Az ismétlődő gyors rádiókitörések évek óta foglalkoztatják a tudósokat. Ezek olyan impulzusok, amelyek mindössze ezredmásodpercekig tartanak, nevükből adódóan ismétlődnek, és a mai tudásunk szerint messzi-messzi galaxisokból érkeznek hozzánk. Nem tudjuk, hogy pontosan micsodák: ugyanúgy lehetnek csillagközi civilizációk nyomai és jöhetnek akár nagymértékben magnetizált neutroncsillagokból is.
Most a Kanadai Hidrogénintenzitás-Feltérképezési Kísérlet (Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment, CHIME) segítségével sikerült újabb 8-at észervenniük kutatóknak, ami összesen 10-re emeli az összes ismert ismétlődő rádiókitörések számát.
A gyors rádiókitörések (angolul fast radio bursts, azaz FRB-k) kozmikus rádióhullámok gyors, de nagyon erőteljes löketeit jelentik. Rádióhullámnak azt az elektromágneses sugárzást nevezzük, amelynek a frekvenciája 3 Hz-nél nagyobb és 300 GHz-nél kisebb. Egész tudományág épül az űrből érkező ilyen hullámok detektálására: a rádiócsillagászat, amely a kozmikus rádiósugárzást vizsgálja olyan forrásokból, mint például a csillagok, galaxisok, rádiógalaxisok, kvazárok, pulzárok vagy csillagászati mézerek. A rádiócsillagászatnak köszönhető a kozmikus háttérsugárzás felfedezése, amely a Nagy Bumm elmélet kialakulásához vezetett.
Az FRB-k azonban még a tudományág szakértői számára is óriási rejtélyt jelentenek. A lökések mindössze néhány ezredmásodpercig tartanak, viszont rendkívül erőteljesek, egy lökésben például lehet annyi energia, amennyit a saját Napunk termel egy egész nap. Pontosan rövidségük miatt senki nem is figyelt rájuk, egészen 2007-ig, amikor a Nyugat-Virginiai Egyetem kutatója, Duncan Lorimer átnézte a Parkes rádióteleszkóp archívumát, és észrevett egy szokatlan jelet – az első FRB-t, amit valaha azonosítottak.
Korábban senkinek nem tűnt fel ilyesmi, minden jelet apró hibának vagy lényegtelen rádióhullámnak gondoltak, Lorimer viszont látta, amit más nem: a kitörések forrásai nagy energiájú asztrofizikai folyamatok kell, hogy legyenek. Azt viszont senki nem tudta, és nem tudja a mai napig sem, hogy pontosan milyen folyamatok ezek.
A sima gyors rádiókitörések forrását szinte lehetetlen megállapítani, sokkal nagyobb esélyünk van akkor, ha ismétlődik: ilyet először 2012-ben sikerült felfedezni, az azóta elhíresült FRB 121102-t. Januárban megtalálták az FRB 180814-et is, most pedig újabb nyolcat sikerült, ami óriási felfedezés. A CHIME által vizsgált kitöréseket leíró tanulmányt a The Astrophysical Journal Letters tudományos folyóirathoz küldték be, bár publikálás még nem történt.
A nyolc vizsgált FRB-k közül hat csupán egyszer ismétlődött a vizsgált időszakban, egy hetedik pedig kétszer ismétlődött a felfedezése után, tehát összesen háromszor.
Érdekes, hogy két FRB, az FRB 121102 és FRB 180814 is egyre alacsonyabb frekvencián ismétlődött, ez lehet egy segítség az eredetük kutatásához is.
