállalat pedig 2,4 billió dolláros vagyonnal net-zéró kibocsátás elérésére kötelezte el magát 2050-re.
„Ez nem egy hagyományos klímatárgyalás volt, az ENSZ főtitkár hívta össze, amikor az IPCC-jelentésből kiderült, hogy nem a megfelelő irányban és tempóban haladnak az éghajlatvédelmi vállalások” – mondta Ürge-Vorsatz Diána. „Az, hogy most már most is 39 óriásvállalat kötelezte el magát, hogy be fogja tartani az IPCC által a melegedés másfél fokon tartásához szükségesnek mutatott mérséklési célpontokat, nagyon fontos jelzés a kormányok számára, mivel
a kormányok általában azért nem lépnek, mert félnek, hogy mit szólnak a választóik, és mit szól az ipari szektor.
Németországban például az autó- és a szénenergia-ipar húzza vissza a klímaambíciókat. Ha viszont az ipar előremegy, és egyre több helyen jelenik meg a klímatudatosság, abból már következik, hogy előbb-utóbb a komolyabb klímacélokért fognak lobbizni a kormányoknál. Bár azt is látni kell, hogy akik itt elkötelezték magukat, azért tették, mert rájöttek: nem áldozathozatalról van szó, hanem lehetőségről. Ez a gazdaságnak is jót fog tenni, nekünk pedig az a jó, ha az ipar jól működik, így mindenki jól jár.”
Egy tini fordította meg a klímadiskurzust
Greta Thunberg munkája is óriási segítség a klímaváltozás elleni harcban. „Amit ő elindított, az olyan világmozgalommá nőtte ki magát, és olyan nyomást helyezett a vezetőkre, hogy átfordította a klímadiskurzust. Svédországban egy év alatt húsz százalékkal csökkent a repülőutak mennyisége, más országokban pedig akár öt százalékkal nőhet ugyanennyi idő alatt, ez annak köszönhető, hogy Greta és az édesanyja nem repülnek többet.” Múlt pénteken pedig négymillióan mentek az utcákra, követelve, hogy visszakapják a jövőjüket – mindez azért, mert a svéd kislány elindította a klímamozgalmat.
Greta és a 2018-ben megjelent IPCC-jelentés felhívta az egész világ figyelmét arra, hogy kifutunk az időből, ha még néhány évtized múlva is élhető bolygót szeretnénk a gyerekeinknek – az ENSZ klímacsúcsán viszont egyelőre nem sikerült érdembeli változásokat elérni. Jövőre minden országnak újra kell vizsgálnia a párizsi klímaegyezményben tett vállalásait, addig pedig már alig maradt időnk, viszont jelenleg egyik állam sem húzhatja ki magát, és mondhatja azt, hogy ő eleget tett a felmelegedés visszaszorításáért.
Főkép: Fotó: Zahim Mohd / NurPhoto
